A világgazdaság szorításában

Gyurcsány Ferenc emlékezetes őszödi beszédében megemlítette, az ország nem kis mértékben az isteni szerencsének és a külső körülmények szerencsés alakulásának köszönhette, hogy elkerülte a pénzügyi öszszeomlást. Ha a miniszterelnöknek az volt a szándéka, hogy jelezze: nem mindig lesz az ég és a világgazdaság ilyen kegyes a mindenkori magyar kormányhoz, akkor látnoknak bizonyult.

A szerencsés alakulás alatt a miniszterelnök az alacsony kamatlábakat, a pénzpiacok likviditásbőségét értette, amely biztosította, hogy a növekedő költségvetési hiányt relatíve olcsó, külső forrásból finanszírozhassa a kormány. A körülmények azóta megváltoztak.
Az emelkedő nyersanyag- és energiaárak árfelhajtó hatása következtében úgy itthon, mint külföldön előbújt és fenyeget az infláció. Állítható ez annak dacára, hogy az USA jegybankja legutolsó kamatdöntő ülésén csökkentésről döntött. Ez a döntés ugyanis már nem az inflációs veszély csekély volta miatt született, hanem a másodlagos ingatlanhitel-piacon kialakult válsághelyzet miatt nehéz helyzetbe került pénzügyi szektor, valamint a tőzsde számára kívánt lélegzetvételnyi szünetet biztosítani – sikertelenül.
Friss hírek szerint a piacokon kialakult válság 400 milliárd dollárnyi veszteséget eredményezhet az elkövetkező egy-két évben, és a neheze még hátravan. A jelenlegi 16 százalékos „bedőlési ráta” emelkedik, és az igazi nehézségek jövő márciustól jelentkeznek. A szektorral foglalkozó magán-előrejelzéseket az OECD-országok központi kutatóintézetének minapi elemzése is alátámasztotta. További következményként az amerikai kereskedelmi bankok általában is csökkentik kihelyezéseiket, ez pedig azt eredményezheti, hogy 2 trillió dollár a gazdasági folyamatokba be sem kerül. Az egyébként is lassuló növekedést (a 2007-es harmadik negyedév 3,9 százalékos növekedése 2008 első negyedévében a felére eshet vissza az USA jegybankja szerint) egy ilyen hitelezési politika tovább fékezheti.
A likviditás tehát eltűnőben van. A tőzsdék világszerte esnek, a befektetők – veszteségeik fedezésére – kénytelenek eszközeiket eladni. A folyamat a Budapesti Értéktőzsdén is látható. Itthon az MNB nem lát lehetőséget további kamatcsökkentésre, és a „kockázati tényezők növekedéséről” beszél. Az infláció magas, és a költségvetési hiány nem strukturális reformok bevezetése, hanem egyszeri intézkedések miatt alacsonyabb. Ez a folyamat hasonló eszközök kizárólagos alkalmazásával nem tartható fenn. A beígért strukturális reformoknak szakértői és elemzői vélemények szerint nyoma sincs. Piaci elemzők a 2009–2010-re beígért 4 százalék feletti éves növekedést illúziónak tartják, megvalósulásához szerintük csodára lenne szükség. Ha viszont nincs reform, akkor megkérdőjeleződik a korábbi, költekezést visszafogó intézkedések értelme. Eredményük maximum annyi, mintha egy hegymászót némi éheztetés után küldünk a legnehezebb fokozatú csúcs meghódítására. A világgazdaság jelenlegi folyamatai a regnáló kormányt az eddigi legnehezebb kihívás elé állíthatják 2008-ban.