Művészek rang(sor) nélkül

Több mint egy éve folyik a vita az előadó-művészi vizsgarendszert szabályozó rendelet eltörlése miatt. A régi rendet Kóka János még minisztersége idején borította fel, intézkedése nyomán petíciók láttak napvilágot, és – egyébként kormány közeli – Kossuth-díjas művészek emelték fel szavukat az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) által gyakorolt vizsgarendszer visszaállításáért. A tiltakozásoknak és Raduly József nyílt levelének köszönhetően létrejött egyeztető fórum egyhangúlag elfogadta az egykori művész szakmai javaslatát. Az érintettek most a kormány válaszára várnak.

Sokak szerint megfosztotta rangjuktól a cigány muzsikusokat a szakmai vizsga eltörlése, hiszen ők munkájuk elismerésének tekintették az OSZK-s megmérettetésen elért besorolást. Míg innen kikerülve A, B, C kategóriás előadóművészként kereshettek állást a különféle vendéglátó-ipari egységekben, addig most az OKJ-s vizsga szórakoztató zenész 1-2 elnevezéssel bocsátja útjára a művészeket, akik ezt a megnevezést is méltatlannak tartják – tudtuk meg Raduly Józseftől, a VIII. kerület emberjogi bizottságának és a Fidesz kulturális tagozatának tagjától, aki éveken át a Száztagú Cigányzenekar vezetője volt. – Kóka, aki az én levelemre a mai napig nem reagált, végül Gulyás Dénes országgyűlési képviselő úr megkeresésére írt választ. Ebben azt bizonygatta, hogy az OSZK-s vizsgarendszert „élesen támadta a művésztársadalom”. Ha ez igaz lenne, most a szakma nem szólalna meg a vizsga visszaállításáért. Azt is állította, hogy a módosítás széles körű szakmai egyeztetés eredményeként valósult meg. Az igazság ugyanakkor az, egyetlen egyeztetés volt, s azon abban állapodtak meg, hogy a szakvizsga megmarad. Kóka ezt a döntést figyelmen kívül hagyva 2006. szeptember 20-án eltörölte a vizsgát előíró rendeletet – mondta Raduly, majd hozzátette: – Most már megértem Kóka urat, hiszen amikor orvos létére gazdasági miniszterré nevezték ki, őt sem vizsgáztatta le senki, hogy ért-e a közlekedéshez, a gazdasághoz és a kereskedelemhez, aztán mindennap megkaptuk a leckét a dübörgő gazdaságról meg a pannon pumáról, hiányos tudása pedig azon látszik, ahová az országot vezette.
Szerinte Kóka hallása szelektív, mivel csak a neki súgó cigány értelmiség hangját hallja meg, a Kossuth-díjasok szava nem jut el hozzá. – Világosan mutatja a változtatás indítékát az a mondat, amely levelében olvasható: „Az előírás eltörlése megkönnyíti a közösségi és kulturális termékek piacra jutását.” A „piacon” eddig csupán egyetlen csoportnak volt kevesebb lehetősége, az oláhcigányoknak, akik kannával zenélnek. A cigány muzsikus polgári cigány, nekünk van mit veszítenünk. Az SZDSZ rendezvényein sosem játszanak magyar cigányzenészek, csak az oláhcigányok közé tartozó kannás, szájbőgős romák, és a párt cigány politikusai is nagyrészt oláhcigányok. Én az ő kultúrájukat is elismerem, támogatom s szeretem, ugyanakkor látni kell, hogy mivel kannából meg szájbőgőből nem lehet vizsgát tenni, ezért a liberális miniszter a súgó cigány értelmisége hatására minket húz le, ahelyett, hogy őket emelné művészi szintre – véli Raduly.
A miniszterelnök Gál J. Zoltán államtitkárt bízta meg azzal, hogy reagáljon a nyílt levélre. Az ő intézkedésére 2007. november 15-én végül létrejött egy egyeztető fórum az Oktatási és Kulturális Minisztériumban. A találkozóra egyedül Raduly József érkezett kidolgozott koncepcióval, s a résztvevők a gyűlés végén egyhangúlag elfogadták szakmai javaslatát, így ez lesz a kormánnyal való egyeztetés alapja.
– A fórum elején azt kértem, tartsuk tiszteletben egymás politikai és ideológiai nézetét; bizonyítsuk be, hogy ma csak szakmai alapon vitázunk, mert kormányok és pártok jönnek-mennek, de mi, cigányok maradunk. Ezen a napon senki nem is ejtett ki pártneveket. Vesszőparipám, hogy az ösztönös cigány politikai érdekérvényesítést tudatos partnerségre törekvő politizálásra kell váltani – hozzátéve: – Mindenekelőtt vissza kell állítani a vizsgáztatást, hiszen az embereket megsértették szakmai méltóságukban, mivel a liberális miniszter úr a kóklernek is ugyanolyan esélyt ad a színpad elfoglalására, mint annak az embernek, aki az egész életét végigtanulta, és szakvizsgát tett. Ezután gondoskodnunk kell az oktatás fejlesztéséről is, tekintve, hogy Magyarországon nincs intézményesített cigánymuzsikus-képzés. Németországban, Kubában vagy Dániában már működik szórakoztatóművészeti főiskola; a helyi cigány kisebbségi önkormányzat, illetve az Országos Cigány Önkormányzat is létrehozhatna ilyet – vetette fel Raduly, aki szerint számos alternatíva van.
A javaslat a foglalkoztatásra is kitér. – Az élőzene-szolgáltatást megrendelő vendéglátót az adójárulék terheinek csökkentésével lehetne ösztönözni. A zenészek alkalmazásával ugyanakkor együtt jár az Artisjusnak befizetendő jogdíj is, ami 2006-ban 12 milliárd volt. Ennek kétmilliárd az áfavonzata, amit én visszaosztanék azoknak a vendéglátó-ipari egységeknek, kulturális központoknak, amelyek az előadóművészeket foglalkoztatják. Ha az állam külföldi üzletláncoknak és vállalatoknak tud adókedvezményt nyújtani, akkor a magyar kultúrát is támogathatja ennyivel – fűzte hozzá Raduly József, aki a kormánnyal való tárgyaláson a civil szférát fogja képviselni.