(milyen az igazi New York-palota )

Kristóf Attila
2008. 01. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Én nem tudom, hogy egy helyhez, ahol sokszor és huzamosan tartózkodtunk, hoszszabb távon mennyi közünk van. Azt a házat például, amelyben egy nagy ember született, élt, netán alkotott, emléktáblával szokták megjelölni, így a hely bizonyos értelemben megdicsőül. Az épületek általában – ugyanúgy, ahogy az emberek – öregszenek és elavulnak, nemegyszer el is tűnnek, vannak terek, utcák és városok, amelyekre néhány évtized elmúltával rá sem ismernénk. A régi sokszor már csak a képzeletünkben él, s a hozzá való ragaszkodást nevezzük nosztalgiának.
Ha végiggondolom, hol születtem, hol, merre éltem, laktam, tanultam, dolgoztam, először a csikvándi tanítólak jut az eszembe, ahol bába segítségével láttam meg a napvilágot. A következő pont Kőszeg, ahol a házunk eredeti formájában létezik ma is. A gimnáziumot Pápán végeztem, majd négy évet töltöttem Budán, a Ménesi úti, változatlan küllemű Eötvös Kollégiumban. Ezután lett ténykedésem színhelye a New York-palota, mégpedig harmincegy éven át.
Érzékletesen fel tudom idézni magamban azt a pillanatot, amikor először mentem fel az oszlopos, impozáns kőlépcsőn a második emeletre, ahol a Magyar Nemzet szerkesztősége volt. Odakint lángolt a nyár, bent nyugodt félhomály és hűvösség fogadott. Mihályfi Ernő és Komlós János jóindulatú figyelmének eredményeként a Hauszmann Alajos által tervezett, kívül-belül kissé megkopott palotában ragadtam. A lap 1991-ben költözött el onnan, azóta nem jártam ott, de sokszor volt alkalmam látni kívülről, hogyan romlik, majd hogyan újul meg az épület, miként veszi fel azt a formát, amelyet az ezernyolcszázas évek végén nyert el fehér-arany ragyogásával, bronzszobraival, kecses tornyával. Miközben én kissé megkoptam, a hely, ahol életem nagy része telt, visszanyerte ifjúságát.
Egy napon arra gondoltam, jó volna megnézni: belül mi van. Afromagyar portás kísért a recepcióig, amely az egykori sajtódokumentáció és könyvtár helyén áll. A hajdan sötét, szürke udvar az üvegkupola alatt selymes karácsonyi fényben fürdött, a függőfolyosó fehér márványívei valamely ünnepélyes zenei motívum ritmusában magasodtak fölém. Most láttam meg, harmincegy mélyszocializmusban eltöltött év után az épület igazi arányait, gyönyörű belső összhangját. A New York Palace menedzsmentje a legnagyobb készséggel állt a rendelkezésemre, egy ifjú hölgy kalauzolt végig azokon a helyeken, ahol életem nagy részét töltöttem, a földszinttől a negyedik emeleti Dohány–Osváth utcai sarokig, ahol egykoron Luca lányom bölcsődéje volt. Luxus, ízlés és kényelem fogadott mindenütt, annak a művészi rendnek a felsőfoka, amit Hauszmann egykor megálmodott, s amelynek kivitelezésére képes volt a XIX. század végi Budapest. Mindezt a szocializmus véka alá rejtette, gyanús közegével eltakarta. Mulatságos volt például tudomásul vennem, hogy az a kis sötét lyuk, ahol Feigl bácsi, a Pipás telexkezelő zaccos kávéit főzte és szép szelet császárszalonnáit eszegette, miközben a TASZSZ híreit vitte az ügyeletes szerkesztőhöz, most plüss, márvány, arany pompával fogad. A muranói üvegcsillárok fényében kénytelen voltam arra gondolni, milyen kár, hogy megszakadtak azok az idők, amikor Magyarország ilyen alkotások finanszírozására és létrehozására képes volt. S ehhez kötődött egy másik gondolat: végre egy külföldi cég, a Boscolo Hotels, a haszonnal keveset törődve, megmentett egy magyar műemléket, amely nemzeti értékeink közé tartozik.
Hogy kik alusznak majd a hajdani szobám alatt lévő elnöki lakosztályban, éjszakánként négyezer euróért, én nem tudom…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.