Kortársaink fényben és ellenfényben

Major Anita
2008. 01. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Társalgási drámai költemény, szociohorror, mozgásszínházi (vers-) tárlat, posztmodernkori moralitásjáték, kosztümfikció – íme néhány műfaj-meghatározási kísérlet. Lezüllött part Médeia-anyag Táj argonautákkal (három alkotás összekapcsolása eggyé), Sirzamanze (halandzsakifejezés), FUSK (a svéd szó igeként becsap, rászed, főnévként bóvli, selejt, kontár) – ízelítő kortárs darabok címkínálatából. A táncosnő félidős terhes; a közönséget nemek szerint ültetik; a meztelen férfi szereplő polaroid géppel portrékat készít önmagáról, a fotókat kivetítik; a nézőket fekete függönnyel leválasztott folyosón a játéktérre vezetik; az első sorokban ülők feje fölött újcirkuszi művészek himbálóznak. A színészek a saját nevükön szerepelnek; vajon önmagukat alakítják? Már zajlik az előadás, vagy csak az előkészületekbe lettünk beavatva?
Színházi életünkben megszaporodtak e szokatlan, műfajhatár-átlépő kortárs bemutatók, melyek napjaink problémáira, társadalmi történéseire reflektálnak. Az évente tíz alkalommal megjelenő Ellenfény című folyóirat maga is összművészeti törekvéseket valósít meg: kedveli a zene-, a tánc-, a mozgás-, a viselet- és a hagyományos színház mezsgyéjét, bizarr kevercsét; s lapjain rendre magas szakmai nívójú írások és gyönyörű fotók találkozásának lehetünk tanúi. A decemberi számtól vidámabbak nem leszünk, hisz a bemutatott művek diszharmóniáról, totál nihilről, szürke tömegről, médiasztárokról szólnak. Morális válságról. És az önmagunkkal való elszámolás kikerülhetetlenségéről.
A Radnóti Színház ősbemutatóját, mely Térey János Asztalizene című szövegéből készült, Sándor L. István, a lap főszerkesztője elemzi. A darabban budai polgárok társalognak egy étteremben, 2007 februárjában, de az utcai zavargásokra utalások, illetve az elaggott pápáról való beszélgetések kitágítják, elbizonytalanítják az időt, 2006-ba helyezik az eseményeket. Budapest a Styx partján épült ördögi városként tűnik fel. Önálló betét a „húsz perc armageddon”, az augusztus 20-i vihar; innentől zavarodott össze a szereplők kapcsolatrendszere is: „Tavaly mindenkinek mindenki megvolt.” A végkicsengés kiábrándító: senkinek sem marad senkije. Kimlei Katalin egy zsámbéki Médeia- és három Phaedra-interpretációt ismertet. Sarah Kane Fédrája abba a Hippolütoszba szerelmes, amelyik egész nap tévét néz, és hamburgert eszik. A szex életpótlék, drog. Uwe Preuss találmánya két Médeia és két Iaszón; a Hevesi Sándor Színház Shakespeare-előadásában is megjelenik III. Richárd médiaképes tükörképe.
Lehet-e mai tapasztalattá tenni a mitikus múlt ikonjait? Az Ellenfény írásai bizonyítják: a kortársság lényegét tekintve nem időmeghatározás, hanem művészetszemlélet. Épp húsz színházi csábítás éri azt, aki az ajánlott számot áttanulmányozza.
(Ellenfény. Kortárs tánc- és színházművészet, 2007/10. Kiadja az Új Színházért Alapítvány, Jászberény. Ára: 395 forint.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.