Nagyszekeres református egyháza

R E J T Ő Z K Ö D Ő M A G Y A R O R S Z Á G

Múlt héten a szatmári Kisszekeres templomával ismerkedtünk meg, most a szomszédos Nagyszekeres szintén gótikus és református egyháza kerül sorra. A két falu neve egyszerre bukkan fel egy 1181-ben kelt oklevélben, utóbbit 1348-tól különböztetik meg írásban „Nogzekeres” alakban. Mindkét falu népe lótartással, szekeres fuvarozással rótta le földesúri terheit a középkorban, és inkább innen ered a nevük, mintsem a „szekéren utazók pihenőhelyéből”, amint ezt egy útikalauz szerzője véli. Nagyszekeres jobbágyai kocsikészítéssel, kerékgyártással és patkolással is foglalatoskodhattak, de a falusi turizmus csak mostanában jön divatba.
A Fehérgyarmattól néhány kilométerre keletre fekvő, ma 540 lakosú település legkorábbi ismert birtokosai a Szekeresiek voltak a XIV. század derekáról. Későbbi urai közt találjuk a Kölcsey, Drágffy, Pongrácz, Rozsályi-Kun és Bornemisza családok tagjait, Báthori Istvánt, Werbőczy Istvánt, a XVIII. században a Zinzendorff grófi és a Du Jardin famíliát. Nagyszekeres parókiája szerepel az 1332. évi pápai dézsmajegyzékben, Péter nevű papja 40 dénár adót fizetett, ami a közepesnél tehetősebb községre vall. Első temploma elenyészett. Hogy mikor és mi okból, nem tudjuk. Bizonyosan a ma is meglévő gótikus egyház helyén állt, a Gőgő és Szenke patakok által körülfolyt mesterséges szigeten. A Szekeresiek 1351-ben érseki engedélyt kértek, hogy papot tarthassanak és misézhessenek. Szóban forgó kápolnájuknak sem maradt nyoma. A szabályos arányú, tisztán csúcsíves stílusú templom építését a Gutkeled nemzetségből származó és a Báthoriakkal rokon Rozsályi-Kun családhoz kapcsolhatjuk, akiknek tagjait az 1500-as évek elejétől a szentély alatti kriptában helyezték végső nyugalomba. A déli oldalon lévő, Mátyás kori gótikus kapuzat egyenes szemöldökű, ívelt vállköves, keresztpálcás keretezése a nyírbátori portálék rokona, amint a korai reneszánsz formát mutató szentségtartó fülke is a Báthoriak székvárosában láthatók társa.
Faragott profilú diadalív választja ketté a hajót a falvastagságnyival keskenyebb szentélytől, amely a nyolcszög három oldalával záródik. Sarkait emeletes harántpillérek támasztják, ablakait finom osztású, halhólyagmintás mérművek díszítik. Eredeti kőboltozata vagy az 1662. évi pusztításnak esett áldozatul – akkor a szatmári vár német helyőrsége garázdálkodott a környéken –, vagy a lengyel hadjáratból hazafelé tartó krími tatárok perzselték fel 1717-ben. Ezután valamikor a XVIII. században kapott sík deszkamennyezetet az épület. Pontosan csak a faragott-festett fabútorzat elkészültének idejét tudjuk: 1771, továbbá azt, hogy a szószék hangvető tornyának barokkosan burjánzó faragását 1773. április 10-én fejezte be Vasvári Ódor Gábor mester. A templom mellett pár méterre, szintén az 1771. esztendőben, ácsolták a 17 és fél méter magas, galériás fa haranglábat. Szerkezetét és bronzharangját kilenc cserfa oszlop tartja.
A templomot az 1800-as évek végén renoválták, majd az 1980-as évtized első felében elvégezték szakszerű műemléki helyreállítását. A deszkamennyezet lebontása után részben sikerült rekonstruálni a XV. század végi remek hálóboltozatot a későbbi előcsarnok falában megtalált kőbordákból. Vaskapcsok segítségével illesztették össze a darabokat, és rudazattal függesztették föl a födémre.
A szigeten lévő templomkertbe hosszú fahídon lehet bejárni. Tiszafák, puszpángbokrok és más buja örökzöldek között megbúvó régi síremlékek feliratait olvassuk az öreg temetőben. Egy copf stílusú mohos kő az 1819-ben meghalt Antalfai Sólyom Jozefa nyughelyét jelöli, a klasszikus formájú obeliszket Isaák Sámuel emlékére állították 1836-ban. A kisdobronyi Isaák család a XIX. század elején lett birtokos Nagyszekeresben. Úri lakjukban az egész vármegye református traktusai gyűléseztek abban az időben. Ezerkilencszázhetvenben a Szamos nagy áradása gyötörte meg a környék sokat szenvedett lakóit, most pedig – nem lehet elégszer elmondani! – a kormány oktalan elsorvasztó politikája, a vasútvonalak likvidálása teszi próbára a szegény szatmáriakat.