Nemzet és sport által vezérelve

Zsivótzky Gyula halálhíre kapcsán több helyütt olvashattuk, hallhattuk a szokásos közhelyet, amely szerint az olimpiai aranyérmes kalapácsvető, az „évszázad atlétája” pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Az állítás természetesen vitathatatlan, de az egyik űr mindenképpen betölthető, sőt be is töltendő. Ez pedig a Nemzet Sportolója tagsága.
A 2004-ben alapított cím elnyerésének előfeltétele a kimagasló sportolói pályafutás, az azt követő sportvezetői jelenlét, valamint a betöltött hatvanadik életév. Az erkölcsi megbecsülés mellett havi ötszázezer forintos nettó illetmény is jár az elismerés mellé, ami persze mindenki számára mást jelent; van, akinek csupán jól jön, van, akinek idős napjaira megváltoztatja, méltó mederbe tereli az életét. A Nemzet Sportolója díj megszületésekor Albert Flórián, Balczó András, Gyarmati Dezső, Hammerl László, Keleti Ágnes, Kulcsár Győző, Polyák Imre, Portisch Lajos, Puskás Ferenc, Székely Éva, Weltnerné Ivánkay Mária és Zsivótzky Gyula került be a tizenkét fős elitklubba. A magyar sport tizenegy bálványa mellett tehát egy ismeretlen, a parasportoló asztaliteniszező Weltner Györgyné. Puskás Ferenc tavalyi halála után Földi Imrét érte a megtiszteltetés, és Zsivótzky Gyula elhunytával most az ő pozícióját örökli majd valaki.
De vajon ki? Míg a Nemzet Színészei saját maguk választhatnak társat, addig a sportolóknál több áttételen át zajlik a folyamat. E különbségtétel nehezen indokolható, de mindenki elfogadott tényként kezeli. Eszerint a jelölő szervezeteknek és természetes személyeknek november 28-ig kell eljuttatniuk javaslataikat az ÖTM sport- szakállamtitkárságára, azokat Elbert Gábor államtitkár több fórummal egyezteti, majd Bajnai Gordon miniszter elé terjeszti, aki a kormány elé továbbítja, amely határozattal dönt.
Így foglalhatta el Puskás Ferenc helyét Földi Imre súlyemelő, miközben az utolsó fordulóig versenyben volt vele Grosics Gyula (labdarúgás), Markovits Kálmán (vízilabda), Monspart Sarolta (tájfutás), Pap Jenőné Méray Kornélia (evezés), Sági Györgyné Rejtő Ildikó (vívás), Schmitt Pál (vívás). Ha maradunk a sportnyelvnél, mivel az elmúlt egy évben egyikük pályafutása sem változott, a papírforma alapján ismét ők az esélyesek. A „győztes” személye bizonyára vitathatatlan lesz, hiszen a magyar sport annyira gazdag, hogy képtelenség rosszul dönteni; legfeljebb az vitatható, kik és miért hiányoztak legutóbb a „hetes döntőből”. Nem fért be oda két háromszoros olimpiai bajnok: Fenyvesi Csaba vívó és Kárpáti György vízilabdázó, valamint az Aranycsapat jobbhátvédje, Buzánszky Jenő. Hivatásos sportvezetőként ugyan egyikük sem jutott csúcsra, de Fenyvesi a BVSC vívószakosztályának elnöki tisztét is viselte, Kárpáti Gyarmati Dezső segítőjeként dolgozott többek között az 1976-os olimpián aranyérmes pólóválogatottnál, Buzánszky pedig napjainkra a magyar futball első számú utazó nagykövetévé, vagy inkább tiszteletbeli konzuljává vált.
Földi Imre elárulta, hogy ő bizony saját maga helyett Grosicsot választotta volna. Mivel a törvény szövegében sehol nem szerepel, hogy a Nemzet Sportolójának lojálisnak kell lennie az aktuális kormányzat iránt, bízunk benne, hogy az Aranycsapat kapusa esetében ez nem lehet kizáró ok. Az viszont talán igen, hogy ketten maradtak a Londonban 6-3-ra diadalmaskodó csapatból. A felvetés bárdolatlannak, kegyeletsértőnek hathat, mégis vállalni kell, éppen az álságos helyzet megszüntetése érdekében: bekerülésük valószínűtlenebb módja az lenne, ha közel egy időben ketten hunynának el a Nemzet Sportolói közül, a valószínűbb pedig az, ha egyikük meghalna. A másiknak akkor nem lehet vetélytársa. De mivel ezzel kimondatlanul számolni is iszonyat, adódik az egyetlen épeszű és ép lelkű megoldás. Be kell választani valamelyiküket. Mert a jelen állapot nonszensz: az Aranycsapatot, határon innen és túl minden idők legismertebb, legnagyobb hatású magyar sportközösségét senki sem képviseli a Nemzet Sportolói között.
Ha a végső döntés nem is, annak előkészítése Elbert Gábor szakállamtitkárra vár, aki tapasztalataink és véleményünk szerint képes nemzetben és sportban gondolkodni. Másra, többre nincs is szükség.