Bűnös tétlenség

Hajlamosak vagyunk minden amerikai politikusról azt hinni, hogy a térképen nehezen találja meg Kelet- vagy Közép-Európát, Budapestet pedig legalább olyan lazán téveszti össze Bukaresttel, mint egy átlagos magyar a hamburgert a sajtburgerrel. Most pedig csak ámulunk Washington volt ENSZ-nagykövetén, aki magánlátogatásra érkezett hazánkban, beült a Lánchíd Rádió stúdiójába, és a világ legtermészetesebb módján tapintott rá egyik legégetőbb nemzetpolitikai kérdésünkre. „Ha a magyar kormány nem figyel a vajdasági magyarokra, senki sem fog. Ha én javasolhatnék valamit a kormányuknak, akkor azt mondanám, Magyarország álljon ki a szerbiai magyarokért” – jelentette ki magabiztosan Richard Holbrooke, aki demokrata győzelem esetén könnyen külügyminiszterré léphet elő. A politikus mellesleg azt is megjegyezte, hogy Budapest könnyen elszámoltathatja Szerbiát az uniós csatlakozási tárgyalások során. Körülbelül ennél a pontnál nacionalistázná le a balliberális koalíció a nyilatkozót, ha az történetesen a Fideszt képviselné. Csakhogy Holbrooke úr abból az országból érkezett, amely balliberáliséknál maga a mérce. Ő nem lehet nacionalista, magyarkodó pedig főleg nem. Holbrooke egyébként csupán annyit tett, hogy a térség szakértőjeként megfogalmazott egy evidenciát. A világ minden táján nyilvánvaló a nemzettársak iránti politikai szolidaritás. Magyarországon viszont ez vízválasztó vitatéma.
A volt amerikai ENSZ-nagykövet szavainak nagyobb súlya van annál, mint az elsőre tűnik. Nyilatkozata azt mutatja, hogy már Washingtonban is tisztában vannak a magyar diplomácia bénultságával. A Göncz Kinga vezette külügyi kormányzat unott sértettséggel, tétlenül figyeli a magyarellenes szlovák rohamokat, mellőzi a székely autonómiatörekvések ügyét a magyar–román közös kormányüléseken, megértő Ausztriával szemben, bármilyen kérdésről is legyen szó. A Gyurcsány-kormánynak nincs semmilyen értékelhető álláspontja Koszovó jövőjével kapcsolatban, holott a szomszédunkban történő függetlenedés nemcsak a délvidéki magyarok sorsára lehet kihatással, de az idei év talán legfontosabb világpolitikai eseménye is. Magyarország a polgári kormány idején a nemzetközi Balkán-politika egyik fontos szereplője volt, az úgynevezett szegedi folyamat révén például aktívan részt vett a belgrádi rendszerváltásban. Richard Holbrooke tisztában van ezzel, hiszen abban az időben Washington balkáni ügyekkel megbízott tárgyalójaként ténykedett. Az Egyesült Államok, de Németország és Ausztria is (utóbbiak szintén hagyományosan aktívak a balkáni ügyekben) értetlenül állnak a magyar külpolitika Koszovóval, Szerbiával kapcsolatos semmittevése előtt.
Míg Magyarország diplomáciai súlytalanodása visszafordítható folyamat, addig a Vajdaság közeljövőjének alakulása talán örökre meghatározhatja a délvidéki magyar közösség sorsát. Milosevics nacionalista tombolása, a délszláv háború, az elszegényedés, a magyarverések, a kettős állampolgárság anyaország általi megtagadása, s legújabban a schengeni vasfüggöny olyan csapásokat mértek e nemzetrészre, amelyek maradandó nyomokat hagytak. A megfogyatkozott, megtört és kissé reményvesztett délvidékiek esetében egy újabb szerb betelepülési hullám visszafordíthatatlan károkat okozhat. Ennek kivédésére kevés az ő erejük, még akkor is, ha pártjaik most végre összefogtak. Magyarország segítsége nélkül – legyen szó kettős állampolgárságról vagy hatékony diplomáciáról – nincs esélyük. Ezzel már Washingtonban is tisztában vannak.