Saját aggasztó állapotába enged betekinteni a Hírklikken olvasható cikkén keresztül Föld S. Péter betűvető, aki annak idején a Ludas Matyi című bolsevik élclap hasábjain próbálta megnevettetni a legvidámabb barakk lakóit. (De ezzel csak felgyorsította a rendszerváltást.) Emberünk ezúttal egy tíz évvel ezelőtti képzelt életképet tár elénk az Orbán házaspárról. A feleség, „egy megtört tekintetű, szomorú szemű nő”, Lévai Anikó élelmet és ruhát visz az egyik menekülttáborba az Ökumenikus Segélyszervezet képviselőjeként. Teszi ezt annak ellenére – írja Föld S. –, hogy férjének egészen más a véleménye az érkezőkről. Orbán Viktor szerint ne jöjjenek ide, akik meg már itt vannak, menjenek haza. Idézek a műből: „Tűz és víz ez a két ember, gondolhatnánk. Az egyik segíti azokat, akiket a másik látni sem bír. Fura lehet ezeknél egy családi ebéd. Már a desszertnél tartanak, amikor megszólal a családfő: – Készülsz valahová, drágám? – Igen, Nagyfára megyek, a menekülteknek osztunk ruhát, élelmet. Te nem jössz? – Nem, én ma ellenük uszítok. Még az sem kizárt, hogy elhúzódik az uszítás, és a holnapi napom is rámegy erre.”
Ilyen lehetne egy elképzelt családi ebéd a miniszterelnöknél – kacsint ki az olvasóra a szerző. Azt ne is feltételezzük, hogy Föld S. Péter különbséget tud tenni migráns és menekült között. Nála egyenlőség van. Neki a déli határnál lapuló kigyúrt kerítésszaggatók, akik kezükben létrával, késsel, drótvágóval, zsebükben Soros-bankkártyával, eurószázasból álló köteggel, mobiltelefonon várják az emberkereskedők paran­csait, ugyanolyanok, mint az ukrajnai menekültáradat elgyötört asszonyai, apró gyermekei, elesett idős emberei, akikhez Anikó asszony igyekszik.