Mérlegen a gyűlölettörvény

2007. 11. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A szólásszabadság ügyében nincs alku – mondta szakmai hitvallását összegezve 2005 májusában Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, egyetemi oktató. A jogtudós a Mindentudás Egyetemén beszélt zsúfolt nézőtér előtt. Akkor már tudni lehetett, hogy pozíciója hamarosan változhat, köztársasági elnöknek jelölték. A 2005 júniusában megválasztott államfő azóta számos alkalommal szembesült a kérdéssel, mennyiben időtállók az alkotmány alapértékei idehaza. Szóba kerülhet-e a szabadságjogok korlátozása azon az alapon, hogy – a balliberális nézetek szerint – e jogok határait a rendszerváltozás idején túlságosan tágan szabták meg? Az egyesülés, a gyülekezés, a szólás és a sajtó szabadsága az elnök eddigi megnyilatkozásai szerint sérthetetlen alapjogok. Ezt fejtette ki különféle összefüggésekben a 2006-os választásokat követő erkölcsi és politikai válság, az őszödi beszéd, az egymást követő tüntetések, az MTV-székház ostroma, a tavaly október 23-án tapasztalt rendőrattak, a Magyar Gárda megalakulása kapcsán s a holokausztról, illetve a kitelepítésekről szólva is.
Sólyom Lászlónak ugyanakkor köztársasági elnökként most először kell mérlegre tennie egy olyan törvényt, amely szembeállítja egymással az emberi méltóságot és a szólásszabadságot. A kormánytöbbség ugyanis megszavazta azt a javaslatot, amely beiktatja a polgári törvénykönyvbe a közösségek méltóságának védelmét. Ez röviden annyit tesz, hogy egyes megnevezett és meg nem nevezett kisebbséghez tartozó személyek perelhetik azokat, akik az adott csoportot becsmérelve egyúttal a csoporthoz tartozó embereket is megsértik. A pert a jogsértés megállapításáért, esetleg kártérítés megítéléséért jogvédő szervezetek is megindíthatnák. A törvénytervezet körül kirobbant vita jelzi: nem átlagos, hétköznapi ügyről van szó, hanem annál sokkal többről. Az elnök döntése – legyen akár elfogadó, akár elutasító – mindenképpen nagy jelentőségű lesz. Annál is inkább, mert a rendszerváltozás óta tartó jogalkotási törekvés új, az eddigiektől eltérő epizódjáról van szó. A kormánytöbbség ezúttal nem a büntető törvénykönyvbe iktatott be egy-két új rendelkezést, miként azt a szocialista–szabad demokrata többség eddig még minden ciklusban megkísérelte.
Először a Horn-kormány idején próbálkoztak ezzel, mégpedig Göncz Árpád kezdeményezésére. Ez azután történt, hogy a volt államfő beszéde közben a Kossuth téren fütyülni kezdett egy arrogáns kisebbség. A közösség elleni izgatást, az emberek megsértését addig csak szavakkal lehetett elkövetni. A szabály úgy változott volna, hogy egyéb módok, formák is szóba jöhetnek. Így például a fütty, esetleg a tojásdobálás. Az Alkotmánybíróság azonban 1996-ban törölte a szövegből az egyéb módon kifejezést, mert ezt bizonytalan megjelölésnek találta. Amibe bármikor bármi belemagyarázható.
A Medgyessy-kormány újfent elővette az antiszemita-kártyát, a faji, vallási, etnikai alapú sértegetések büntethetőségének tágítását. Emlékezhetünk rá, milyen vehemensen védte a Btk.-ból a rendszerváltás után, 1992-ben törölt régi rendelkezések visszacsempészését Bárándy Péter akkori igazságügy-miniszter, büntetőjogász. Bárándy pontosan tudta, hogy hazugság, amit mond, nevezetesen, hogy ők most megtalálták az alkotmányos formulát. Pedig csupán arról volt szó, hogy a teljesen hiteltelen ügynök-miniszterelnök viselt dolgairól kellett elterelniük a figyelmet. Ehhez jól jött a törvény-előkészítés indulatokat felkorbácsoló folyamata: a gyűlöletpolitizálás. A magukat a szabadságjogok felkent apostolainak valló szabad demokraták ekkor is gondoskodtak arról, hogy az ellenségeskedés egy percre se csituljon. Ezt ráadásul kétszínűen tették. A Medgyessy-érában például a képviselőcsoportjuk fele a gyűlölettörvény mellett, a másik fele pedig ellene szavazott. Az Alkotmánybíróság természetesen ezt a rendelkezést is megsemmisítette. Úgy látszik, ez nem volt elég, mert a miniszteri posztról időközben távozó Bárándy Péter fia, Bárándy Gergely szocialista politikus 2005-ben a Btk. ismételt módosításának tervével állt elő. Képviselői indítványként azt próbálta elhitetni, hogy ha a gyalázkodás tilalmát a büntető törvénykönyv egy másik fejezetébe teszik át, kihúzhatják a talajt az alkotmányossági aggályok alól. Ebből a javaslatból végül nem lett törvény. Csak kampányoltak a szövegével a rasszizmus ellen.
Előállt egy módosítási kísérlettel a gyűlöletbeszédeiről jól ismert Szabó Zoltán is. Ám az ő kezdeményezése is elvetélt. Jött ugyanakkor – már a polgári törvénykönyv módosításának javaslatával – a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Lomnici Zoltánt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége kereste meg. Javaslatuk némi módosítással meghallgatásra talált a törvényhozásban. Eszerint az emberi méltóságot sérti, ha faji, vallási, etnikai, világnézeti hovatartozásuk, nemi identitásuk vagy más lényegi vonásaik alapján gyaláznak kisebbségi csoporthoz tartozó embereket. Nem elegendő tehát az, ha valakit a felsorolt jellemzők alapján sértegetnek, szükséges az is, hogy az illető kisebbségi csoportokhoz tartozzon.
Ez valóban nagy újítás, hatalmas eltérés az előző 17 év hasonló törekvéseihez képest. A büntető törvénykönyvnek a szólásszabadságot egyébként durván sértő módosítási kísérletei ugyanis sohasem csupán a kisebbségek méltóságának védelméről beszéltek. Hanem mindenki méltóságának a védelméről. A Btk.-nak a közösség elleni izgatás bűntettét meghatározó szigorú paragrafusa ma is így rendelkezik: a bűncselekményt az követi el, aki „a magyar nemzet, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai ellen gyűlöletre uszít”. A szöveg tehát nem valamiféle kisebbségi kategóriákra koncentrál. Ezt nem is tehetné meg, hiszen minden ember méltósága egyenlő. Az Alkotmánybíróság ezt nagyon sok határozatában evidenciaként rögzítette. A Ptk. mostani módosítása viszont amellett, hogy a szólás szabadságát minden mértéken fölül korlátozza, különbséget tesz ember és ember méltósága között. A törvény előtti egyenlőség alapelve így a legcsekélyebb mértékben sem érvényesülhet. A polgári törvénykönyv új szabálya gyűlöletszabály, amely csak egyes szűk csoportok személyiségét védi.
Ahogy a miniszteri indokolás mondja: egyes kellően szűk szempontok szerint meghatározott csoportokét. Ez bizonyosan megengedhetetlen. Annál is inkább, mert a hátrányos megkülönböztetés kizárásáról, a faji, a vallási, az etnikai, a szexuális alapú megkülönböztetés tilalmáról már van törvényünk. Ezt 2003-ban fogadták el. A benne megfogalmazott jogokat nemcsak az Egyenlő Bánásmód Hatóság védelmezi, hanem kívánságra, polgári perben, a bíróság is. Szükségtelen és bizonyára lehetetlen is, hogy a Ptk.-ba olyan szabályt iktassanak be, amely az antidiszkriminációs törvényen is túlmegy: előjogokat ad a polgárok egyes csoportjainak más csoportokhoz képest. Sólyom László egyébként 2004-ben, a Bárándy-féle törvénymódosítás kapcsán a szabadságjogokról szólva Kis Jánossal közösen írt cikkében azt állította: a megsértett közösségekhez tartozó emberek személyiségi jogainak védelmét a bíróságok a polgári törvénykönyv jelenlegi szabályai alapján is elvégezhetnék.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.