A törvény egészében véve alkotmányellenes

Zlinszky János
2008. 01. 19. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egy országgyűlési képviselő választójához írt válaszlevelében olvasom: „Megnyugtató, hogy a Köztársaság Elnöke és szakértői nem találtak az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényben alkotmányellenesség miatt kifogásolható helyet.” Így aztán, vélik, az elnöknek nem maradt más lehetősége, mint az újratárgyalást kérő politikai vétó.
Elolvastam az elnök levelét a nemzethez, amelyben döntését ismertette és indokolta. Most elolvastam azt a levelet is, amelyben az Országgyűlést arról tájékoztatja, mit tart szükségesnek ahhoz, hogy mint a jogállamiság és a hatalom demokratikus működésének őre, az újratárgyalandó törvényt nyugodt lelkiismerettel aláírhassa. Ha képviselője lennék a magyar Országgyűlésnek, korántsem találnám az elnöki megnyilatkozásokat megnyugtatóknak. Meglepő az is, milyen magabiztosan mosolyog az illetékes miniszter asszony az elnöki vétóról szólva: majd levélben megválaszolják. „Fő, hogy nincs alkotmányellenességre utaló kifogás!”
Amit hallani szeretnénk, szívesen elhisszük. A miniszter derűlátó hangvételében jószerivel osztozik a kormánykoalíció valamennyi szócsöve. Pedig írástudó, olvasó emberek, többnyire. Az elnök vétója ugyanis nem azt üzeni, hogy a törvény egyes passzusaiban nem talál alkotmányellenességet. Ennél sokkal súlyosabbat állít: azt, hogy az egész jogszabály, meghozatala módját tekintve, tartalmát tekintve is, alapvető ellentétben áll az egész államhatalom minden szervétől megkívánható demokratizmus szellemétől. Azaz, mindenestől alkotmányellenes! Nem felel meg a jogállamiság követelményeinek. Súlyos erkölcsi aggályok merülhetnek fel a népfelség képviseletét vállaló testület belső gondosságával kapcsolatban, a tárgyhoz, annak mindenkit és hosszú távra, alapértékeiben érintő voltára tekintettel, elvárható figyelmesség, tájékoztatási kötelezettség, közös felelősségkeresés vonatkozásában. Azt mondja az elnöki vétó: így nem lehet jogállamban törvényt hozni.
Az alkotmány pedig úgy kezdődik: Magyarország demokratikus jogállam. Ha ennek jellege a jogalkotásból kimarad, az alkotmányellenesség nyilvánvaló. Az egész jogalkotás menetében, kifogásolja az elnök, hiányzott a kellő, komoly és valódi megegyezés keresése az ellenzékkel. A választók jelentős számát képviselő kisebbségnek, adott esetben, egy másik ciklusban, ezen az alapon kellene továbbépítenie a rendszert, ennek elvárásához azonban legalább az alapokban meg kellene velük egyezni.
Az egészségügy szakkérdés. Tudományos is, gyakorlati is. A szakma dolgozóival, azok érdekképviseleteivel és szakmai képviseleteivel való komoly egyetértés nélkül nem lehet az átalakítás eredményes. Ennek elérésére hiányzott az igyekezet, nem szánták rá az időt. Sok vonatkozásában az egészségügy helyi kérdés. Hol, milyen közelben, milyen, esetleg megszokott, biztos intézmények megtartásával kívánnának a biztosítottak élni. A nemzeti jövedelem, a nemzeti vagyon jelentős részéről van szó. Mégis hiányoznak a megnyugtató számítások, elemzések. De hiányzott, egyre-másra, az egyes képviselők lehetősége is az anyagban elmélyedéshez, még inkább annak választóikkal való egyeztetéséhez.
Nem véletlen, hogy a siettetve, kapkodva véghezvitt jogalkotással szemben egyre több megnyilvánulás jelentkezett a választók köréből, akik elenyésző számban szavaztak legutóbb a mostani törvény megoldását kínáló reformprogramra, és jóval többen a szocialisták elgondolta átalakításra, míg a koalíciós viták menetében mégis lépésről lépésre a kisebbség bizalmát élvező megoldás maradt felül. Távolról sem demokratikus eszközökkel, a pártvezetőségek álláspontjának a törvényhozó hatalomra való – alkotmányellenes – ráerőltetésével.
Nem talált az elnök alkotmányellenességet? Csak azt talált. A törvény, kifogása szerint, az alkotmány alapvető elveit, értékeit sértve készült el, és ez most már csak újratárgyalással, kezdettől való egyeztetésismétléssel oldható fel, mégpedig nem a parlamenti főtárgyalás megismétlésével, hanem a szükséges egyetértéseket megteremtő, előkészítő, ellenvetéseket meghallgató és megfelelően elemző tárgyalások türelmes végbevitelével. Ezek nélkül nem lehet ez a jogalkotás sikeres. Ezt jelenti adott esetben az újratárgyalásra való felhívás. Tárgyalva nemcsak a pártvezetők közt, zárt ajtók mögött, hanem mindazokkal, akiket illet, és nyilvánosan, ahogyan demokratikusan illik.
Ha ugyanis az Országgyűlés nem tesz eleget érdemben az elnök újratárgyalást kérő felhívásának, az elegendő ok lehet az Alkotmánybíróságnak arra, hogy az aláírásra enélkül visszaküldött törvényt emiatt semmisítse meg.

A szerző jogászprofesszor, volt alkotmánybíró

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.