Újabb csodagólban bízva

A szerdai labdarúgó Európa-bajnoki selejtezők programjából kimaradó válogatottak barátságos mérkőzésekkel próbálják meg magukat karbantartani. A világbajnok olaszok a következő vb házigazdáit, a dél-afrikaiakat fogadják Sienában, a magyar nemzeti gárda pedig Lódzba látogat a lengyelek meghívására. A vendéglátók ott voltak a legutóbbi két vb-n, vezetik Eb-selejtezőcsoportjukat, a papírforma az ő győzelmüket ígéri.

A hagyományos lengyel–magyar barátság a labdarúgásban több mint nyolc és fél évtizedre nyúlik vissza, a válogatottak első találkozóját ugyanis 1921. december 18-án rendezték a Hungária körúton, és a mieink nyolcezer néző előtt 1-0-ra nyertek Szabó Jenő góljával. A korabeli sportsajtó tökéletesen szét tudta választani a hangulati emelkedettséget a pályán látottaktól: „Történelmünk lapjai telve a nemes lengyel nemzet testvéri vonatkozásaival, és így az első sportbeli vetélkedés e két nemzet között csakis a legszimpatikusabb érzéseket válthatta ki. Sajnos ezt az ünnepnapot csakis az érzelmi momentumok tették emlékezetessé, mert a sportbeli teljesítmény nem emelkedett túl a legszerényebb méreteken sem.” Tehát a siker ellenére rossz meccs volt a premier, a legutóbbi, négy évvel ezelőtti derbi viszont azért kellemetlen emlék, mert a Puskás-stadionbeli Eb-selejtezőt a vendégek nyerték 2-1-re. Ezzel ők lettek a csoportharmadikok, mi – továbbjutási esélyeinket két kör alatt eladva – a negyedikek.
Az összesített mérleg magyar fölényt mutat, 30 meccsből 20 győzelem, 4 döntetlen és 6 vereség született, legutóbb viszont több mint két évtizede sikerült nyernünk, 1987. május 17-én, Eb-selejtezőn a Népstadionban 5-3-ra. Na, az nem volt rossz meccs, talán többen emlékezünk rá, micsoda gólt lőtt Détári Lajos szabadrúgásból, szinte a szögletzászlótól a felső sarokba. Ha ez volt az egyik a leglátványosabb randevú (noha 1948-ban például 6-2-re, 1949-ben 8-2-re győztünk), akkor a legrangosabb a müncheni olimpia döntőjében zajlott. 1972. szeptember 10-én Várady Béla góljára Deyna kettővel válaszolt, nyertek a lengyelek 2-1-re, és olimpiai bajnokok lettek. A mai mérkőzés színhelyén, Lódzban egyszer találkoztak a felek, 1975 októberében 4-2-es hazai diadal született.
Ezzel természetesen most nem békülnénk ki, noha ezúttal is a lengyeleknek áll a zászló. A magyar válogatott az 1986-os vb óta távoli szemlélője a nagy viadaloknak, ellenfelünk viszont az ötkarikás sikert, az 1974-es és 1982-es vb-bronzot követő visszaesés után 2002-ben és 2006-ban újra eljutott a világbajnokságra. S a jövő évi Eb-re is jók az esélyei, hiszen négy pont előnnyel vezeti selejtezőcsoportját, mi a magunkéban az 5. helyen állunk. Várhidi Péter szövetségi kapitány azon morfondírozott, hogy a kisebb sérüléssel bajlódó Szélesi és Halmosi a csapattal tartson-e, végül a Strasbourg és a Plymouth légiósa tegnap útra kelhetett. A Málta elleni Eb-selejtezőn eltiltása miatt nem szerepelt Hajnal, Vanczák és Priskin szintén pályára léphet ma este hattól. Utóbbi egy félidőt kap majd, centervetélytársa, Feczesin pedig a másikat. A lengyelek holland szakvezetője, Leo Beenhakker inkább gyengített csapatán, hiszen a kazahokat szombaton 3-1-re legyőzők közül hat játékost, a mesterhármast rúgott Euzebiusz Smolareket, valamint Kuszczak kapust, Maciej Zurawskit, Bakot, Bronowickit és Saganowskit is visszaengedte klubjához. Helyettük többek között három újonc készül a keretben.