Újabb olasz tripla

Az Eger férfi vízilabdacsapata tavaly az évtized, ha nem mindjárt az évszázad potyagólja miatt– az olasz Pro Recco az utolsó másodpercben saját térfeléről eleresztett lökettel egyenlített – nem jutott be az Euroliga negyeddöntőjébe. Idén ez a trauma semmiképpen sem ismétlődhet meg; no nem azért, mert a hevesi csapat jelentősen megerősödött, Szécsi Zoltán érkeztével például kapusposzton is, hanem mert a múlt hét végén a tizenhatos főtáblára sem sikerült felkerülni. Az egy évvel ezelőtti hárommal szemben így két magyar klub, a Vasas és a Honvéd várja a november 4-i sorsolást.

Szokás szerint a legsűrűbb selejtezőcsoportba nyert – ha lenne ilyen kifejezés, inkább vesztett – besorolást az Eger, amely péntektől vasárnapig Nápolyban simán legyőzte a spanyol Sabadellt, a francia Montpellier-t és a szlovák Kassát, 10-7-re kikapott a helyi Posillipótól, valamint 5-5-ös döntetlent játszott a Jadran Herceg Novival. Ezzel az eredménysorral még el is csíphette volna a továbbjutást érő második helyet, ha a montenegróiak nem püfölik el 13-7-re a házigazdát. Az eredmény önmagában is meghökkentő, de ha hozzávesszük, hogy a Posillipo két légiósa is „feketehegyi”, az egyéb gondolattársítások elindítója is lehet. Gerendás György, a magyar bajnoki bronzérmes edzője azonban tegnapi érdeklődésünkre elejét vette minden sanda gyanúnak: „Sajnos magunknak köszönhetjük, hogy kiestünk, mert a Herceg Novit meg kellett volna vernünk. A harmadik negyed végén
4-1-re vezettünk, a montenegróiak innen egyenlítettek két perc alatt
4-4-re. Pedig nem tettek semmi rendkívülit, nem lőttek bombagólokat, mi követtünk el két orbitális hibát. Ettől aztán meg is zavarodtunk, és bár még 5-4-re is vezettünk, aztán 5-5-nél is megkaptuk az esélyt, nem tudtunk élni vele. A Posillipo pedig a Nápolyban szokásos támogatást élvezte csak, bődületes csalás nem történt. De nem is ezt a mecscset kellett volna megnyernünk, hanem a Herceg Novi ellenit.”
Ennek hiányában viszont marad a LEN-kupa, mármint az Eger számára. Mert a Vasas bajnokként alanyi jogon főtáblás az Euroligában, a Domino-BHSE pedig a budapesti selejtező megnyerésével jutott be a legjobb 16 közé. Ahol csupán az olaszok szerepelnek a maximális, hármas létszámmal (Pro Recco, Brescia, Posillipo), mellettük Magyarországnak, Horvátországnak (Jug Dubrovnik, Mladost Zagreb), Montenegrónak (Herceg Novi, Primorac Kotor), Görögországnak (Olympiakosz Pireusz, Ethnikosz), valamint Oroszországnak (Kazany, Volgograd) jut 2-2 hely, végül a kiemelt francia Marseille-jal, a spanyol Barcelonetával és a szerb Partizan Beograddal teljes a tizenhatos létszám.
A négy négyes csoport összetételét november 4-én Budapesten sorsolják ki. A kiemelési rend szerint az első kalapba az Euroliga tavalyi Final Fourjának négy együttese kerül, a másodikba a többi közvetlen főtáblás, a harmadikba a selejtezők győztesei, a negyedikbe a másodikok. (Részletezve lásd keretes írásunkban!) E nem kizárólag a valós erőviszonyokra támaszkodó, hanem részben sportdiplomáciai gyökerű beosztásból eredően a második kaszt a legkiegyensúlyozatlanabb. Aki a Barcelonetát vagy a Marseille-t fogja ki, az valamivel jobban jár, mint a Vasassal vagy a Kazannyal, míg a negyedik kalapból a Posillipót hasznos elkerülni.
Mivel azonos nemzetbeliek nem szerepelhetnek egy kvartettben, a csoportbeosztás elkészítése kisebbfajta matematikai feladvánnyal ér fel, a múltban nem is mindig sikerült azonnal helyesen megoldani. Legkorábban tehát a negyeddöntőben alakulhat ki a Vasas–Honvéd párosítás, aminek eredményeképpen egy csapatunk biztosan lenne a legjobb négyben, kettő viszont semmiképpen sem. Klubsemleges magyar pólóbarátként elfogadnánk ezt a verziót, hiszen dupláznunk a Final Fourban még sohasem sikerült, kimaradni belőle ellenben többször is. Hogy mást ne mondjunk, tavaly és tavalyelőtt.