Húzódó „ narancsos” koalíció

Tegnap délután Kijevben a Központi Választási Bizottság hivatalosan is közzétette a szeptember utolsó vasárnapján tartott előre hozott parlamenti választás végeredményét. Ezután várták sokan azt, hogy a Julija Timosenko Tömb (BJUT) és a Mi Ukrajnánk–Népi Önvédelem (NU–NSZ) tömörülés vezetői azonnal aláírják a parlamenti koalíció megalakulásáról szóló megállapodást is. Ez azonban elmaradt, az aktust mára – vagy későbbre (?) – halasztották.
Jóllehet Viktor Juscsenko napokon át ott lebegtette a levegőben egy nagykoalíció megalakulásának a lehetőségét, valójában azonban ő maga sem igazán hitt abban, hogy ennek akár halvány esélye is lenne. Talán csak a jelenlegi kormányfő, Viktor Janukovics és az általa vezetett Régiók Pártja (PR) vette komolyan az államfő ezzel kapcsolatban megfogalmazott javaslatát, hiszen azonnal tárgyalóasztalhoz invitálták a parlamentbe bejutott pártok vezetőit. Kiderült azonban, hogy koalíciós partnerükön, a kommunistákon kívül senki nem akar velük szövetkezni. A Litvin Tömb (BL) vezetői ugyan készségesen eleget tettek a meghívásuknak, de semmiféle konkrét ígéretet nem lehetett belőlük kicsikarni.
Két nap elteltével Juscsenko is „pontosította” előzetes felvetését, világossá téve, hogy ő maga is a BJUT és NU–NSZ által alkotandó koalíciót tartja a legoptimálisabbnak, de a békesség és a stabilitás érdekében kívánatos lenne az ellenzékbe szorult politikai erőknek – ideértve elsősorban a régiósokat – a bevonása a hatalom gyakorlásába is. Julija Timosenko pozitívan reagált az államfő javaslatára, azonnal konkrét tisztségeket ajánlott fel az ellenzék számára, aztán hirtelen támadásba lendült. Érti ő a célzást, de vegye már tudomásul Juscsenko is, nincs abban a helyzetben, hogy bármit ráerőltessen. Ha a koalíció az elnök pártja és a PR szövetsége révén jön létre, a BJUT ellenzékbe vonul, és megkezdik a felkészülést az elnökválasztásra.
Volodimir Malenkovics politológus szerint az államfő, aki amúgy is tisztában van vele, hogy ma egyetlen kérdésben sem dönthet Timosenko hozzájárulása nélkül, értette az üzenetet. A kialakult helyzeten pedig az sem változtat, hogy a kormányban fele-fele arányban foglalnak majd helyet saját emberei is, mivel az utolsó szó joga mindenképpen a politikus asszonyt illeti meg. Malenkovics meggyőződése: Juscsenkónak különben sem állhat érdekében ujjat húzni Timosenkóval.
De merő ostobaságnak nevezte a hatalom és az ellenzék Juscsenko javaslata szerinti együttműködését a PR is, amelynek berkeiben szintén egyre nagyobb az idegesség és a nyugtalanság. Ugyanakkor Jurij Mirosnicsenko, a párt egyik szóvivője szerint a koalíciót nem lehet véglegesnek tekinteni mindaddig, amíg a parlamenti többség jóvá nem hagyja Timosenko kormányfővé való kinevezését, hiszen az elnöki párt több tagja is nyíltan hangoztatja, hogy számukra a politikus asszony személye elfogadhatatlan. Ezzel ugyan egyetért a legtöbb politológus is, mivel nyilvánvaló, hogy a mesterségesen összetákolt NU–NSZ-ben akadnak majd olyanok, akik megpróbálkoznak külön játékot folytatni, ám szerintük a jelenlegi helyzetben ezzel csupán a pártban uralkodó feszültség kiélezéséhez, illetve a Juscsenko és a Timosenko közötti bizalmatlanság növeléséhez járulnak hozzá.