Kovács Ági: mesebeli visszavonulás

A magyar úszósport egyetlen aktív olimpiai bajnoka nem Pekingben, hanem egy hónappal korábban, a Komjádi uszodában fejezi be pályafutását. Kovács Ágnes a tegnapi sajtóbeszélgetésen ugyanis bejelentette, hogy az ötkarikás felkészülésnek már nem rugaszkodik neki, de júliusban, az ob-n még rajthoz áll. A médiumok természetesen szenzációként tálalják e hírt, a döntés és annak kommunikálása azonban valójában olyan, mint az utóbbi években a klasszis versenyző pályafutásának minden rezdülése: tudatos, logikus. Nem véletlen, hogy e lépését már a tavaly novemberi doppingkalamajka kellős közepén megjósoltuk.

Kovács Ági megadta a módját. Darnyi Tamás verseny közben vonult vissza az 1993-as sheffieldi Eb-n, mert nem akarta, hogy legyőzze a finn Sievinen, Egerszegi Krisztina az atlantai olimpián, ötödik aranyérmével a nyakában intett búcsút, Rózsa Norbert egy óbudai gyorsétteremben egy kolléga mellett engem tisztelt meg azzal, hogy elárulja, itt a vége, Czene Attila szép lassan, fokozatosan, szinte észrevétlenül úszott partra. Olimpiai bajnok társai közül Kovács Ági bizonyára Egerszegit követte volna legszívesebben – persze nem az ötödik, hanem a második bajnoki cím után –, de miután erre halovány esélye sem mutatkozott, tegnap déltájban, miközben a zsúfolásig telt teremben a fotósok szilaj küzdelmet vívtak az operatőrökkel, mikrofont ragadott, és felelevenítette pályafutása főbb állomásait. Felhőtlen mosollyal és azzal kezdte, hogy két és fél évesen tempózott először, felidézte, hogy tizennégy évesen, az 1995-ös bécsi Eb-n debütált felnőtt világversenyen, érthetően a 2000-es sydneyi olimpián 200 mellen aratott diadalát jelölte meg karrierje csúcspontjaként, emellett további két vb- és hét Eb-aranyra lehet büszke, de külön kitért a 2006-os margitszigeti Eb-n, hazai közönség előtt nyert bronzokra.
Ez adott hitet neki a folytatáshoz, ahhoz, hogy a tavaly decemberi, debreceni rövid pályás Eb-nek is nekifeszüljön, amitől mindössze félévnyi „látótávolság” a pekingi olimpia, majd rátért arra, mi vette el a maradék erejét. Felindultan, meg-megbicsakló hangon részletezte saját szemszögéből a 2007. október 30-án rajta végrehajtott doppingellenőrzést és annak utórezgéseit, ismét elsorolta, miért és miben nem tartja magát hibásnak, ezzel ellentétbe állítva a másik oldal felelősségét és mulasztásait. „Teljesen mindegy ma már, de sajnos a nevem mellett az ügy óta a dopping is ott van…” – jegyezte meg keserűen, majd hozzátette: ez volt az utolsó csepp a pohárban. Mármint a visszavonulás felé vezető úton. Amelynek időzítéséről elárulta: „Az olimpián, mint versenyző nem leszek ott, viszont az is fura lenne, ha soha többet nem úsznék. A júliusi ob-n rajthoz állok, és mivel aktív versenyző maradok, a doppingellenőrök is jöhetnek, nem szaladok el. Az olimpiáig folytatom a pályafutásomat.”
Hogy akkor már Pekingig miért nem? Ez is érthető. Hiszen épp a napokban kezdődött újra a testet, lelket sanyargató olimpiai felkészülés, és maga az érintett tudja legbiztosabban: az emberfeletti munkának nem lehet, nem is lesz hozzá méltó hozadéka. A bajnok – Szántó Öcsi bácsi szerint ez külön kategória, a tagsághoz az eredményesség szükséges, de nem elégséges feltétel – számára ugyanis nem inger, hogy őrült hajtás és nem kis szerencse árán esetleg becsusszanhat a döntőbe. Ha Kovács Ági vívó vagy akár sportlövő lenne, bizonyára tenne még egy próbát, mert napi formája, diszpozíciója, rutinja, versenyintelligenciája még egyszer az életben, a legfontosabb pillanatban esélyessé tehetné; de úszócsodák nincsenek, illetve, ha vannak is, azok más természetűek.
Ami pedig a tavaly őszi hercehurcát, ama bizonyos doppingvétséget megalapozó magatartást illeti, Kovács Ágnes az ügynek nem mártírja, nem is tisztán áldozata, mert elkövette a maga hibáját, ám ettől még e kálvária megviselte. A hűvös hajnalok még hűvösebb vizeiben lerótt kilométerek után rendszeresen 75 milliliternyi vizeletmintát szolgáltatni, harmadszorra is szúrásra tartani a vénát, ha az első két alkalommal nem találták el, mindez kötelessége annak, aki olimpiai bajnok akar lenni. Aki viszont már volt, és tudja, hogy még egyszer nem lesz, az azt mondhatja: egyre kevesebb a vonzás, egyre több a taszítás.
Maradva a kérdéseknél: hogy akkor a júliusi ob-ig mégis miért? Hiszen dolgozni addig is kell, leégni ott sem szabad. Hadd maradjon az időzítés Kovács Ági titka vagy szeszélye! Ez a minimum, amit megérdemel. Mert ha nem is nyert annyit, mint Darnyi vagy Egerszegi, olyan időszakban győzött rendszeresen és egyedül, amikor magyar úszók már nem szoktak győzni. Egerszegi visszavonulása, Rózsa és Czene visszaesése után, illetve Cseh László és Risztov Éva berobbanása előtt ő egymaga volt a magyar úszósport. 1997-ben Sevillában kétszeres Európa-, 1998-ban Perth-ben világ-, 1999-ben Isztambulban háromszoros Európa-, 2000-ben Helsinkiben újra kétszeres Európa-, majd Sydneyben olimpiai bajnok, 2001-ben Fukuokában ismét világbajnok.
A sors adománya, hogy Egerszegi Krisztina árnyékában már ott tüsténkedett egy kislány, akiről a szakma úgy tartotta, alsó végtagjai a mellúszó lábtempóra lettek teremtve. Most hiába keresünk megközelítőleg is hasonló utódot; de a sorsnak nem is az az elsőrendű feladata, hogy rendre a magyar úszósportot kényeztesse.