Bár kerek perec nem jelentette ki, félmondataival, rövidebb-hosszabb értékeléseivel, a jövőt firtató kérdésekre adott talányos válaszaival Németh András azt az érzetet keltette a balul sikerült – a magyar válogatott úgy végzett a 8. helyen, hogy a helyosztón Angolától kapott ki – franciaországi női világbajnokság után, hogy lemond a szövetségi kapitányi posztról. Az azóta eltelt huszon-egynéhány napban azonban az indulatokat és a keserűséget fokozatosan győzte le a ráció, ami azt sugallta: a vb kudarccal zárult, de ettől még hiba lenne tetézni a bajt, és a március végi olimpiai selejtező előtt bedobni a törülközőt. Németh ezért tegnap már a folytatás szándékával érkezett az elnökségi ülésre, és a testület egyik tagjában sem vetődött fel a váltás gondolata, mondván, két és fél hónappal a kvalifikációs torna előtt ez hazárdjáték lenne.
A stáb azonban átalakul, Zsiga Gyula edző ugyanis levélben tudatta az elnökséggel és Németh Andrással, hogy nem kívánja folytatni a válogatottnál végzett munkát. Írásos üzenetében a következőképpen indokolta meg, miért nem: „Őszintén hittem, hogy Németh András kollégámmal és barátommal karöltve ki tudunk alakítani egy ütőképes csapatot, amely sok-sok örömet okoz a sportág hazai híveinek. Szomorúan ki kell jelentem: ez nem sikerült, és a több helyen említett személyi ellentéteket én nem a csapaton belül, a játékosok között érzem, e tekintetben nekem nincsenek komoly gondjaim a csapattal. Távozásomnak természetesen szakmai okai is vannak: rá kellett jönnöm, hogy a közös és sikeres munkához az önmagában kevés, hogy Andrással nagy általánosságban hasonlóan gondolkodunk a kézilabdáról. Az elmúlt időszakban egyre kevésbé tudtam alkotó részese lenni a feladatoknak, ennek ellenére a háttérből is megpróbáltam minél hasznosabbá tenni magam. Természetesen a kinevezésem pillanatában is tisztában voltam vele, hogy mi a felállás (mindvégig igyekeztem is magam ehhez tartani), és persze arra is felkészültem, hogy lesznek nézetkülönbségek közöttünk, ám idővel rá kellett jönnöm, hogy ebben a szerepben nem tudok igazán a válogatott, a közösség hasznára válni, emellett saját magammal kapcsolatos várakozásaimnak sem felelek meg.”
Zsiga Gyula elegánsan utalt a kettejük közti feszült viszonyra, amiről mindent elárul, hogy a vb zárása, azaz december 16. óta egyszer sem keresték telefonon egymást, az év végi Fradi–Hypo barátságos meccs előtt váltottak csupán néhány szót. Németh bevallotta, meglepte e fordulat, ezért kapásból nem is lehetett épkézláb javaslata az új edző személyére, de az elnökség következő ülésére, február 20–21-re kész tervekkel áll már elő.
Irány Norvégia! A férfi Eb ugyan csak a jövő csütörtökön kezdődik Norvégiában, de a magyar válogatott már ma útra kel, mert holnaptól négycsapatos nemzetközi tornán szerepel Trondheimben és Lillehammerben, ahol sorrendben az izlandi, a házigazda és a portugál együttessel találkozik.
Az Eb-re kitűzött cél az első hat hely valamelyike, az olimpiai selejtező elérése azonban nem köthető fix pozícióhoz, de ezt majd a kontinensviadalt beharangozó írásunkban részletezzük. Skaliczky László szövetségi kapitány mindenesetre a rá jellemző szemléletes képekkel ábrázolta a helyzetet: „Az akadály magas, a nekifutás távja azonban rövid, hiszen nem tölthetünk túl sok időt együtt. Ezalatt a hibákat minimalizálni, a sebességet pedig maximálni kell, mert a feladat ugyan nehéz, de nem lehetetlen.”
Mivel Fazekas Nándor hétfőn a franciák elleni felkészülési mérkőzésen megsérült, nem két, hanem három kapus indul ma Norvégiába, így a 17-es keret névsora a következő: Puljezevics Nenad, Fazekas Nándor, Mikler Roland (kapusok); Iváncsik Gergő, Törő Szabolcs, Ilyés Ferenc, Grebenár Gábor, Császár Gábor, Eklemovics Nikola, Gál Gyula, Herbert Gábor, Zubai Szabolcs, Mocsai Tamás, Laluska Balázs, Nagy László, Iváncsik Tamás, Gulyás Péter (mezőnyjátékosok).
Jó hír: megszűnhetnek a dugók az M7-esen
