Fekete advent

Csontos János
2007. 12. 29. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A 2007. esztendő számomra talán legmegindítóbb pillanata az volt, amikor az Egyenlítő közelében, a Vöröskereszt által építtetett indonéziai gyermekkórházban magyar állami gondozottak rajzai kerültek a vakító fehér falakra. Az intézeti lurkók nemcsak alkottak, hanem adakoztak is: a zsebpénzükből országosan félmilliót gyűjtöttek össze, hogy a szökőár sújtotta távoli Banda Aceh árváinak legyen hol gyógyulniuk. Az üzenet „átjött” földrészeken és kultúrákon: a tarkabarka rajzok éppúgy meséltek és viháncoltak, mint ha nem is hat-hét időzónán kellett volna keresztülküzdeni magukat. S most, amikor a honi gyermekotthonok népe a Marczibányi téren összegyűlt központilag karácsonyozni, hogy az UNESCO és az UNICEF oldalvizén hajózó szervezetük, a FICE jóvoltából mindnyájan egy saját készítésű fenyődísszel váltsák meg a belépőt, felötlött bennem a katartikus szumátrai élmény, s rájöttem, mit is láttam voltaképpen a bigott iszlám világ legmélyén: Jézus mosolyát.
Ez a birtokos jelzős szerkezet sajnos nem az én találmányom: Alexa Károly kisded kötetének a gerincén olvasható. Mostanság ez volt az esti olvasmányom: így beszélgettünk hűtlenül eltávozott édesanyáinkkal, hevesen vitáztunk a gasztronómiai zseni Hamvas Béla meglátásai kapcsán, tűnődtünk böjtről, boldogságról, Bibliáról – szóval csupa hasznavehetetlen botorságról, amelyek nélkül olyan fémesen szürke az élet. Itt került elő Jézus mosolya is, azaz hogy emberarcú-e a kereszténység (vagy ahogy ő használja: a keresztyénség). Nagyjából megegyeztünk a dolgokban, bár ez nem volt nehéz: konok pápista létemre is imponált, hogy egy volt MTI-vezér nem átall például zsoltárantológiát szerkeszteni. (Az utódja is igazán meglephetne mondjuk egy kaddisgyűjteménnyel…)
Ráadásul Alexa nemcsak sokfelé kalandozó irodalmár és ínyenc tárcaszerző, de remek szerkesztő is: Szombathelyen megjelenő folyóirata, az Életünk egyike azoknak az irodalmi periodikáknak, amelyek még egy és oszthatatlan magyar irodalomban gondolkodnak, s mindig szolgálnak valami különleges szellemi meglepetéssel. Jézus persze nemcsak mosolyogni tud, de olykor elkomorulni is, mint legutóbb W. Nemessuri Zoltán írásában, amely az Alacsonyan veszteglő haza címet viseli. Nyolcesztendős, már-már elfelejtett kultúrtörténeti epizódot elevenít fel: az Antall-oratórium körül keltett csinnadrattát. Ha nem emlékeznek ilyen műre, ne magukat okolják: nem is hallhatták. Már előbb szétlőtték, semhogy bemutathatták volna. A zenéjét Záborszky József komponálta, s második nekifutásra találta meg librettóírónak Döbrentei Kornél költőt. A mű a Fekete advent címet viselte (Antall halálának időpontjára utalva; semmi köze nincs tehát a Vér és Becsület későbbi Fekete karácsonyaihoz), s már kéziratban sikerült kilopni egy bécsi kottamásolótól, hogy a Népszabadság a bemutató előtt megadhassa rá az Aurora-kezdőlövést. Csúf kulturális irtó hadjárat kezdődött, amelyben a Sztálin-kantátához hasonlították, Antall Józsefet pedig posztumusz személyi kultusszal vádolták meg. Hol volt még a kor, amikor Antallt utólag hirtelen azok is megszerették, akik akkor kartáccsal lőtték? S hol van még az a kor, amikor egy műről a bemutató ismeretében mondanak véleményt?
Jó, hogy van Életünk, mert addig még megvan az életünk. Jó, hogy ír bele W. Nemessuri, s az is, hogy olykor Jézus is elmosolyodik. Ilyenkor nem reménytelen a világ: még az is előfordul, hogy intézetis gyerekek összekuporgatott forintjaikat és szívből jövő rajzaikat küldik el a Föld túlfelére ismeretlen kortársaiknak. Közeleg a karácsony – legyen világosság! A sötétben minden advent fekete.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.