A 2025-ös klubvilágbajnokság több szempontból is különlegesnek számít a labdarúgás történetében, de az argentin szurkolók aligha ilyen módon szerettek volna részesei lenni. Az ország futballjának két zászlóshajója is pályára lépett a tornán, de egyikük sem jutott tovább a csoportkörből. Ez azonban nem új problémát tárt fel, csupán megerősítette azt, amit a dél-amerikai futball követői már régóta tudni vélnek: az argentin klubfutball letért a versenyképes fejlődés útjáról.
A Boca Juniors gyenge teljesítménye és a River Plate némileg elfogadhatóbb, ám végül méltatlan jelenetekkel záruló szereplése egyaránt rávilágított a strukturális különbségekre a brazil és argentin klubrendszer között. Miközben mind a négy brazil csapat továbbjutott a csoportkörből, a két nagy argentinnak ez nem sikerült – és ez már nem balszerencse kérdése. A Boca esetében a Riquelme-féle irány újra nosztalgikus múltidézésbe fulladt, míg a Rivernél hiába jobb a szakmai háttér, a gazdasági realitások és a belső bizonytalanságok itt is érezhetőek. A klubszintű lemaradás éles kontrasztot alkot a világbajnok válogatott sikerével – de ez a kontraszt csak még látványosabbá teszi, mennyire szakad ketté ma az argentin futball.
Riquelme árnyéka a Bombonera fölött
Juan Román Riquelme a Boca Juniors játékosaként megannyi sikert ért el, és rohamléptékben jutott el a klublegenda státusig. A közönségkedvenc 2019-es vezetőségbe történő visszatérési szándéka hozzájárult, hogy Jorge Amor Ameal elnökké válhasson, háttérbe szorítva korábbi macrista klubirányítást. Ez a váltás mérföldkő volt a klub életében és az alelnökként jelen lévő Riquelme egyfajta sportigazgatói szerepben dolgozott, és ez trófeákban gazdag időszakot hozott a klub életébe:
- 2019–2020 és 2022 – argentin bajnoki címek,
- 2020 és 2022 – Copa de la Liga-sikerek,
- 2020 – Copa Argentina-győzelem.
Ráadásként a klub 2020-ban a Libertadores-kupa elődöntőjébe, 2023-ban pedig a döntőjébe jutott – utóbbi nyolc év után először fordult elő. A Boca ismét versenyképes lett, Riquelme szerepvállalását pedig a szurkolók nagy része üdvözölte. Ennek is köszönhetően 2023-ban már ő maga indult elnökjelöltként és nyert is, mert a többség biztosra vette, hogy minden jó irányba halad. A győzelem azonban nem hozott azonnali áttörést – a kampányban hangsúlyozott ígéretek közül több máig megvalósulatlan maradt:
- a La Bombonera bővítése és felújítása a mai napig bürokratikus akadályokba ütközik;
- az utánpótlásra épülő fiatalítás programja megtorpant – részben a kiemelkedő tehetségek hiánya miatt;
- az edzőkérdés körüli huzavona megbénította a szakmai munkát;
- a pályán nyújtott teljesítmény pedig csalódást kelt.
Már az is szörnyű képet fest, hogy az elnöki regnálása alatt Miguel Ángel Russo a harmadik edző, ráadásul Diego Martínez a bajnoki gyengélkedés, Fernando Gago pedig a példátlan módon elbukott Libertadores-szereplés miatt került lapátra. A slusszpoén Gabriel Milito kinevezésének kudarcba fulladása jelentett, aki politikai ambíciói miatt nem vállalta a feladatot. A klubvilágbajnokság előtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy ezt is alul lehet múlni – de a Boca az Auckland City elleni döntetlennel ezt is megtette. Ne feledjük, a Bayern München 10-0-ra ütötte ki az új-zélandi amatőröket.
A La Nación címoldalon írt nemzetközi megszégyenülésről, az Olé újságírója, Ramiro Scandolo keményen fogalmazott:
A Boca teljesítménye nemcsak hogy nem volt méltó a klub hírnevéhez, de még egy ilyen gyenge ellenfelet sem tudtak legyőzni.
A Clarín és a BolaVIP tudósításai szerint a találkozót az alacsonyabban jegyzett új-zélandi játékosok hősies küzdelme tette emlékezetessé, miközben a Boca nem tudta érvényesíteni erőfölényét – és ezzel a pályán is megmutatta, hogy mennyire mély gödörben van.
Az argentin gazdasági válság zászlóshajója
Az elmúlt években a River Plate szereplése egyre inkább az argentin gazdasági válság tüneteként értelmezhető, nem pusztán a klub belső problémáinak következményeként. A Buenos Aires-i egyesület – mint az argentin futball egyik legnagyobb presztízsű intézménye – jól példázza, hogyan nehezíti meg a gazdasági környezet a versenyképesség fenntartását még a tradicionálisan sikeres klubok számára is.
Az országban évek óta tartó infláció, devizahiány és gazdasági bizonytalanság miatt a River Plate – akárcsak többi argentin riválisa – jelentősen kevesebb bevételhez jut, különösen a brazil klubokhoz viszonyítva. A szponzorációs és marketingbevételek elmaradnak, a jegyárak reálértéke folyamatosan csökken. Bár a klubnak továbbra is hatalmas és szenvedélyes szurkolótábora van, a válság negatívan hat a stadionlátogatásokra, a meccsnaphoz kapcsolódó fogyasztásra és a merchandising-bevételekre is.
A River rendszeresen kénytelen eladni legnagyobb tehetségeit – idén nyáron például Franco Mastantuono igazolt a Real Madridhoz –, hogy egyensúlyban tartsa költségvetését. Ez hosszú távon gyengíti a keretet, és nehezíti a nemzetközi szinten való helytállást: az elmúlt öt évben csupán két elődöntős szereplés a csúcs a Libertadores-kupában. Mindeközben a brazil klubok modernizálták szervezeti struktúrájukat, és jelentős tőkebefektetésekkel építik kereteiket – ezzel évről évre növelve a szakadékot a két futballkultúra között.
A River Plate példája jól mutatja, hogy az argentin klubfutball válsága mélyen gyökerezik az ország általános gazdasági helyzetében. A klub – minden történelmi nagysága és szakmai felkészültsége ellenére – nem tudja függetleníteni magát ettől a kontextustól. És bár a helyzet nem egyedi, a River a leglátványosabb példa arra, hogyan válik a gazdasági háttér a nemzetközi siker egyik legfőbb akadályává az argentin klubrendszerben.
A klubvilágbajnokságon összehozott négypontos teljesítményük remekül szinkronban van azzal, hogy valamivel jobb a helyzet a klub háza táján, mint a Boca esetében. A torna első meccsén magabiztos, 3-1-es győzelmet arattak az Urawa Red Diamonds ellen, ám a folytatásban Sebastián Driussi hiánya visszaköszönt. A csatárt a japánok elleni meccsen vesztették el és hiányában sem a Monterrey, sem pedig az Inter ellen nem tudtak gólt szerezni. Ez vezetett a kieséshez, ami talán kisebb visszhangot váltott volna ki, ha nincs a milánóiak elleni mérkőzés legvégén történt méltatlan jelenetsor, ami jól tükrözi a klub frusztrációját.
A fény és a sötétség egyvelege
A kudarcos eredmények közepette maradt valami, amire Argentína mégis büszke lehetett: a szurkolók. A Boca Juniors és a River Plate fanatikusai egyaránt kitettek magukért – zászlóikkal, énekeikkel, határtalan szenvedélyükkel minden stadiont megtöltöttek, ahol csak pályára lépett kedvenc csapatuk. Rigmusaikról készült videók futótűzként járták be a közösségi médiát, világszerte elismerést váltva ki a futballrajongókból.
Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy a klubvilágbajnokság csalódást keltő szereplése ellenére sincs valódi válságtudat az országban. Kisebb klubsikerek ugyan akadnak – például a Racing Club diadala a Copa Sudamericanában –, de az összképet eltorzítja a mindent megnyerő válogatott jelenléte. Lássuk be: nehéz mélyen elkeseredni, amikor nálad van a világbajnoki trófea. Valószínűleg ez is szerepet játszik abban, hogy a szurkolók türelmesebbek és elfogadóbbak maradtak – még akkor is, ha a klubcsapatok Amerikából lehorgasztott fejjel tértek haza.
A Boca Juniors kínos 1-1-es döntetlenje az Aucland City ellen:
