Célegyenesben a kampány

A politikai élet hiszterizálására tett kísérletekkel fordult a célegyenesbe a hét végén sorra kerülő orosz parlamenti választások egyébként csendesen csordogáló kampánya. Jellemző, hogy miközben a nyugati tévék a marginalizálódó ellenzékiek letartóztatásáról szóló képekkel voltak tele, a jól érzékelhetően provokatív felvonulások egy pillanatra sem rázták fel az oroszországi közéletet. A közvélemény aktív része már előre, az elnökválasztásokra, az utódlásra, a mindinkább a rendszer fölé emelkedő Putyinnal kiépülő új politikai berendezkedésre figyel.

Felvonult a hét végén Oroszországban mindenki, aki nem volt rest. Az eredményt ugyan aligha befolyásolják meghatározóan ezek a parádék, hiszen az Egységes Oroszország számára legfeljebb a kétharmados többség megszerzése lehet a tét, míg a kommunisták a hétszázalékos küszöb fölött vannak, amelyet alulról ostromol Zsirinovszkij pártja és a másik Kreml-párti Igazságos Oroszország. A Putyint támogató fiatalok szervezete, a Nasi Moszkva központjában tartott demonstrációján arra hívott fel mindenkit, hogy szavazzon az elnökre december másodikán. A Putyinért elnevezésű társadalmi mozgalommal együtt e fiatalok megmozdulásai azt szolgálják, hogy az elnök az alakuló új rendszerben egyfajta nemzetvezetővé emelkedhessen. Nem mellesleg ez a törekvés jelenleg növeli a Kreml mozgásterét és visszafogja az Egységes Oroszország növekvő hatalmi ambícióit. Így aztán a Kreml-párti mozgalmak egyfajta „utcai referendumként” fungáló felvonulásaira a jövőben is számítani lehet. Tény, hogy a Nasi tagjai komolyabb benyomást gyakorolhattak az egykedvű moszkvaiakra, mint a hatalmi párt szintén kivonuló ifjúsági szervezete, a Molodaja gvargyija, amely a grúz elnök szalmabábujával inkább a külpolitikai kérdésekre igyekezett terelni a figyelmet. Ennél is erőtlenebb volt a kommunisták vezetője, Gennagyij Zjuganov, aki naptárakkal és újságokkal felszerelkezve agitált a duma környékén pártja mellett. A legnagyobb felhajtás persze az egyet nem értők újabb menetelését kísérte. Nem véletlenül, hiszen az ezúttal a szorult helyzetében az utcát segítségül hívó Jobboldali Erők Szövetségével kiegészült Másik Oroszország mozgalom hagyományosan jól használja e terepet a figyelemfelhívásra. Eduard Limonov nemzeti bolsevikjaival az élen ezúttal is sikerrel provokálták a rugalmasnak éppenséggel nem nevezhető omonosokat, s el is érték, hogy a választások mintegy nemzetközi felvezetéseként a hírek az ellenzéki vezetők letartóztatásáról szóljanak. Még a Kremlhez közel állónak nem nevezhető Vedomosztyi is meglehetős szarkazmussal állapította meg, hogy a radikális ellenzéknek más választása nem igazán volt csekély táborának mobilizálására. A Moszkovszkij komszomolec hasonló stílusban mindehhez annyit tett hozzá, hogy a „provokáció mindenki számára meghozta a várt politikai előnyt”. Kaszparovék ismét a hatalom által üldözött erő képében tetszeleghettek, míg a másik oldal demonstrálhatta, hogy a hatalom mindenfajta narancsos kísérletet csírájában elfojt. Mint azonban a lap megjegyzi, az egyet nem értők aligha mutathatták fel a Putyinnal szemben álló erők egységét, de a felvonulás a provokációs technológiák bemutatójának sem volt nevezhető.
Nem is rázta fel a moszkvai és a szentpétervári menet az orosz közvéleményt. Annál inkább izgalomba jött a nemzetközi diplomácia. Tiltakozott az amerikai külügy, az EU, s aggodalmat váltott ki német kormánykörökben is „az orosz hatóságok brutális fellépése” a moszkvai ellenzéki tüntetőkkel szemben. Az esemény fogadtatását megágyazta a nemzetközi megfigyelők körüli huzavona, amellyel kapcsolatban Vlagyimir Putyin tegnap kijelentette, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet választási ellenőrei amerikai ajánlásra maradnak távol, és Moszkva ezt figyelembe veszi az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataiban. Az orosz elnök úgy vélekedett, hogy az EBESZ demokratikus intézmények és emberi jogok irodája (ODIHR) megfigyelői azzal a céllal mondták le missziójukat a duma-választásokon, hogy azt megfoszszák legitimitásától. Megfigyelők ezzel kapcsolatban rámutatnak, hogy Oroszország kezdettől fogva érzékeltette, hogy nem látja szívesen az ODIHR megfigyelőit. Moszkva jelezte, hogy általában elégedetlen az ODIHR tevékenységével annak átláthatatlan volta miatt, s szabályozására javaslatot terjesztett be az EBESZ elé.