Nem lesz Gyurcsány-emlékmű

Megjött a „nagy” hír: a Gyurcsány-kormány – hosszú szenvedés után – végül lefújta az új kormányzati negyed megépítését. Egy sor helytállónak tűnő gazdaságosságszámítási, városszakmai, fejlesztési és jogi ellenérv és indokolás mellett azonban sehol nem olvashattam a legnyilvánvalóbb okról. Azt ugyanis nem fogják beismerni. Ez az időtényező. Hogy tudniillik már nem építhet 140 milliárd forintért emlékművet magának Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. Amikor az adófizetőknek minden hónapban újabb és újabb keservekkel és megemelt számlákkal kell szembesülniük, amikor a gazdasági növekedés nulla, amikor 13–15 százalékon áll a jó másfél éve még 42 százalékos MSZP, akkor már illik visszavenni az őrült, soha meg nem térülő építkezésekből, tervekből is. A drasztikus mértékű életszínvonal-csökkentés kormánya már nem jutalmazhatja meg saját magát az adófizetők pénzéből. Az egész beruházással kicsúsztak az időből. Ma a társadalom kétharmada szerint nemhogy új luxusnegyedet, de egy vacak kávéfőző gépet sem érdemel Gyurcsány és koalíciója (a másik kormánypártot, az SZDSZ-t egy, illetve két százalékon mérik a közvélemény-kutatók. Ez gyakorlatilag politikai megsemmisülés, ahonnan nincs visszaút).
De ahogy az úgynevezett reformkormányzás első számú jelképének (jó drága jelképének!) kudarcát bejelentették, az valószínűleg még nagyobb bukás volt, mint maga a projekt kényszerű törlése. Egy fiatal nőt küldtek ki a kamerák elé. Márpedig Gyurcsány megérdemelte volna, hogy személyesen, amolyan „bátran”, „Igen, megcsináltuk!” szocialista módjára magyarázkodjon, és kérjen bocsánatot élő adásban a közpénzek elherdálása miatt. De nem. Gyáván elbújt. Az egyik szóvivőt küldte maga helyett, Budai Bernadettet. Neki jutott a feladat, hogy akadozva felolvassa az előre megírt szánalmas nyelvi paneleket, amikkel a kormánynak dolgozó teljes PR-csapat visszavonhatatlanul és csúfosan leszerepelt. Budai szerint „A kormányzatinegyed-beruházást szünetelteti a kormány, de a tervezés folytatódik”. Szerinte „a kormánykabinet arról döntött, hogy a kormányzati negyed projektet nem le-, hanem megállítja”. Ez itt máris egy verbális anti-Pulitzer-díjas nyilatkozat. Nem le, hanem (csak) megállítják: bocsánat, de a kettő között mi a tartalmi különbség? Miben és milyen mélységben tér el az egyik szó a másiktól az értelmi végkicsengést ítélve? Tehát, ugyan „megáll” a projekt, de nem ám úgy, hogy közben „le is” áll. Hiszen Budai szóvivőnő szerint, ami megáll, az közben azért tovább mozog még, hiszen nincs „leállítva”. Ezt a MeH-ben nyilván nyelvi bravúrnak szánták, csak éppen nem vették figyelembe, hogy a tévénézők és a jelen lévő újságírók mégiscsak magyarul beszélő és értő emberek. Majd Budai folytatta: hogy „a tervezést, azt folytatják”. Minek? Kinek? Ha teszem azt Budai Bernadett szeretne venni magának 140 millióért egy puccos villát a Rózsadomb tetején, de kiderül, hogy még hitelekből sem bírja megvenni, és lemond róla, akkor a lemondás után még azért folytatgatja a tervezését? Mondván: noha fényes rezidenciám nem lesz, de azért év végéig költök még rá, papíron jól mutat még egy kerti medence, borospince, tekepálya – ez életszerű? Hihető?
A kormánynegyed bukása az egyébként nagyképű és taszító jellemű miniszterelnök bukása. Az átlátszó és pitiáner szövegekkel való takarózás viszont, amit kormányszóvivői tájékoztatásnak hazudnak, a jobb sorsra érdemes Budai Bernadetté. És munkatársáé, az arrogáns Daróczi Dávidé, akivel hetek óta felváltva beszéltek félre a kérdést illetően. Végül még egy dolog. A megalomán tervre eddig elköltött 632 millió forintot a kormány köteles visszafizetni azoknak, akiktől felhatalmazásuk nélkül elvette: a magyar adófizetőknek. Mihamarabb!
Vincze S. Tamás
Budapest