Akit szívesen látnak Afganisztánban

Tea az ördöggel

A szülők mellett a gyermekek – végzettségük szerint jogász, közgazdász, mérnök, szakács – is elkötelezettjei a szervezetnek. Az idő előtt nyugalomba vonult ötvennyolc esztendős Reinhard Erös doktor azóta is a kelet-afganisztáni hegyek falvaiban tölti az évek felét. „Nem a kabuli politikusokkal dolgozom együtt, hanem a falvak polgármestereivel, esetleg a járási főnökkel.” Az egyik iskola megnyitása alkalmából a kerület oktatási vezetője, „afganisztáni német” címmel tüntetett ki Eröst, majd hozzátette: ha továbbra is ott marad, akkor még hívő mozlim is lehet belőle. Kétezer jelenlévő tapsolt lelkesen, meséli a doktor.
Pillanatnyilag 18 iskolában mintegy ezer pedagógus oktat ötvenezer gyereket, két nagy kórház, öt egészségügyi állomás, nyolc számítógépes központ működik évi egymillió eurós, kizárólag adományokból származó költségvetéssel. A német sajtó elismerő kommentárokkal kíséri a magyar gyökerekkel rendelkező orvos fáradhatatlan munkáját, előadás-sorozatait. Afganisztán tragédiájáról, a békés újjáépítés lehetőségeiről ír 2002-ben megjelent, azóta kilenc kiadást megélt könyvében, amelynek címe: Tea az ördöggel – katonaorvosként Afganisztánban. Íme néhány lapvélemény: „Erös doktor gyereksegélye a leghatékonyabb segélyszervezet Afganisztánban” (Süddeutsche Zeitung), „A pastuk birodalmának frontjai között Erös magabiztosan mozog” (Der Spiegel), „Nála minden gyorsan és bürokrácia mentesen, katonai pontossággal zajlik és néha mindez az ott szokásos hangnemben történik” (Frankfurter Allgemeine Zeitung). Húszéves múltra visszatekintő tapasztalatait több mint ezer előadás során tolmácsolta különböző magas rangú nemzetközi fórumok közönségének és hatszáz német gimnázium diákjainak. A közelmúltban a Die Zeit kiadójáról elnevezett Marion-Grafin-Dönhoff-díjjal tüntették ki. A zsűriben többek között Richard von Weizsacker volt államelnök Helmut Schmidt exkancellár is szavazott. A hamburgi színház ezerfőnyi közönsége ünnepelte Eröst, aki nem tagadta meg önmagát és kijelentette: „Ebből a tízezer euróból két nagy lányiskolát tudunk megnyitni, gazdag könyvtárral.” Az afganisztáni gyereksegély szervezet Németországban egyetlen főfoglalkozású és fizetett munkatársat sem foglalkoztat; a Dzsálálábádban működtetett iroda három afgán alkalmazottja bonyolítja le az adminisztratív ügyeket, havi ötven euró fizetéssel. A könyvelést és számlavezetést a regensburgi Caritas vállalta magára. Afganisztánban jelenleg egyre átláthatatlanabb a helyzet, egyre több a merénylet az ott békefeladatokat ellátó, az infrastruktúra kiépítését biztosító Bundeswehr alakulat ellen is.

Amerikai térnyerés

„Az elkövetett merényletek célja, hogy távozásra bírja a nemkívánatos külföldieket. Ez minden olyan idegenre vonatkozik, akit nem maguk az afgánok hívtak be. A német hadsereg nyújtotta támogatás értéke elvitathatatlan, de jelentéktelen a megszállás tényével összevetve. A szovjetek is modernizáltak, tehát jót is tettek, mégis gyűlölték őket! Az afgánok csak azt látják szívesen, akit ők maguk hívtak hazájukba. Engem például meghívtak, az amerikaiakat azonban nem. Az afgánok látják, hogy az Egyesült Államok katonai bázisokat épít, Kandahárban és Bahranban óriási repülőtereket alakít ki, amelyek révén hoszszú időre érvényesíteni tudják az amerikai érdekeket ezen a vidéken” – mondja Reinhard Erös.
A nagypolitika leheletét sem érezni abban a Regensburg környéki kis faluban, ahol Erös doktor és felesége él. Az ezer lakosú Mintra-ching hangulata illik a család szerénységéhez. „Anyagiakban valóban szerénynek mondhatom magam. Tizenegy éve építettünk itt egy faházat, egy szerényebb típusú autóval közlekedem, negyed óra alatt bent vagyok a kétezer éves múltra visszatekintő Regensburg belvárosában, ahol valamikor iskolába jártam. Ameddig fizikailag bírom és az afgánok szívesen látnak, dolgozom tovább. Ha viszont azt mondanák, hogy most már maguk képesek megoldani feladataikat, mi pedig maradjunk itthon, akkor itt maradunk.” Erös doktor egyelőre követi Mohamed próféta útmutatását, miszerint „A diák tintája fontosabb, mint a harcos és mártír vére.”