Egy Csonka-történet

Ne tessék mostanában ötmillió forint kenőpénzt fölvenni az MSZP Köztársaság téri (volt) székházában, mert ez akár háromesztendei jogerős börtönbüntetést is maga után vonhat. Így járt például minap Csonka Gábor haramia is, aki megelőzően Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezér asszony kampányfőnökeként ténykedett. Csonka Gábort ugyanis megtalálták a pandúrok, írásom idején már a priccsen üldögél.
Egyébként elég nehéz volt föllelni, örökké arra hivatkozott, hogy nem ér rá bemenni a cellába, merthogy nehéz gyermekkora volt, szellemileg szétszórt, kezelik, azonkívül utálja a hűvöset. Meg aztán csókos ismerőse bájos mosolyú Lendvai Ildikónak, ami végképp garancia, hogy tovább bűnözhessen a szabad világban.
Hát most mégis bevitték a büntetés-végrehajtási intézetbe, ahol valószínűleg ismét a gyengélkedőre kéredzkedik majd, esetleg börtönkönyvtáros lesz, ott is lehet sunnyogni.
Kíváncsi lennék, ha én kavartam volna ennyit a jogerős sitt előtt, hogyan bánik velem a tekintetes hatóság… Itt jegyzem meg, Kabai Károly gonosztevőt – ő Veres pénzügyminiszter komálósa volt – is hasonló körülmények között találta meg a hatóság a pszichiátrián, miközben érvényes beutalója volt a börtönbe. (Most már ott üldögél ő is.) Szöget üt az ember fejében, miért e sérültek között keresnek menedéket a bigott bűnözők…
Lendvai Ildikó nyilatkozhatna is, teszem azt, kijelentené, Csonka Gábor volt számára a kapaszkodó, a jellemember, a frankó. Lendvai Ildikó azonban hallgat, Csonka pedig csak a beszélőn beszélhet.