A 2025-ös klubvilágbajnokság több szempontból is különlegesnek számít a labdarúgás történetében, de az argentin szurkolók aligha ilyen módon szerettek volna részesei lenni. Az ország futballjának két zászlóshajója is pályára lépett a tornán, de egyikük sem jutott tovább a csoportkörből. Ez azonban nem új problémát tárt fel, csupán megerősítette azt, amit a dél-amerikai futball követői már régóta tudni vélnek: az argentin klubfutball letért a versenyképes fejlődés útjáról.

A Boca Juniors gyenge teljesítménye és a River Plate némileg elfogadhatóbb, ám végül méltatlan jelenetekkel záruló szereplése egyaránt rávilágított a strukturális különbségekre a brazil és argentin klubrendszer között. Miközben mind a négy brazil csapat továbbjutott a csoportkörből, a két nagy argentinnak ez nem sikerült – és ez már nem balszerencse kérdése. A Boca esetében a Riquelme-féle irány újra nosztalgikus múltidézésbe fulladt, míg a Rivernél hiába jobb a szakmai háttér, a gazdasági realitások és a belső bizonytalanságok itt is érezhetőek. A klubszintű lemaradás éles kontrasztot alkot a világbajnok válogatott sikerével – de ez a kontraszt csak még látványosabbá teszi, mennyire szakad ketté ma az argentin futball.
Riquelme árnyéka a Bombonera fölött
Juan Román Riquelme a Boca Juniors játékosaként megannyi sikert ért el, és rohamléptékben jutott el a klublegenda státusig. A közönségkedvenc 2019-es vezetőségbe történő visszatérési szándéka hozzájárult, hogy Jorge Amor Ameal elnökké válhasson, háttérbe szorítva korábbi macrista klubirányítást. Ez a váltás mérföldkő volt a klub életében és az alelnökként jelen lévő Riquelme egyfajta sportigazgatói szerepben dolgozott, és ez trófeákban gazdag időszakot hozott a klub életébe:
- 2019–2020 és 2022 – argentin bajnoki címek,
- 2020 és 2022 – Copa de la Liga-sikerek,
- 2020 – Copa Argentina-győzelem.
Ráadásként a klub 2020-ban a Libertadores-kupa elődöntőjébe, 2023-ban pedig a döntőjébe jutott – utóbbi nyolc év után először fordult elő. A Boca ismét versenyképes lett, Riquelme szerepvállalását pedig a szurkolók nagy része üdvözölte. Ennek is köszönhetően 2023-ban már ő maga indult elnökjelöltként és nyert is, mert a többség biztosra vette, hogy minden jó irányba halad. A győzelem azonban nem hozott azonnali áttörést – a kampányban hangsúlyozott ígéretek közül több máig megvalósulatlan maradt:
- a La Bombonera bővítése és felújítása a mai napig bürokratikus akadályokba ütközik;
- az utánpótlásra épülő fiatalítás programja megtorpant – részben a kiemelkedő tehetségek hiánya miatt;
- az edzőkérdés körüli huzavona megbénította a szakmai munkát;
- a pályán nyújtott teljesítmény pedig csalódást kelt.
Már az is szörnyű képet fest, hogy az elnöki regnálása alatt Miguel Ángel Russo a harmadik edző, ráadásul Diego Martínez a bajnoki gyengélkedés, Fernando Gago pedig a példátlan módon elbukott Libertadores-szereplés miatt került lapátra. A slusszpoén Gabriel Milito kinevezésének kudarcba fulladása jelentett, aki politikai ambíciói miatt nem vállalta a feladatot. A klubvilágbajnokság előtt elképzelhetetlennek tűnt, hogy ezt is alul lehet múlni – de a Boca az Auckland City elleni döntetlennel ezt is megtette. Ne feledjük, a Bayern München 10-0-ra ütötte ki az új-zélandi amatőröket.