Lomnici Zoltán: Próbára teszik az új kormányt Brüsszel elvárásai

A magyar miniszterelnök hosszú huzavona után ma végül találkozott az Európai Bizottság elnökével is Brüsszelben. A megállapodás eredményeként összesen 16,4 milliárd eurónyi forrás válik elérhetővé Magyarország számára, ugyanakkor egyelőre nem ismert, hogy Brüsszel milyen politikai és jogi garanciákat kapott ezért cserébe. Kérdéseket vet fel az is, hogy miközben a bejelentett reformok többsége még csak terv szintjén létezik, és a szükséges törvényeket sem fogadták el, az Európai Bizottság máris milliárdok felszabadításáról döntött. Az Origo ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt kérdezte a témában.

Magyar Péter és Ursula von der Leyen Fotó: DURSUN AYDEMIR Forrás: ANADOLU

– A nemzeti kurzus az elmúlt években határozottan védte a magyarországi büntető igazságszolgáltatás függetlenségét a külső beavatkozásokkal szemben, még a krízis hangok szerint is megőrizve hazánk szuverenitását az uniós pénzügyi érdekeket érintő ügyekben is. A csatlakozás most ezt veszélyezteti, úgy, hogy egyébként korábban nem csupán az OLAF, de az Európai Ügyészség (EPPO) vonatkozásában is működött hatékony együttműködés az uniós intézmények és a magyar Legfőbb Ügyészség között. Az EPPO (a 2017/1939 rendelet alapján) szupranacionális nyomozati és vádemelési jogkört kap uniós forrásokat érintő ügyekben, párhuzamosan vagy elsődlegesen a magyar Legfőbb Ügyészséggel. Ez gyengíti a nemzeti ügyészség központi szerepét, kettős sávot teremt és növeli a konfliktusokat. Emellett a luxembourgi Európai Bíróság gyakorlata (például G.K. és mások, C-281/22; EPPO-ügyek) erősítik az EPPO autonómiáját, csökkentve a nemzeti bíróságok mozgásterét. 

Szuverenitási szempontból ez súlyos engedmény: alapvető büntetőjogi hatalom átadása Brüsszel felé, ahol az elszámoltathatóság korlátozott. Hosszú távon precedenst teremt további hatáskör-átruházásokra, aláásva a nemzeti önrendelkezést.

– A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a kormány a bizottság által kért intézkedéseknél is szigorúbb korrupcióellenes szabályokat készül bevezetni. Milyen törvények módosítása válhat szükségessé?

– Az Orbán-kormány számos intézkedéssel (Integritás Hatóság, Anti-Korrupciós Munkacsoport) küzdött a korrupció ellen, gyakran statisztikailag hatékonyabban, mint más tagállamok, miközben védte a nemzeti gazdaságpolitika szabadságát az EU túlkapásaival szemben. Ugyanakkor sor kerülhet az Integritás Hatóságról szóló törvény bővítésére proaktív ellenőrzéssel és szankciókkal, a közbeszerzési törvény szigorítása (kizáró okok, átláthatóság), vagy éppen a büntető törvénykönyv módosítása a korrupciós bűncselekmények szankcióinak növelésére.

–  Magyar Péter egy szigorúbb és ellenőrizhetőbb vagyonnyilatkozati rendszer bevezetését ígérte. Milyen konkrét jogi eszközök állnak rendelkezésre egy ilyen rendszer kialakítására, és előfordulhat-e, hogy az új szabályozás bizonyos közjogi tisztségviselők esetében a jelenleginél szélesebb körű adatszolgáltatási vagy ellenőrzési kötelezettséget ír elő?

– Az elmúlt években már jelentős jogalkotási lépések történtek vagyonnyilatkozatok szabályozása terén (például 2022-es reformok), bizonyítva elkötelezettségét az átláthatóság iránt, miközben a szuverenista alapokon álló kormányzat ellenállt a Brüsszel által gyakran politikai fegyverként használt feltételességnek.

Az eddigi kormányzati kommunikáció alapján előfordulhat és várható, hogy miniszterek, képviselők, bírák és magas rangú tisztviselők esetében szélesebb kötelezettségek jönnek: családi érdekeltségek teljes feltárása, külföldi vagyonok jelentése, gyakoribb nyilatkozattételi kötelezettség. Hangsúlyozandó, hogy egy széleskörű kötelezetti kör kijelölése ütközhet az alaptörvény magánélet-védelmével, és alkotmányossági felülvizsgálatra számíthat, összhangban a Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó gyakorlatával.

– Magyar Péter azt mondta, hogy „Orbán Viktornak 2015 környékén igaza volt az illegális migráció kérdésében”, ugyanakkor Ursula von der Leyen hangsúlyozta, hogy a migrációs paktum rendelkezéseit minden tagállamnak végre kell hajtania. Jogilag mekkora mozgástere marad ilyen körülmények között a magyar kormánynak a migrációs politika alakításában, és összeegyeztethető-e a migrációs paktum végrehajtása azzal a szigorú határvédelmi politikával, amelyet Magyarország az elmúlt években képviselt?

–  Orbán Viktor kormányfő 2015-ös erőfeszítései – a kerítés, a hatékony határvédelem – nemcsak előremutatóak voltak, megvédve Európát az illegális migráció káoszától, de látva annak közbiztonságra gyakorolt hatásait szükségszerűnek is bizonyultak. Annak ellenére, hogy az EU bírósága többször elmarasztalta Magyarországot (például C-808/18 tranzitzónák; 2024-es bírságok), ezek az ítéletek inkább a nemzeti szuverenitás korlátozását mutatják, mintsem a valós biztonsági igények figyelembevételét.

A mozgástér e tekintetében jelentősen szűkült, a migrációs és menekültügyi paktum miatt, amely kötelező szűrést, határeljárást és szolidaritást (áthelyezés vagy hozzájárulás) ír elő júniustól. A magyarországi fizikai határvédelem és a gyorsított eljárások részben kompatibilisek az uniós szabályozással, de a szolidaritási mechanizmus elutasítása szankciós eljárást és bírságokat von maga után (lásd korábbi EU bírósági-gyakorlat). 

Várhatóan a »nulla migráció« elve kompromisszum áldozata lesz és az EU egyre centralizáltabb szemléletű megközelítése korlátozza a hatékony  magyar migrációs és határvédelmi politikát, tovább gyengítve e téren is a tagállami szuverenitást.