Döntetlen

Egy konferencián az volt a téma, személy szerint mit várunk az európai uniós belépésünktől. A férfiak alkotta társaság hahotázott, amikor azt mondtam, örülök, hogy belépünk, mert a kereskedelemben garantált lesz a tiszta köpeny, tiszta köröm, tiszta üzlet, és minden csomagolt tálca gomba mentes lesz a földes tönköktől. Úgy lesz – fejtegettem –, mint az angol városka üzletének ajtaján, ahol egy táblán az olvasható: nem kell vásárolnia, csak jöjjön be, és nézzen széjjel! Csatlakozásunk óta eltelt néhány esztendő, és sírva jelentem, ha valami nem sikerült, az a szolgáltatás és a kereskedelem lakossághoz való viszonyának javulása. A nyakatekert fogalmazás vulgárisan azt jelenti, nincs ugyan hiánygazdálkodás és csúszópénz, van helyette olyan mérvű szakmai hanyatlás, amitől a vásárló kis túlzással használt kapcának érzi magát.
Írt nekem egy boltvezető, és ezt a nyilvánosan is megfogalmazott véleményemet kikérte magának. Ennyi pénzért ne várjak se modort, se tiszta köpenyt, se szakmaiságot – mondta. Na, erre mit lépek? Nem kötelező bolti eladónak lenni, két-három diploma után csak van valami urasabb foglalkozás, ahol nem kell folyton köszönni a vevőnek. Bár az sem az Eldorádó. Barátnőmnek két orvosi szakvizsgája van, a napokban megütötte egyik férfibetege, rájött a gyilkolhatnék, lekötözni meg elvileg tilos. Az orvos tűrjön. A barátnőmnek oda kellene hajítani köpenyt, hátat fordítani a százötven betegnek, és egyetérteni a boltvezetővel: ennyi pénzért ne várják el, hogy gyógyítás közben meg is verjék.
Ne általánosítsunk. Biztos csak kirívó eset, amikor a pénztáros számlázás közben hangosan ordít a mobiltelefonjába, pénzvisszaadás közben ebédmegrendelést bonyolít. Cserében észre sem vesszük, hogy mi is mobillal a fülünkön fizetünk, miután a koszos padlón a sáros cipőnkkel végigrugdaltuk a bevásárlókosarunkat. A köszönés lerágott csont: ha hangosan ráköszönünk az eladók sorfalára, valaki néha gúnyosan visszamorog. A Kaiserstől felfelé a pénztárosok mostanában mindenkinek köszönnek, egyebütt viszont ritkán fordul elő. Az viszont annál inkább, hogy a lábadon és a hátadon rakodnak szinte mindig. Hurcolják a göngyölegeket, kerülgeted gurulós polcaikat, nyomakodsz egy vajért, az eladók testcsellel őrzik az árut, és hangosan számolgatják, mennyi idő van még zárásig. Persze elég végignézni egy szupermarketen: kitépett liszteszacskók, törött borosüvegek, ecetszagú szalonnák, mák és mosópor, sebtében megrágott tepertők, nagy kenyérgalacsinok.
„Európai” vevők és eladók találtak egymásra: az egyik venne, ha eladnának neki, a másik eladna, ha cseppet is érdekelné a dolog.