Hutu vagy európai?

Szín­vo­na­las raj­zok­kal, igé­nyes kom­men­tá­rok­kal és ma­gya­rá­za­tok­kal mu­tat­ja be Ko­lozs­vár tör­té­ne­tét a Zágoni Ba­lázs író-film­ren­de­zõ öt­le­té­bõl szü­le­tett kö­tet, ame­lyet a XIII. ma­ros­vá­sár­he­lyi nem­zet­kö­zi könyv­vá­sár zsû­ri­je a 2007 leg­szebb köny­ve ki­tün­te­tõ cím­mel ju­tal­ma­zott. A cso­port­mun­ká­ban meg­al­ko­tott, nem­so­ká­ra ro­mán for­dí­tás­ban is meg­je­le­nõ mû nem­csak a 8–12 éves kor­osz­tály­nak író­dott, ha­nem min­den­ki­nek, aki sze­rel­me­se a kü­lön­le­ges han­gu­la­tú Sza­mos-par­ti te­le­pü­lés­nek.
A csak­nem két­ezer éves vá­ros nem­ze­ti­sé­gi össze­té­te­le – mint er­re a szer­zõk is utal­nak – so­kat vál­to­zott. Az óko­ri ró­mai municípium, Napoca el­pusz­tult, la­kói fel­szí­vód­tak a nép­ván­dor­lás nagy for­ga­ta­gá­ban. Az ak­kor még alig fa­lu­nyi te­rü­le­tet a hon­fog­la­lás­tól kezd­ve ma­gya­rok lak­ták, a ta­tár­já­rás után te­le­pül­tek be a vá­ros fel­vi­rág­zá­sá­ban je­len­tõs sze­re­pet ját­szó szá­szok. Eb­bõl az idõ­bõl szár­ma­zik a kin­cses jel­zõ is. Ko­lozs­vár je­len­tõ­sé­ge fo­lya­ma­to­san nõtt az új­kor­ban, az 1910-es nép­szám­lá­lás ada­tai sze­rint a la­kos­ság több mint nyolc­van szá­za­lé­ka val­lot­ta ma­gát ma­gyar­nak, de a be­te­le­pí­té­sek­nek és a ki­lenc­ve­nes évek ultranacionalista po­li­ti­ká­já­nak kö­szön­he­tõ­en ez az arány ma­nap­ság a két­nyel­vû­ség­hez szük­sé­ges húsz szá­za­lé­kot sem te­szi ki.
Az épí­té­sze­ti­leg alap­ve­tõ­en ma is ma­gyar jel­le­gû vá­ros ki­ala­ku­lá­sá­nak tör­té­ne­tét raj­zos idõ­uta­zá­son kö­vet­het­jük vé­gig a könyv se­gít­sé­gé­vel: plasz­ti­kus ké­pe­ken lát­hat­juk vi­szont a fõ­te­ret, a Far­kas ut­cai re­for­má­tus temp­lo­mot s a fel­leg­vá­rat, ame­lyen új­ra vi­lá­gít a hely­re­ál­lí­tott kõ­ke­reszt. Több­ször fel­tû­nik a Sza­mos, ame­lyet a gyö­nyö­rû Széky-palota és a ré­gi mo­nar­chia­be­li há­zak tesz­nek pá­rat­la­nul han­gu­la­tos­sá. Meg­je­len­nek ter­mé­sze­te­sen a ro­má­niai épí­té­szet ma­ra­dan­dó al­ko­tá­sai is, így a gó­ti­kus Szent Mi­hály-temp­lom­tól nem mes­­sze, a Bocs­kai té­ren (Piata Avram Iancu) a két há­bo­rú kö­zött fel­épí­tett neobizánci stí­lu­sú or­to­dox ka­ted­rá­lis.
A kö­tet­ben ki­ta­pint­ha­tó, ta­lán pél­da nél­kül ál­ló to­le­ran­cia a köl­csö­nös meg­be­csü­lés igé­nyé­vel fel­lé­põ, egy­más kul­tú­rá­ját tisz­te­lõ mo­dern Kolozsvár-Cluj-nak le­het­ne alap­ja. Re­mél­jük, hogy a vá­ros ma­gyar la­kos­sá­gá­nak drá­mai fo­gyá­sa vég­re meg­áll: az apar­thei­det idé­zõ Funar-korszak vé­ge s a ha­za­i­nál je­len­leg ke­cseg­te­tõbb ro­má­ni­ai hely­zet ked­ve­zõ sze­re­pet játsz­hat eb­ben a fo­lya­mat­ban. A kö­tet szer­zõi is bi­za­ko­dók: a fõ­te­ret (Piata Unirii) a XXI. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben áb­rá­zo­ló ké­pen két­nyel­vû ut­cai fel­irat­ok ol­vas­ha­tók. Az egy­elõ­re köd­be ve­szõ ví­zió sze­rint el­tû­nik a ré­gi vá­ros­ma­got foj­to­ga­tó, Ma­dách fa­lansz­te­ré­re em­lé­kez­te­tõ be­ton­ren­ge­teg, he­lyé­re két-há­rom eme­le­tes la­kó­há­zak épül­nek, ahon­nan met­ró szál­lít­ja az uta­so­kat a fõ­tér­re és a vas­út­ál­lo­más­ra. A kul­tu­rá­lis sok­szí­nû­ség erõ­sí­té­se, a kö­zös magyar–román jö­võ bá­tor vál­la­lá­sa új élet­erõt ad­hat Er­dély fõ­vá­ro­sá­nak. A nem­ze­ti egy­szí­nû­ség sor­vasz­ta­ná és unal­mas­sá ten­né a szel­le­miek­ben egy­szer ta­lán – az al­ko­tók vá­gya sze­rint is – új­ra kin­cses­sé gaz­da­go­dó te­le­pü­lést. A szép ki­ál­lí­tá­sú könyv fel­fo­gá­sát hí­ven tük­rö­zik Dorin Petrisor ro­mán új­ság­író sza­vai: „A Ko­lozs­vár nél­kü­li Cluj in­kább hutu te­le­pü­lés­nek tû­nik, mint kö­zép-eu­ró­pa­i­nak.”
(Kin­cses ké­pes­könyv – Ko­lozs­vár. Szer­kesz­tet­te: Zágoni Ba­lázs. Cardselect-Koinónia, Ko­lozs­vár, 2007. Ára: 3170 fo­rint)