Régóta gondot jelent hazánkban az illegális hulladéklerakás, nemrégiben zárult le az a nyomozás, amit tavaly csaknem ötezer tonna német szemét ügyében indított a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság. A botrány év elején életre hívta a társhatóságok szorosabb együttműködésére épülő zöldkommandót, de látványos eredményeket ez az összefogás sem hozott. A Hulladék Munkaszövetség (Humusz) kezdeményezésére az idei bevalláskor a hulladéklerakók felszámolására is felajánlhatták adójuk egy százalékát a polgárok. Perneczky László, a szervezet munkatársa úgy tudja, ez csak egyszeri lehetőség volt, a jövő évi költségvetésbe már nem kerül be. A pénz – összesen 245,8 millió forint – a környezetvédelmi tárcához került, jövőre főként civilekkel együttműködő önkormányzatok pályázhatnak majd kisebb-nagyobb összegekre, a kiírás várhatóan jövő év elején jelenik meg.
Arról, hogy az szja egy százaléka jövőre mire fordítható, nem a környezetvédelmi tárca, hanem a parlament dönt a költségvetés szavazásakor. A minisztérium továbbra is támogatja ezt a célt – közölte lapunkkal a tárca sajtóosztálya.
A Humusz becslése szerint nagyjából tizenötezer illegális lerakó és csaknem százezer köbméter szétszórt szemét lehet az országban. Ezek feltérképezését segíti a szövetség Tájsebészet nevű kampánya, amely mára kicsit elfáradt, de a forrásbővüléssel ez is új lendületet kaphat. Perneczky hangsúlyozta, hogy az évi csaknem ötmillió tonna kommunális hulladékhoz képest ez a mennyiség kevésnek tűnhet, mégis akut problémáról van szó. Kevesen tudnak a legális lerakókról, pedig sok helyütt bizonyos határig ingyen is letehetnék a szemetüket.
A forráshiány mellett a természetvédelmi felügyelőségeknél jelentős létszámleépítés is nehezíti a felderítést és felszámolást, ártalmatlanítást. Tolcsvai Rózsa, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatóhelyettese kérdésünkre kifejtette, hogy tevékenységüknek számos korlátja van. Jogalkalmazóként gyakran a jogalkotók és a türelmetlen lakók, illetve a természetvédők közt őrlődnek. Csak az idén eddig majdnem négyszáz bejelentést kaptak illegális telepekről, de képtelenek mindenhová azonnal eljutni. Kevesen vannak és rendkívül leterheltek a felügyelők. Mindig a jogszabályi előírásoknak megfelelően kell dolgozniuk, ami olykor igen hosszadalmas ügyintézést jelent. Hetek, hónapok telhetnek el, mire szabályszerű nyomozással, többször vissza-visszatérve kiderítik: kié a terület, ki rakhatta le a szemetet, majd elegendő bizonyíték megszerzése után kiszabják a bírságot és felszámolásra kötelezik a vétkest. Hiába azonban az alapos munka, ha a határozatokat megtámadják vagy egyszerűen át sem veszik a levelet a megbírságoltak, és előfordul, hogy életveszélyesen megfenyegetik a felügyelőket. Mindezek ellenére – ahogy Tolcsvai Rózsa hangsúlyozta – egyre jobb a felderítettségi arány és nő a bírságok száma is, pár tízezrestől akár többmilliós nagyságrendű is lehet a büntetés. A társhatóságokkal való intenzívebb együttműködés bizonyos helyzetekben megkönnyíti a munkájukat, de feladataik számát nem csökkenti.
Az illegális szeméthalmok elleni küzdelem talán a szűkös költségvetésű kistelepüléseken jelenti a legnagyobb gondot, ahol felelős híján végül az önkormányzatnak kell gondoskodnia az eltakarításukról. Különösen fontos a rend a látogatottabb, turisták által kedvelt falvakban, kisvárosokban, mint például Verőcén. Bethlen Farkas polgármester azt mondja, megbirkóznak az illegális hulladékkal. A településen önkormányzati teherautóval szedik a szemetet, és évente többször szerveznek falutakarítást helyi önkéntesek segítségével.
Előfordul, hogy maga az önkormányzat követ el jogsértést. Néhány éve a nagykanizsai helyhatóság megbízásából helyeztek el nagy mennyiségű építési törmeléket ideiglenesen az ipari park négyhektárnyi területén. Az ügyben november végén feljelentést tett a város jelenlegi polgármestere.
Együtt erősebbek – így formálja át a térségi gondolkodást a Versenyképes járások program
