Az otthon szülés élettani kockázatai

A közelmúltban megtörtént eset: egy kilencedik hónap végén lévő terhes asszony ellenőrzésen jelent meg a főváros egyik szülészeti osztályán. Az anyának semmi panasza, fájása nem volt. A magzati szívhangokat vizsgáló műszer azonban életveszélyes képet mutatott, a normális, percenként 150-160-as szívműködés helyett mindössze csak ötven szívhang volt észlelhető. A fenyegető oxigénhiányra utaló tünet miatt, a gyermek megmentése céljából azonnal császármetszést hajtottak végre, kiemelték a magzatot, akinek a köldökzsinór többszörösen rá volt tekeredve a nyakára. Néhány perc késedelem, és a gyermek halott. Otthon ez a csecsemő bizonyosan nem maradhatott volna életben.
Folyik a kampány az otthon szülés elterjesztése érdekében: álvitákat generálnak, bábák, kedves és naiv fiatalasszonyok nyilatkoznak, a vádlottak padján bemutatják az ügy élharcosát, a szegény, szánalmat keltő Geréb Ágnest. Az otthon szülés propagálása az eltorzult liberális gondolkodás iskolapéldája, amely az önrendelkezési jogot az értékpiramis csúcsára emeli, és amelyet természetesen nem szabad – az életvédelem érdekében sem – korlátozni. Az önrendelkezési jog fontosabb, mint minden szakmai érvelés, sőt, mint maga az élet. Cseri Kálmán szerint az ember csak akkor rendelkezhetne a saját életével, ha saját maga állította volna azt elő.
Egyszerűen hamis az a sajtóban megjelent állítás, hogy az anyák, „akiket döntési jogaiban korlátoznak”, valójában otthon szeretnének szülni; az anyák a születendő gyermekük és saját életük biztonságát szeretnék. (Mint orvos és többszörös édesanya kijelentem, hogy semmi szín alatt nem akartam volna otthon világra hozni gyermekeimet!) Alapvető csúsztatás, hogy „az áldott állapot nem betegség, a szülés nem műtét”, és egyenlőségjelet tesz a szülés, valamint az evés, ivás és a kerékpározás közé. A szülés azért nem azonos a félrenyeléssel, mert szülés esetén sohasem csak az anyáról van szó, hanem a magzat életéről is, a táplálkozás és kerékpározás esetén nem áll fenn egy új élet, a magzat életének a kockázata, és a kockázat arányai is eltérők. A szülés ugyanakkor bizonyos esetekben már igenis műtét, mégpedig életmentő műtét.
A „természetes szülés” gyakorlatában a megszállott Geréb Ágnes még a gátmetszést is elutasítja, mivel ez a beavatkozás nem felel meg a szülés természetes folyamatának. Olyan ez, mintha az antibiotikumok birtokában a tüdőgyulladásos beteget az orvos nem kezelné, hanem a folyamatot a szervezet természetes ellenálló képességére bízná. Hogy ez a gyakorlat több magzat életébe került? – egy sajtócikk szerint „nehéz elfogulatlan következtetéseket levonni az ügyben”. Ez sem felel meg a valóságnak, a szakma és a magyar bíróság is levonta a következtetéseket, amikor a szülésznő ellen többszörös eljárást folytattak, amikor Gerébet három évre eltiltották, pénzbírságra ítélték, és jelenleg akár három év börtön is várhat rá. Egyébként Geréb Ágnes sem ingyen dolgozik. Az otthon szülés hívei nem önzetlenül reklámozzák a kórházkímélő eljárást, az orvos, a bába, a felszerelés együttes kiszállása alig kevesebb, mint amit a Schöpf-Merei-kórházban újabban fizetni kell. A költség magas, a kórházi biztonság mégis hiányzik.
A kérdés aktuális és fontos, mivel az otthon szülés propagálása az abortuszkérdéssel, az eutanáziával rokon. Miről is van szó? Az asszonyok évszázadokon át otthon szültek, és a szülést a bábák vezették. A nagyarányú anyai és csecsemőhalandóság miatt azonban az otthon szülés fokozatosan háttérbe szorult, a szülés a nagyobb biztonság érdekében a szülőotthonokba, majd a jobban felszerelt kórházakba tevődött át. Az orvostudomány és a műtéti technika fejlődése következtében az anyai és a csecsemőhalandóság nagymértékben csökkent. Az elmúlt évtizedekben már szinte senkinek sem jutott eszébe, hogy otthon is világra hozhatja gyermekeit. A kórházi szülés tehát nem a hálapénz, hanem a nagyobb biztonság miatt szorította ki az otthon szülés gyakorlatát.
A szülőszoba veszélyes üzem. A szülés folyamán számos, előre nem látható esemény, váratlan fordulat következhet be, amely akár az anya, akár a magzat, akár mindkettő életét veszélyezteti. Az élet gyakran néhány percen múlik. De csak kórházi feltételek között van mód a veszélyek elhárítására, a vérzések csillapítására, a vér pótlására, az azonnali műtéti beavatkozásra. Otthon mindez megvalósíthatatlan.
Magyarországon a császármetszés gyakorisága harminc százalék. Ez az érték országos átlag, vannak kórházak, ahol ennél gyakrabban, máshol ritkábban végzik a műtétet. A szakirodalom szerint – és a szakemberek egyetértenek ebben – az esetek 15–25 százalékában a császármetszés javallata fennáll. A műtétet általánosságban akkor végzik el, ha az anya és a magzat szempontjából a császármetszés biztonságosabb, mint a természetes szülés. Ez azt jelenti, hogy száz szülés közül 15–25 esetben a gyermek nem természetes, hanem műtéti úton jön a világra. A műtét javallatát a szülész állapítja meg, a műtétnél azonban nemcsak szülésznek, hanem altatóorvosnak és neonatológusnak, az újszülött újraélesztésében járatos személynek is jelen kell lennie.
A császármetszés javallatait az otthon szülés kizáró okainak kell tekintenünk. Ezek többsége megfelelő terhesgondozás során kiderül, ilyenkor a kismama előre tudja, hogy császármetszéssel fog szülni. Melyek a császármetszés főbb javallatai? Ha a medencebemenet és a magzat között olyan téraránytalanság áll fenn, amely a természetes úton való szülést nem teszi lehetővé, akkor császármetszést kell végezni. Tehát nagy magzat esetén, vagy ha az anyai medencebemenet átmérője bizonyos határérték alatt van. A műtét ugyancsak indikált, ha az anya előző gyermeke császármetszéssel született, ha fekvési rendellenesség, harántfekvés áll fenn, ha a méhlepény rendellenesen a méhszáj előtt helyezkedik el, ha ikerterhesség vagy a magzatnál bizonyos fejlődési rendellenesség áll fenn.
A császármetszés említett javallatain kívül az otthon szülés szempontjából kizáró oknak kell tekinteni a társbetegségeket is, ha az anya szív-, vese- vagy májbetegségben szenved, tehát fokozott figyelmet követel, ezért ilyen esetben a szüléshez kórházi körülményekre van szükség. De kizáró okot képeznek a szülés kapcsán fellépő, előre nem látható szövődmények is, amelyek otthoni körülmények között nem oldhatók meg. A szülés leggyakrabban előforduló szövődményei: a kóros magzati szívműködés, az idő előtti burokrepedés, a méhlepény idő előtti leválása, a fájásgyengeség, a méhrepedés (a megelőző műtét helyén bekövetkező hegszétválás), az előreeső köldökzsinór, a magzat elakadása a szülőcsatornában, a méh ellazulása következtében fellépő, életveszélyes vérzés és minden koraszülés. A felsorolt esetekben késlekedni nem lehet, csak az azonnali beavatkozás mentheti meg az anya és/vagy a magzat életét. Egy fogós műtét, egy nem tervezett császármetszés vagy egy súlyos vérzés csillapítása csak műtéti feltételek között és tökéletes készenlét esetén hajtható végre.
Szerencsére a szülések túlnyomó többsége, 90 százaléka minden komplikáció nélkül lezajlik, és csak 10 százalékban fordulnak elő szövődmények. A probléma csak az, hogy soha nem lehet tudni, hogy a száz szülő nő közül ki tartozik a 10 százalékba, melyik az a tíz asszony, aki váratlanul veszélybe kerül.
A szülészet-nőgyógyászatot az egészségügyi reform az átlagosnál is nagyobb mértékben sújtotta. A főváros területén a szülészeti ágyak 45 százalékát felszámolták, megszüntették a Szent Margit, a Nyírő Gyula, a Kútvölgyi, az újpesti Károlyi Sándor Kórházak szülészeti osztályait, a Schöpf-Mereit pedig privatizálták és fizetőssé tették. A szülészeti osztályok bezárásával bizonytalanság, félelem uralkodott el a várandós asszonyok között, bizonytalanná vált, hol adhatnak életet újszülötteiknek. Képtelen választás elé kerültek: fizetnek 130–150 ezer forintot, vagy elmennek a területi kórházba, idegen orvosnál szülni, noha a kismamák többnyire ragaszkodnának ahhoz az orvoshoz, aki végigkísérte a terhesség hónapjait. Köztudomású, hogy a csecsemőhalálozás – a betegellátás helyzetére legérzékenyebben reagáló mutató – ebben az évben nyolc százalékkal emelkedett, mert a kórház- és osztálybezárások miatt az újszülöttek nem jutnak időben megfelelő ellátáshoz. Mire a koraszülöttek és ellátást igénylő újszülöttek a megfelelő osztályra jutnak, már menthetetlenek. Otthon szülés esetén az újszülöttek ellátása még inkább kérdésessé válik. Horváth Csaba MSZP-s főpolgármester-helyettes elismerte, hogy az átalakítás utáni kapacitás a fővárosban képtelen ellátni a betegeket, ezért növelni kell a szülészet-nőgyógyászati ágyak számát, és ki kell igazítani a területi elosztást is. De mikor? Amikor már a vízcsapokat is leszerelték? A felszámolást rohamtempóban kellett végrehajtani, de a helyzet rendezése már nem sürgős: a megoldás az otthon szülés lett.
De a magyar egészségügy messze nem áll azon a színvonalon, hogy az otthon szülést széles körben népszerűsíteni lehessen. Ha ugyanis nem áll a kapuban egy műtőkészültségű mentőautó, és nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű, csoportazonos vér, ha hiányzik vagy nem érhető el a gyermek újraélesztésében járatos szakember, akkor az otthon szülés életveszélyes. Ezért az otthon szülés propagálása, a hangulatkeltés súlyos felelőtlenség, mert a gyanútlan és tapasztalatlan fiatalasszonyok nem tudják, milyen kockázatot vállalnak, ha kórház helyett otthon akarnak szülni.
A szakmai kollégium az otthon szülés gyakorlatát egyértelműen elutasítja. Miként a drog sem lehet jog, az otthon szülést sem lehet tudatlan fiatalasszonyok jogává minősíteni. Az anyákat és magzataikat meg kell védeni.

A szerző orvos