Fabrio és Fiume

Pár napja ünnepelte 70. születésnapját Közép-Európa irodalmának egyik élő klasszikusa, a horvát Nedjeljko Fabrio. Split városában született 1937-ben. Iskoláskorában került Fiuméba, a gimnáziumot már ott végezte, és a zágrábi egyetemi évek után ismét visszatért az észak-adriai kikötővárosba, ahol hosszú éveken át a színház dramaturgjaként és a Kamov című folyóirat szerkesztőjeként dolgozott.
Fiatalon verseket írt, később novellákat, drámákat és esszéket. Jó tollú irodalmi és zenekritikusként tartották számon. Az 1990-es évek elején ő volt a Horvát Írószövetség elnöke. Igazi, átütő sikert regényeivel ért el. 1985-ben látott napvilágot adriai regénytrilógiájának első darabja, Az élet gyakorlása. Magyarul Város az Adrián címmel jelent meg Csordás Gábor fordításában. Az európai családregény megújított változatában kísérhetjük végig egy fiumei saga fordulatait a XVIII. századtól a második világháborút követő esztendőkig. A város itt nem csupán a háttér, hanem mintha maga volna az elbeszélő. Nem horvát látószögből mondja el a családtörténetet, nem is olaszból, hanem a másfél évszázad alatt különböző politikai fennhatóság (természetesen nem marad ki a Magyar Királyság sem) alá kerülő város perspektívájából. Az adriai trilógia másik két kötetében (Bereniké fürtje, Triemeron) a XIX. és XX. századi horvát sors nagyszabású tablóját vehetjük szemügyre. Az első nemzetközi elismerést Budapesten kapta Fabrio, 1993 novemberében vehette át a Bethlen Gábor-díjat. A múlt hét végén Fiume egyetemén tudományos szimpóziumot tartottak életművéről.