Aki – mint jómagam is – legalább tíz évet töltött az életéből Debrecenben, nehezen tud napirendre térni a cívisvárosban bekövetkezett pozitív fejlemények fölött. Ráadásul az én évtizedem jórészt a nyolcvanas évekre esett, amit a pangás és tehetetlenség jellemzett. Emlékszem olyan esetre, hogy vasárnap délután kettőkor nem találtunk nyitva tartó éttermet a centrumban. Soha nem értettem, mi vihetett rá állítólagos lokálpatrióta döntéshozókat, hogy múlékony panelideológiák bűvkörében önként szétverjék az értékes történelmi városmagot – úgy, hogy a mai utódoknak úgyszólván a semmiből kellett azt újrakreálni. A Nagytemplom elé például aluljárót építettek az elvtársak, ami teljesen funkciótlan volt, nem vezetett sehonnan sehova, viszont sikerült általa végigrepeszteni a klerikális reakció szimbólumának a főhomlokzatát.
Manapság felüdülni jár az ember a nemzet fővárosába, ahol még a szűkös időkben is folyton építkeznek. De nem csupán a politikai szféra iparkodik: valahogy a cívis szellem is magára talált. Ez az a sokat emlegetett civil kurázsi, az alulról jövő kezdeményezéseivel. Ma este hétkor például olyan jótékonysági koncert lesz a Nagytemplomban, amilyet húsz évvel ezelőtt még elképzelni sem igen lehetett. Világhíres norvég dzsesszmuzsikusok játszanak ott, ahol annak idején Kossuthék igazgatták a haza sorsát. A debreceni gyermekklinika javára felhangzó örömzenét Iver Kleive, a legismertebb norvég orgonaművész és karvezető, az oslói filharmonikusok szólistája, valamint Knut Reiersrud, a zseniális gitáros szolgáltatja. Kleive improvizatív zenész, akinek szabad átjárása van a klasszikus és a popzene, a népzene és a dzsessz között. Ő szerezte a lillehammeri téli olimpia nyitó és záró ceremóniájának a zenéjét is. Knut Reiersruddal közös Kék korál című művükért számos rangos elismerést besöpörtek. Más albumaik – a Kyrie, az Égi hajó, a Karácsonyi evangélium, az Áldott nap – is vallásos jellegűek, de nem idegenek tőlük a zsoltárfeldolgozások sem. Knut Reiersrud zenéjének gerincét a blues adja, ám ő is szívesen kísérletezik a dzsesszel, a poppal, a rockkal és a folkzenével.
Miután kicsodálkoztuk magunkat a templomi repertoáron, érdekessé válik az is, hogy miként jön létre az ilyen csoda. Ehhez aligha elegendő magyarázat a debreceni dzsessznapok hagyománya, vagy hogy az egyik legjobb hazai dzsessz-szakíró, Turi Gábor korábban alpolgármesterkedett is a városban. Kezdődött azzal, hogy a Nagytemplom orgonáját felújították, és ezáltal Közép-Európa egyik legjobb hangszere lett. Ez adta az ötletet Fülöp Tibor doktor úrnak, hogy meg kellene hívni a legnagyobb élő norvég orgonistát koncertezni. Az ötletgazda úgy vélte: a debreceniek számára is hátborzongatóan gyönyörű zene, ha XV. századi korálokat játszanak XXI. századi köntösbe öltöztetve. Vass Sándor, a Nagytemplom karnagya és orgonistája is lelkesedett az ötletért, s maguk mellé állították Vad Zsigmond főlelkészt. Találtak lelkes szervezőket is Neuwirth Tamás fül-orr-gégész és Sztányi Mariann személyében, továbbá adakozó támogatókat; úgyhogy ma este megtörténhet a varázslat, bizonyságául annak, hogy vannak még tündérmesék.
Bagatell történet? Lehetséges; bár a kedvezményezettek, a debreceni gyermekklinika kis betegei bizonyára nem így gondolják. S emelkedett élményben lehet részük a nyakas cíviseknek is, akik ebben a mindinkább elbizonytalanodó országban mintha mindannyiunknak példát adnának tartásból és innovációból. Mert korántsem holmi konzervativizmusról van szó: hiszen akkor aligha csendülhetne fel a Nagytemplom orgonáján blues- és dzsesszelemekkel megbolondítva a Kék korál.
Lopott autóval kapták el a kamaszt, jogsija sem volt
