Felpörög a választási gépezet

Miközben egyre élesedik a pártjaik elnökjelöltségére pályázó amerikai politikusok vetélkedése, lassan teljesülnek a jövő évben lezajló komplex választási folyamat adminisztratív feltételei is. A 2000-es súlyos vita még elevenen él az amerikaiak emlékezetében, így nagy hangsúlyt helyeznek a lehetséges hiányosságok feltárására.

A 2008-as amerikai elnökválasztás kapcsán ahhoz hasonló érzése lehet a megfigyelőnek, mint amikor a profitéhes nagyvállalatok már októberben megkezdik a karácsonyi ajándékok forgalmazását. A minden korábbinál drágább kampányban ugyanis megváltoztak, előrébb kerültek a jó ideje változatlan előválasztási és jelölőgyűlési időpontok, amelyek meghatározóak a pártok jelöltállítási folyamatában. Korábbi dátum, nagyobb figyelem, több helyben elköltött pénz – így áll össze a logikai sorrend. Tegnap hosszas mérlegelés után bejelentették, hogy New Hampshire állam előválasztását – a folyamat hagyományosan első helyen álló ilyen típusú eseményét – január 8-án tartják meg. A helyi lépést tulajdonképpen az kényszerítette ki, hogy a michiganiek előre hozták időpontjukat január 15-re, márpedig a New Hampshire-i törvények kimondják, hogy nekik minden államot legalább egy héttel meg kell előzniük. Florida hasonlóképpen előre hozta előválasztását.
Bár New Hampshire-é az első előválasztás, az elnökválasztás legelső mozzanata mégsem itt zajlik le, hanem Iowában, ahol azonban egy másik formában, úgynevezett jelölőgyűlésen döntenek azokról a küldöttekről, akiket a nyáron esedékes pártkongresszusokra menesztenek, hogy ott (felhatalmazás alapján) döntsenek a jelölt személyéről. A 2008-as iowai jelölőgyűlést most már január 3-án megtartják, így valószínű, hogy az ott elért eredmények jóval nagyobb hatással lesznek a jelöltek öt nappal későbbi New Hampshire-i szereplésére. Az apró északkeleti állam demokratái jelenleg ugyanúgy Hillary Clintont tartják a legtöbbre, mint országosan, míg a republikánusok szimpátiáját leginkább Mitt Romney mormon vallású massachusetts-i szenátor nyerte el.
Már most látszik, hogy a Fehér Házba készülő politikusoknak egyáltalán nem jön jól ez az újabb kihívás, amikor van gondjuk épp elég. A demokraták háza táján egyértelműen véget értek a kampány korai időszakára jellemző könnyed stílusú viták. Legutóbbi vitájukon elszabadultak az indulatok. Mindenki az eddig magabiztosan vezető Clintont vette célba, aki ezért „sárdobálással” vádolta meg férfi vetélytársait. Legveszélyesebb ellenfele, Barack Obama illinois-i szenátor azt vetette a szemére, hogy nem ad egyenes választ a komoly kérdésekre. John Edwards, aki Bush elnök 2004-es kihívójának, John Kerrynek volt az alelnökjelöltje, azzal vádolta a korábbi first ladyt, hogy tulajdonképpen fenn akarja tartani a jelenlegi működésképtelen, korrupt rendszert. A többiek arra figyelmeztették a leghevesebben vitázókat, hogy összességében mindanynyiuk a demokraták esélyeit teszi kockára. Clinton kampánya közben még nem tette túl magát első komoly botrányán, amelyben kiderült, hogy egy nyilvános eseményen a jelölt stábjának emberei arra próbáltak meg rávenni egy résztvevő egyetemistát, hogy számára pozitív kérdést intézzen a New York-i szenátorhoz.