Stabilitás és demokrácia

Vlagyimir Putyin orosz elnök kinevezése a vége felé közeledik, hatalma azonban nagyobb, mint valaha. A márciusi elnökválasztás győztese pedig csak olyan lehet, akit Putyin támogat. A BBC Hardtalk a Hír TV által is levetített filmjében Vlagyimir Bukovszkijt, az ismert orosz disszidenst kérdezte, aki tervezi, hogy indul az elnökválasztáson, de mivel évek óta száműzetésben él, nem túl jók a kilátásai. Arról beszélgettek, miért értékelik az oroszok többre a stabilitást a demokráciánál.

Vlagyimir Putyin tekintélyes eredményeket tud felmutatni. Amikor hatalomra került, Oroszországban gazdasági válság és politikai káosz volt. Most ehhez képest nagy a gazdasági fejlődés. Elfogadja, hogy ez Putyinnak köszönhető?
– Nem. Putyinnak semmi köze a fejlődéshez, ez csak az olaj- és gázárak emelkedésének köszönhető. Ő nem járult hozzá semmihez, nem tett semmit a gazdaságért.
(…)
– Az ön könyve, amelynek az a címe, Oroszország a KGB horgán, mintha azt sugallná, hogy a putyinizmus – ha van ilyen szó – alapvetően visszatérés a szovjet stílusú hatalomgyakorláshoz.
– Többé-kevésbé… Nem mondom, hogy ugyanaz, és nem hiszem, hogy bármikor elérjük ugyanazt a szintet, mint Brezsnyev vagy Andropov idején. Egyszerűen, mert megváltozott a világ. De vannak dolgok, amik nem változnak. A technológián például nem tudnak változtatni. Ma, az internet, a műholdas tévék és mobiltelefonok idején lehetetlen lenne lezárni egy országot. És nem lehet totalitárius rendszert kiépíteni anélkül, hogy lezárjuk a határokat.
(…)
– Beszéljünk a demokrácia gyakorlati jelentéséről. Senki nem mondhatja, hogy a szovjet rendszerben volt bármiféle demokrácia. Putyint azonban felhatalmazta a nép. Két választást nyert. Ha az ember megnézi a közvélemény-kutatásokat, akár a független felméréseket is, akkor látni fogja, hogy az oroszok 80 százaléka támogatja Putyint.
– Brezsnyevet pedig 99,9 százalék támogatta…
– Elismeri, hogy Putyin népszerű elnök az oroszok körében?
– Hát, nem tudjuk, hogy a valóságban mennyien támogatják. Nem hinném, hogy több mint 50 százalék. Írhatnak 80 százalékról vagy 100 százalékról, nem számít, mert a teljes rendszer korrupt, és az emberek félnek elmondani, amit gondolnak. Ezeket a felméréseket ezért nem lehet komolyan venni.
(…)
– Nem az a probléma inkább, hogy az oroszok a káosszal, a stabilitás hiányával és a jelcini 90-es évek hihetetlen szegénységével azonosítják a liberális demokratákat?
– Ez nem az én problémám…
– Amikor ön visszamegy Oroszországba, és a liberális demokrácia mellett kampányol, akkor sok orosz szerint épp ezekről beszél.
– De azt is látják, hogy a putyinizmus mit tett velük…
– Igen. hétszázalékos gazdasági növekedés töretlenül, nyolc éven keresztül. Sok orosz számára soha nem látott anyagi fejlődés.
– Ugyan, ezt nem általánosíthatja mindenkire…
(…)
– Amikor ilyen határozottan beszél a Kreml stratégiáiról, nem tudom nem megjegyezni, hogy az elmúlt három évtizedben ön az Egyesült Királyságban élt. Ön egy nyugati ember, nem orosz. És hadd idézzem Putyin néhány nappal ezelőtti beszédét egy kampányrendezvényen: „Vannak olyanok az országunkban, akik a nagykövetségektől függenek, a külföldi szervezetek és kormányok támogatásától és nem a nép támogatásától. Azok, akik egy gyenge Oroszországot szeretnének. Olyan országot, ahol a társadalom nem tart össze, hogy közben a hátunk mögött mindent ellopjanak.” Ezt akár önről is mondhatta volna.
– Minek foglalkozzak ezzel? Ő csak egy szánalmas KGB-parancsnok. A hozzá hasonló emberek kergettek engem Moszkva utcáin keresztül az oroszországi életem nagy részében. Ő egy senki.