Éberség

Állig felfegyverzett császári katonák törték be a Bécsújhely közelében fekvő pottendorfi vár kapuját 1670. szeptember 3-án kora hajnalban. A negyvenhét éves Nádasdy Ferenc titkos tanácsost, hajdani országbírót az ágyából ragadták ki, és vitték el rabként Bécsbe. Az ország egyik leggazdagabb főembere annyira bízott kiváló kapcsolataiban, hogy meg sem kísérelte az ellenállást vagy szökést. Ez lett a veszte: Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet már áprilisban elfogták, Wesselényi özvegyének, Szécsi Máriának a bizalmasa, Lessenyei Nagy Ferenc pedig mindent bevallott, talán még többet is, mint kellett volna. Világossá vált Nádasdy részvétele az összeesküvésben, és I. Lipót nem is mulasztotta el, hogy a kegyetlen megtorlást saját hatalmi helyzetének megszilárdítására használja.
A pottendorfi vár Magyarország alighanem legpazarabb műkincsgyűjteményének és könyvtárának adott otthont. Nádasdy Ferenc a kor legjelentősebb hazai műgyűjtője volt, csak festményekből mintegy 200 darabot halmozott fel, közöttük Albrecht Dürer két képét. Könyvtárának jelentőségét mutatja az a tény, hogy külön bibliotekáriust alkalmazott a gyűjtemény rendben tartására. Könyveibe gondosan beleragasztatta ex librisét is. Nemcsak régi vagy bibliofil szempontból különösen értékes munkák iránt érdeklődött, hanem újdonságok iránt is, sőt a könyvkiadás is szívügye volt. Két nyomdát állított fel, és maga is jelentetett meg munkákat. Számtalan olyan levele maradt fenn, amelyek különféle könyvek kiadásával kapcsolatos intézkedéseit tartalmazzák. A kismartoni ferences házfőnök, Malomfalvay Gergely valóságos megbízottja volt Nádasdynak, a derék páter többször járt a bécsi Cosmerovius nyomdásznál, hogy Nádasdy kívánságának megfelelően járjon el egy-egy kiadvány elkészítésének ügyében.
A könyvek és festmények mellett temérdek műkincset halmozott fel; a kincstár leltárkönyve nyolc kötetre rúgott. Nádasdy lefogása után a legértékesebb darabok Bécsbe vándoroltak, de számos császárhű család, főként az Esterházyak is kaptak belőle.
Nádasdy Ferenc egy ideig talán nem is sejtette, milyen veszedelembe került. A császár elrettentő ítéletet akart, és az összeesküvők sorsa már a kihallgatás előtt megpecsételődött. Hiába írt a tehetős mágnás levelet a császárnak, hiába borult térdre a vizsgálóbizottság előtt, és hiába kérte X. Kelemen segítségét. Bár a pápa külön levélben kérte a császártól Nádasdy szabadon bocsátását, a iudicium delegatum 1671. április 25-én meghozta döntését: az ország legtekintélyesebb urát fő- és jószágvesztésre, valamint jobb kezének levágására ítélték. Csupán ez utóbbi alól adott felmentést a császár az utolsó pillanatban.
Bécsben végezték ki. Nádasdy Ferenc a siralomházban már hajnali öt óra óta imádkozott, a bécsi városháza nagytermébe feszülettel és a kezére csavart olvasóval érkezett meg. A vérpadra karosszéket állítottak, itt kellett helyet foglalnia a főrendű elítéltnek. A kivégzés előtt bekötötték a szemét. Hétszer kiáltotta: „Jézus, Mária, József!”, majd szabaddá tették nyakát, és a hóhér lesújtott. Részeg volt, és az ütés után elejtette a pallost. Szerencsére az elítélt feje azonnal lerepült, így nem szenvedett sokat a bakó alkalmatlansága miatt. A holttestet közszemlére tették ki a városháza udvarán, majd a család lékai temetkezőhelyére vitték. Nádasdy még 1656-ban megépíttette kriptáját a templomban, ahogyan barátjának, Batthyány Ádámnak írta: „Midőn az én utolsó órám is eljön, legyen idején elkészítve az férgek eledelének való hitvány testnek cellája.”
A család sorsa ezzel megpecsételődött. Hatalmas vagyonukat elveszítették, Nádasdy Ferenc gyermekei jó ideig még a nevüket sem használhatták, csak Domini de Crucénak szólíthatták őket, hogy állandóan apjuk vétkére emlékezzenek. Az értékes könyvtárból 229 kötetet Bécsbe szállítottak, a többit hivatalosan a lorettomi szervita kolostor kapta, de ott sem maradhattak sokáig, hiszen a rendet II. József száz évvel később feloszlatta. A Nádasdy-könyvjeles kötetek szétszóródtak egész Közép-Európában.
Kivételek persze mindig akadnak. Laurent Beyerlinck (1578–1627) antwerpeni történész-teológus Magnum theatrum vitae humanae című többkötetes munkája, Nádasdy egyik értékes lexikona például nem a szervita kolostorba került, de még csak nem is Bécsbe, hanem 1689-ben – tizennyolc évvel Nádasdy lefejezése után – ismeretlen úton az egri ferencesekhez. A könyvet Jean Antoine Huguetan és Marc-Antoine Ravaud lyoni nyomdász-könyvkiadók készítették 1656-ban. A maga idejében igen népszerű enciklopédikus bibliográfiamunka volt ez, Magyarországon is számtalan példány ismert belőle. Megszerezte többek között a költő Zrínyi Miklós vagy az esztergomi érsek, Szelepcsényi György is. Persze ha tehették, kisebb gyűjtők és könyvtárak is megvásárolták a köteteket.
Az egri konventbe csupán harminchárom évvel a kötet megjelenése után jutott el a Magnum theatrum vitae humanae. Bár az ország egyik igen-igen régi ferences kolostora volt az egri, a rend városbeli jelenléte mégsem volt folyamatos. A megerősödött helyi protestantizmus miatt 1552-ben távozniuk kellett a barátoknak, bár valószínűleg 1561-től 1596-ig valamilyen formában még működhettek a városban, talán helyi rezidenciájuk volt, de legalábbis néhány prédikátort évről évre Egerbe rendeltek. A vár elestekor azonban nekik is menekülniük kellett, s a következő nyolcvan évben legföljebb fogolyként fordultak meg az egri várban, főként annak is a tömlöcében. Ezen „látogatások” közül a legismertebb az 1686-os eset, amikor is a megszállók hatalmas sarcot vetettek ki Gyöngyösre, s a követelt gabonát nem tudta kifizetni a város. A törökök válaszul több tanácsbelit, valamint a gyöngyösi rendház főnökét, Móra Atanázt túszul vitték magukkal a várba. A városi tanács tagjait a gyöngyösiek nagy nehezen kiváltották, de a szerzetest már nem, a kolostornak pedig nem volt elég pénze, hogy szabadon engedjék a szerencsétlen gvárdiánt. Ekkor történt, hogy egy húsz évnél fiatalabb klerikus, Lázár Norbert, hogy az idős házfőnököt megmentse a karóba húzástól, maga jelentkezett fogolycserére. Kilenc hónapig éheztették; a fogságban kutyák és macskák beleit, saját saruját is megette, végül, halálosan legyöngült állapotban bár, de sikerült megszöknie. Nem sokkal később egész Heves megye megszabadult a török igától, a ferencesek pedig már 1687. december 17-én, a vár bevételének napján megjelentek Egerben, és ott is maradtak. 1714-ig egy alacsony kis rezidenciában húzták meg magukat. Valószínűleg ebben állították fel könyvtárukat is, amelynek egyik igen korai, a 37-es számot viselő darabja volt Laurent Beyerlinck Nádasdy Ferenc könyvtárából elszármazott lexikona. Láthatólag nagy becsben állt a Magnum theatrum; vigyáztak rá, sőt még a beragasztott ex librist is megmentették az elkallódástól: amikor 1768-ban új külsőt kapott a kötet, a hajdani tulajdonosra emlékeztető metszetet lefejtették és a szennylapra ragasztották. Éberség és nagylelkűség – áll latinul az ex librisen. Ha már Nádasdy ébersége nem is volt elégséges földi életének megmentésére, legalább e könyvét éberen őrizték a barátok, amíg csak lehetett, egészen 1950-ig.