(Pristina)
A tartomány jövőjéről folyó nemzetközi tárgyalások végére időzített megmozdulás szószólói úgy fogalmaztak: „Nyolc éve befejeződött a háború, mégsem vagyunk szabadok. Tovább nem várunk, Koszovó függetlenségét azonnal ki kell kiáltani!” A jelenlévők úgy vélték, hogy elég időt hagytak a tárgyalásokra, szavak helyett most már tettekre van szükség. Mint az egyik ifjúsági vezető hozzátette, azt üzenik a nemzetközi közösségnek, hogy ha megakarják őrizni a térség stabilitását, gyorsítsák fel a függetlenné válás folyamatát.
*
Feltűnően sok – albán és amerikai zászlókat lengető – idős ember is részt vett a felvonuláson, közülük volt olyan, akit ketten támogattak, de azért még arra tellett erejéből, hogy folyamatosan azt kiabálja: „UCK, UCK”. Az albán milícia nevét többen a beszédek alatt is skandálni kezdték. A szervezők azt remélték, hogy a rendezvényen politikai vezetők is tiszteletüket teszik, de csalódniuk kellett – a hivatalos program végeztével még néhány önjelölt szónok mondott beszédet, majd a tüntetés csendben befejeződött.
Koszovó státusát illetően tehát a jelek szerint teljes az egyetértés az albánok között, ám arra, hogy mi lesz azután, senki sem tud pontos választ adni. A tüntetőket faggatva sem hallottunk mást, mint hogy „függetlenség, függetlenség, függetlenség” esetleg néha hozzátették: éljen Hasim Thaqi megválasztott miniszterelnök. Pedig feladat lenne bőven, hiszen a tartomány az utóbbi időben szemlátomást nem fejlődött semmit, az ENSZ csodaterepjáróit leszámítva a városok olyanok, mintha a hetvenes évek óta semmi sem épült volna. Jellemző, hogy főleg az olasz hatásnak köszönhetően az itt élők szeretnek és tudnak is jól öltözködni, rendes járda hiányában azonban még Pristina városában is rendre a sárban kell topogni. Jelenleg persze hivatalos körökben keveset hallani az infrastrukturális hiányosságokról, hiszen egyelőre a függetlenség kikiáltásának időpontja is kérdéses, s addig az is marad, míg meg nem alakul az új kormány.
A helyi kommentárok a két legnagyobb párt, a Koszovói Demokrata Párt (PDK) és a Koszovói Demokratikus Szövetség (LDK) koalícióját sürgetik, ám hogy végül miben sikerül megállapodni, azt az elnöki hivatal szóvivője sem meri megjósolni. Lapunknak nyilatkozva Xhavit Beqiri a legnagyobb feladatnak az intézményrendszer rendbetételét nevezi meg, s azt mondja, a status quo senkinek sem kedvez, az embereknek tiszta perspektívára van szükségük. A politikus szerint országszerte nyugalom tapasztalható, amikor pedig a szerbeket gyalázó feliratokról kérdezzük, annyit mond, néhány szélsőséges mindenhol előfordul. Szavait mindazonáltal megerősíti Pristina egyik rendőrparancsnoka is, aki szerint a hatóságoknak mostanában nem kell különösebb atrocitásoktól tartaniuk. Al Shamit Veton mindazonáltal hozzáteszi, az egységek készenlétben állnak, hogy az esetleges erőszakos fellángolásokat nagyon rövid időn belül meg tudják fékezni, sőt, állítja, ebben az albán és szerb nemzetiségű rendőrök remekül együtt tudnak működni. A városokat járva nem látható komolyabb készültség, a hatóság kerüli a konfrontációt, inkább csak a házak tetejéről kémlelik az eseményeket.
Koszovó tehát várja a szebb jövőt, és egyelőre kevesen gondolkodnak azon, hogy a megszületőben lévő kis ország stratégiailag mennyiben lesz fontos a nagyhatalmak és a befektetők számára. Pedig a függetlenné válás gyorsaságát alighanem ez a tényező befolyásolja leginkább.
Vajdasági félelmek. A vajdaságiak tartanak attól, hogy a koszovói feszültség a Vajdaságra is átterjed. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István óvott a függetlenség egyoldalú kikiáltásától A Vajdasági Szociáldemokrata Liga rendkívül veszélyesnek nevezte azt is, hogy a Vajdaság teljes autonómiájának kérdését Koszovó miatt háttérbe szorítják. (S. I.)
Ez az ország lett Ukrajna egyik legnagyobb szekértolója
