Kitörési kísérlet

Kétségbeesett akcióba kezdett a politikusok népszerűségi listájának hátsó fertályán kullogó miniszterelnök, amikor mindent egy lapra feltéve az „istenadta néphez” fordult, miután már pártjában is erősödtek a kritikus hangok vele szemben. Talán úgy számolt, a népszavazási kezdeményezéssel javíthat valamit saját népszerűségén, pontosabban fogalmazva, tompíthatja azt a közhangulatot, ami már nemcsak az átlag állampolgárok, de a koalíciós politikusok egyre nagyobb körében is úgy foglalható össze, hogy Gyurcsány Ferencnek mennie kell. A másik a Fidesz korábban kezdeményezett referendumának a semlegesítése lehetett.
Ezúttal azonban nagyon elszámolta magát a kormányfő, hiszen jelen állás szerint mindössze 48 szocialista képviselő áll ki teljes mellszélességgel a gyurcsányi „tisztaságcsomag” mellett, a többiek vagy nyíltan ellenzik, vagy nem szavaztak, nem vettek részt a hét végi frakcióülésen. Gyurcsány „nagyobbik koalíciós partnere”, az SZDSZ ezúttal nem kíván segíteni – úgy látszik, a mór már megtette kötelességét azzal, hogy áterőszakolta a több-biztosítós egészségügyi rendszert a sokáig vonakodó szocialistákon.
Az ellenzék részéről pedig nem várhat segítséget, hiszen a Fidesz már a múlt héten megtette ebben a tárgykörben saját népszavazási kezdeményezését. Arról nem is beszélve, hogy Gyurcsány Ferenc hű maradt önmagához, és a sajátosan értelmezett fair play jegyében úgy próbál támogatást szerezni a tiszta közéletről szóló népszavazáshoz, hogy közben átveri saját párttársait és a többi parlamenti frakciót is, hiszen a múlt szerdán még arról egyezett meg az öt képviselőcsoport, hogy népszavazás helyett tárgyalnak a közélet megtisztításához szükséges kérdésekről.
A politikusok iránti közbizalom helyreállításához elsősorban nem népszavazásra, hanem hiteles személyekre volna szükség. Igencsak nehéz komolyan venni ilyenfajta kezdeményezést attól az elittől, amelynek háza táján már napi rendszerességgel robbannak ki a botrányok: korrupció, az uniós pénzek elsíbolása vagy adócsalás egykori cégeiknél. Ráadásul az úgynevezett Zuschlag-ügy éppen Gyurcsány Ferenc korábbi felségterületén történt. Nem véletlen, hogy az MSZP-s polgármesterek megorroltak pártelnökükre, mert arcátlannak gondolták, hogy népszavazási kezdeményezésével közvetve az önkormányzatoknál ténykedő szocialistákat tünteti fel korruptnak, miközben az ominózus ifjúsági pénzosztás az ő egykori minisztériumánál történt.
A hét végi és a tegnapi fejlemények után megállapítható, hogy a miniszterelnök nem csak újabb ellenségeket szerzett magának, ezúttal csapdahelyzetbe is került. A visszalépés a népszavazástól ugyanis egyértelmű politikai vereség, míg ha tovább erőlteti a kezdeményezést, az könnyen a végső bukásához vezethet. Gyurcsány helyzete kezd hasonlítani a megpuccsolt előd Medgyessy Péteréhez, aki 2004-ben szintén előkészítetlen közjogi javaslatcsomaggal állt elő az európai parlamenti választások előtt.
Könnyen lehet, hogy ez a kitörési kísérlet a politikai karanténból felgyorsítja a folyamatokat, és az „ostromgyűrű” bezárul a kormányfő körül. Újabb csapás, illetve az ellenzék szempontjából siker, hogy az Alkotmánybíróság tegnap zöld jelzést adott a Fidesz korábbi népszavazási kérdéseinek, vagyis meg lehet kezdeni az aláírásgyűjtést a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj megszüntetését célzó referendumhoz. Ezzel olyan lépéselőnybe került az ellenzék a népszavazás „frontján”, amelyet már aligha hozhat be a koalíció. Mindez azonban csak részsiker, az országgyűlési választások még messze vannak. Vagy mégsem?