A szólásszabadság ügyében nincs alku – mondta szakmai hitvallását összegezve 2005 májusában Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, egyetemi oktató. A jogtudós a Mindentudás Egyetemén beszélt zsúfolt nézőtér előtt. Akkor már tudni lehetett, hogy pozíciója hamarosan változhat, köztársasági elnöknek jelölték. A 2005 júniusában megválasztott államfő azóta számos alkalommal szembesült a kérdéssel, mennyiben időtállók az alkotmány alapértékei idehaza. Szóba kerülhet-e a szabadságjogok korlátozása azon az alapon, hogy – a balliberális nézetek szerint – e jogok határait a rendszerváltozás idején túlságosan tágan szabták meg? Az egyesülés, a gyülekezés, a szólás és a sajtó szabadsága az elnök eddigi megnyilatkozásai szerint sérthetetlen alapjogok. Ezt fejtette ki különféle összefüggésekben a 2006-os választásokat követő erkölcsi és politikai válság, az őszödi beszéd, az egymást követő tüntetések, az MTV-székház ostroma, a tavaly október 23-án tapasztalt rendőrattak, a Magyar Gárda megalakulása kapcsán s a holokausztról, illetve a kitelepítésekről szólva is.
Sólyom Lászlónak ugyanakkor köztársasági elnökként most először kell mérlegre tennie egy olyan törvényt, amely szembeállítja egymással az emberi méltóságot és a szólásszabadságot. A kormánytöbbség ugyanis megszavazta azt a javaslatot, amely beiktatja a polgári törvénykönyvbe a közösségek méltóságának védelmét. Ez röviden annyit tesz, hogy egyes megnevezett és meg nem nevezett kisebbséghez tartozó személyek perelhetik azokat, akik az adott csoportot becsmérelve egyúttal a csoporthoz tartozó embereket is megsértik. A pert a jogsértés megállapításáért, esetleg kártérítés megítéléséért jogvédő szervezetek is megindíthatnák. A törvénytervezet körül kirobbant vita jelzi: nem átlagos, hétköznapi ügyről van szó, hanem annál sokkal többről. Az elnök döntése – legyen akár elfogadó, akár elutasító – mindenképpen nagy jelentőségű lesz. Annál is inkább, mert a rendszerváltozás óta tartó jogalkotási törekvés új, az eddigiektől eltérő epizódjáról van szó. A kormánytöbbség ezúttal nem a büntető törvénykönyvbe iktatott be egy-két új rendelkezést, miként azt a szocialista–szabad demokrata többség eddig még minden ciklusban megkísérelte.
Először a Horn-kormány idején próbálkoztak ezzel, mégpedig Göncz Árpád kezdeményezésére. Ez azután történt, hogy a volt államfő beszéde közben a Kossuth téren fütyülni kezdett egy arrogáns kisebbség. A közösség elleni izgatást, az emberek megsértését addig csak szavakkal lehetett elkövetni. A szabály úgy változott volna, hogy egyéb módok, formák is szóba jöhetnek. Így például a fütty, esetleg a tojásdobálás. Az Alkotmánybíróság azonban 1996-ban törölte a szövegből az egyéb módon kifejezést, mert ezt bizonytalan megjelölésnek találta. Amibe bármikor bármi belemagyarázható.
A Medgyessy-kormány újfent elővette az antiszemita-kártyát, a faji, vallási, etnikai alapú sértegetések büntethetőségének tágítását. Emlékezhetünk rá, milyen vehemensen védte a Btk.-ból a rendszerváltás után, 1992-ben törölt régi rendelkezések visszacsempészését Bárándy Péter akkori igazságügy-miniszter, büntetőjogász. Bárándy pontosan tudta, hogy hazugság, amit mond, nevezetesen, hogy ők most megtalálták az alkotmányos formulát. Pedig csupán arról volt szó, hogy a teljesen hiteltelen ügynök-miniszterelnök viselt dolgairól kellett elterelniük a figyelmet. Ehhez jól jött a törvény-előkészítés indulatokat felkorbácsoló folyamata: a gyűlöletpolitizálás. A magukat a szabadságjogok felkent apostolainak valló szabad demokraták ekkor is gondoskodtak arról, hogy az ellenségeskedés egy percre se csituljon. Ezt ráadásul kétszínűen tették. A Medgyessy-érában például a képviselőcsoportjuk fele a gyűlölettörvény mellett, a másik fele pedig ellene szavazott. Az Alkotmánybíróság természetesen ezt a rendelkezést is megsemmisítette. Úgy látszik, ez nem volt elég, mert a miniszteri posztról időközben távozó Bárándy Péter fia, Bárándy Gergely szocialista politikus 2005-ben a Btk. ismételt módosításának tervével állt elő. Képviselői indítványként azt próbálta elhitetni, hogy ha a gyalázkodás tilalmát a büntető törvénykönyv egy másik fejezetébe teszik át, kihúzhatják a talajt az alkotmányossági aggályok alól. Ebből a javaslatból végül nem lett törvény. Csak kampányoltak a szövegével a rasszizmus ellen.
Előállt egy módosítási kísérlettel a gyűlöletbeszédeiről jól ismert Szabó Zoltán is. Ám az ő kezdeményezése is elvetélt. Jött ugyanakkor – már a polgári törvénykönyv módosításának javaslatával – a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Lomnici Zoltánt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége kereste meg. Javaslatuk némi módosítással meghallgatásra talált a törvényhozásban. Eszerint az emberi méltóságot sérti, ha faji, vallási, etnikai, világnézeti hovatartozásuk, nemi identitásuk vagy más lényegi vonásaik alapján gyaláznak kisebbségi csoporthoz tartozó embereket. Nem elegendő tehát az, ha valakit a felsorolt jellemzők alapján sértegetnek, szükséges az is, hogy az illető kisebbségi csoportokhoz tartozzon.
Ez valóban nagy újítás, hatalmas eltérés az előző 17 év hasonló törekvéseihez képest. A büntető törvénykönyvnek a szólásszabadságot egyébként durván sértő módosítási kísérletei ugyanis sohasem csupán a kisebbségek méltóságának védelméről beszéltek. Hanem mindenki méltóságának a védelméről. A Btk.-nak a közösség elleni izgatás bűntettét meghatározó szigorú paragrafusa ma is így rendelkezik: a bűncselekményt az követi el, aki „a magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít”. A szöveg tehát nem valamiféle kisebbségi kategóriákra koncentrál. Ezt nem is tehetné meg, hiszen minden ember méltósága egyenlő. Az Alkotmánybíróság ezt nagyon sok határozatában evidenciaként rögzítette. A Ptk. mostani módosítása viszont amellett, hogy a szólás szabadságát minden mértéken fölül korlátozza, különbséget tesz ember és ember méltósága között. A törvény előtti egyenlőség alapelve így a legcsekélyebb mértékben sem érvényesülhet. A polgári törvénykönyv új szabálya gyűlöletszabály, amely csak egyes szűk csoportok személyiségét védi.
Ahogy a miniszteri indokolás mondja: egyes kellően szűk szempontok szerint meghatározott csoportokét. Ez bizonyosan megengedhetetlen. Annál is inkább, mert a hátrányos megkülönböztetés kizárásáról, a faji, a vallási, az etnikai, a szexuális alapú megkülönböztetés tilalmáról már van törvényünk. Ezt 2003-ban fogadták el. A benne megfogalmazott jogokat nemcsak az Egyenlő Bánásmód Hatóság védelmezi, hanem kívánságra, polgári perben, a bíróság is. Szükségtelen és bizonyára lehetetlen is, hogy a Ptk.-ba olyan szabályt iktassanak be, amely az antidiszkriminációs törvényen is túlmegy: előjogokat ad a polgárok egyes csoportjainak más csoportokhoz képest. Sólyom László egyébként 2004-ben, a Bárándy-féle törvénymódosítás kapcsán a szabadságjogokról szólva Kis Jánossal közösen írt cikkében azt állította: a megsértett közösségekhez tartozó emberek személyiségi jogainak védelmét a bíróságok a polgári törvénykönyv jelenlegi szabályai alapján is elvégezhetnék.
Szoboszlait kritizálja, Kerkezt dicséri Liverpool – mindkét magyar reagált
