Derűlátó erdélyiek, pesszimista anyaországiak

Az elmúlt évtizedben lezajlott politikai-gazdasági változások következtében a Kárpát-medencében élő magyar közösségek körében messzemenően Magyarországon a legrosszabb a társadalmi közérzet – derül ki a térség magyarságának társadalmi helyzetét és perspektíváit elemző szociológiai kutatásból. A tanulmány szerint a határon túli magyarok közül az erdélyiek érzik a legotthonosabban magukat szülőföldjükön.

Egy budapesti konferencia keretében nemrég ismertetett szociológiai kutatás szerint a térség országaiban élő magyarok közül a felvidékiek és az erdélyiek ítélik meg a legderűlátóbban a helyzetüket, míg az anyaországiak a legpesszimistábbak. A Kárpát-medencei magyarok társadalmi helyzetét, jövőtervezését, migrációs potenciálját, a nemzeti identitás változását, az oktatási és munkaerő-piaci helyzetet, a kisebbségi magyar közösségek Magyarországhoz és a többséghez való viszonyát vizsgáló felmérést a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai és Kisebbségkutató Intézete és a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Alapítvány végezte. A Kárpát Panel 2007 elnevezésű kutatás során közel háromezer – Magyarországról 700, Erdélyből 900, Szlovákiából 600, Vajdaságból 380, Kárpátaljáról 350 – embert kérdeztek meg. A legszembeszökőbb megállapítás az, hogy a megkérdezett anyaországiak 82 százaléka szerint az elmúlt tíz évben romlott az emberek életszínvonala, 65 százalék pedig ugyanezt vallotta személyes helyzetéről. Ehhez közelítő, 64, illetve 50 százalékos arányban mindössze a vajdasági magyarok társadalmi közérzete bizonyult rossznak, az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai magyarok túlnyomó többsége kedvezően ítélte meg közössége, illetve saját életszínvonala alakulását.
A kutatás szakértői szerint a határon túli magyarok nemzeti identitásában erőteljesen tükröződik a közel egy évszázada folyó szétfejlődés, az otthoni kisebbségpolitikai viszonyok és Magyarország határon túli nemzetpolitikája is. Ezek a tényezők határozzák meg a határon túliak otthonosságérzetét országukban, amely legerősebb az erdélyi magyarok körében, akiknek 53 százaléka szabadon is Romániát választaná lakhelyéül, és legalacsonyabb a vajdaságiak esetében, akiknek mindössze harmada választaná Szerbiát. Magyarországot a régiók többségében hozzávetőleg egytizedük választaná lakhelyéül, kivéve Kárpátalját, ahol az ottani megkérdezettek közel 20 százaléka szeretne az anyaországban élni. Kiderült: a Kárpát-medencében élő határon túli magyarok azt az államot, illetve régiót tartják elsősorban hazájuknak, ahol élnek. A válaszadók közül csak nagyon kevesen tekintik kimondottan Magyarországot hazájuknak: minderről egyedül a kárpátaljai magyarok tíz százaléka vallott így. Erdély esetében az otthonosságérzet nagyobb mértékét megerősítik az arra vonatkozó válaszok is, hogy a határon túli közösségek részei-e a magyar, illetve a többségi nemzetnek. Az erdélyi magyarok többsége mind a magyar, mind a román nemzet részének tekinti magát, csak különböző arányban: a magyarnak a megkérdezett erdélyiek 82, míg a románnak 65 százaléka. Veres Valér szociológus szerint csak Erdélyben figyelhető meg az otthonosságérzetnek ez a típusa és mértéke, a többi határon túli régióban nem éri el az ötven százalékot. „Meglehet, a válaszadók nem értik a nemzet fogalmának lényegét, és összekeverik az állampolgársággal, de mindenképpen látható, hogy az erdélyi magyarok valamiféle közösséget vállalnak a románsággal” – jelentette ki lapunknak a kolozsvári Max Weber Társadalomkutató Alapítvány elnöke. Hozzátette: a határon túli magyar közösségek szociálpszichológiai kifejezéssel élve önálló ingroupokként határozzák meg magukat. Vagyis külön csoportként reprezentálják saját országuk magyar közösségét a magyarországi magyarokhoz, valamint országuk nemzeti többségéhez képest is, és mindkettőtől érzékelhető társadalmi távolságra helyezkednek el. Az erdélyi magyarok esetében majdnem megegyezik az anyaországi magyarokhoz, illetve az erdélyi románokhoz viszonyított társadalmi távolság mértéke, vagyis a megkérdezettek többsége azt nyilatkozta: nagyon kis mértékben érzi közelebb magához a magyarországi magyarokat az erdélyi románokhoz képest. „Ezt a jelenséget elsősorban az váltotta ki, hogy a romániai magyarság helyzete folyamatosan és egyértelműen pozitív irányba változik. Másrészt hozzájárult az anyaországi magyarok többségének megnyilvánulása – kettős állampolgárságról szóló népszavazás, a kedvezménytörvény elindítása – is, amely külön csoportként határozza meg a magyarországi, illetve a határon túli magyarságot” – állapította meg Veres Valér.