Az acélipari óriások felénk terjeszkednek

Óriásfúziók jellemzik évek óta a világ acéliparát, amelynek hatása a kelet-közép-európai régióban is egyre inkább érződik. Alátámasztja ezt az is, hogy a ThyssenKrupp acéltermelő vállalat tegnap a Bács-Kiskun megyei Felsőlajoson megnyitotta 8 millió eurós költséggel megépített gyárát. Ez az üzem a német társaság első olyan közép-európai termelőegysége, amely az épületeknél és az autógyártásnál felhasználható, úgynevezett szendvicspanelt készíti majd, méghozzá évente 16 ezer tonnás mennyiségben.
– A beruházást a közép- és kelet-európai piacokon mutatkozó jelentős igények indokolták – mondta el Jost A. Massenberg, a ThyssenKrupp Steel AG vezetőségi tagja a megnyitó alkalmával. Hozzátette, társaságuk célkitűzése, hogy a 2012-ig évente várhatóan 10 százalékkal bővülő szendvicspanelpiacon 15 százalékos részesedést érjen el. A helyszín kiválasztásakor Magyarország mellett szólt kedvező földrajzi fekvése, mivel innen elfogadható szállítási költségek mellett tudják ellátni Csehországot, Horvátországot, Szlovákiát, Romániát, Bulgáriát, Szerbiát, Ausztriát.
Nem Magyarország a legfelkapottabb beruházási célpont a térségben – mondta el lapunknak Takács István, a Magyar Acél- és Fémkereskedők Egyesületének főtitkára, hozzáfűzve, hogy főként Lengyelországba, Csehországba és Szlovákiába települtek az elmúlt időben gyárak. A kelet-európai cégek régiós beruházásai részben annak köszönhetők, hogy ezzel azonnal bejutnak az uniós piacra. Ilyen például az a svájci bejegyzésű, de ukrán nyersanyagra épülő Vorskla Steel, amely még tavaly tavasszal jelentette be, hogy 300 millió euróból épít óriási gyáregységet, amely 2009-től működne.
Takács István szerint a másik ok, amiért új üzemek települnek a térségbe, a világpiacon is látható trend: a vezető vállalatok egyesülnek a kisebbekkel. Bár ez a tendencia a régióban már a volt szovjet blokk privatizációjakor elkezdődött, a főtitkár ennek további erősödésére számít. Kelet-Közép-Európában ma az autógyártás jelenti a fő keresletet az acéltermékekre. Habár korábban a kínai olcsó áru komoly problémát okozott, az ázsiai ország számos exportösztönző támogatását leépítette, növelve készítményei árát, ezzel számára kevésbé fontos piaccá téve a régiót.