Szobor a mártírnak

Óriási érdeklődés mellett Sólyom László köztársasági elnök tegnap Veszprémben halálának ötvenedik évfordulóján felavatta Brusznyai Árpád ’56-os mártír szobrát. Az elnök szerint a forradalom igazságát annak ismert alakjain keresztül ismerheti meg az utókor, és a szabadságharcos tanár közéjük tartozott.

Áhítatos csöndben figyelték a veszprémi megyeháza előtti teret zsúfolásig megtöltő érdeklődők a közeli templom harangzúgásával kezdődött ünnepélyes rendezvényt, amellyel az államfő emlékezetes polémia végére tett pontot. A Dióssy László irányította előző balliberális városvezetés ugyanis 2006 tavaszán elutasította azt a kérést, hogy a Védegylet Veszprémért Egyesület a megyeháza előtti téren állíthassa fel a tragikus sorsú tanár emlékművét. A szoborállításra azért nem adták meg akkor az engedélyt, mert indokolásuk szerint túl kicsinek találták az alkotásnak szánt helyet. Valójában már készült a város által rendelt Rajk László-féle ’56-os emlékmű, ezért nem állíthatta fel a Védegylet a 700 magánszemély és számos szervezet által összegyűjtött, 25 millió forintból készült, Melocco Miklós jegyezte alkotást. A 2006 őszén az önkormányzati választást a Fidesz–Védegylet koalíciója nyerte, amely leállíttatta az időközben már megkezdett emlékmű építését.
Katanics Sándor szocialista országgyűlési képviselő a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: a köztársasági elnök személye nem áll a pártok fölött, ezért Sólyom Lászlónak az avatásban való részvétele „erősíti a kialakult helyzet politikai felhangját”.
1958. január 9-én végezték ki Brusznyai Árpád középiskolai tanárt. Harminchárom és fél éves volt, egy kislány édesapja. A róla szóló emlékezések szerint szerette, becsülte és tisztelte az a város, ahová kényszerűségből kellett települnie, és az a gimnázium, ahol munkát talált magának 1952-ben. 1956-ban a Veszprém megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökhelyettese, majd később elnöke lett. Sok ember életét mentette meg 1956 őszén. Többek között azét a Papp Jánosét, aki később – arra hivatkozva, hogy a Veszprém megyei „dolgozók” ezt követelték tőle – ’56-os szerepe miatt kivégeztette Brusznyai Árpádot. A tanárt a szabadságharc bukása után 1956. november 5-én szovjet katonák tartóztatták le, sorstársaival együtt a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan csak decemberben került haza. 1957-ben ismét tanári állást kapott a váci gimnáziumban. Két hónapnyi tanárkodás után azonban a magyar hatóságok bíróság elé állították. A kivégzést ötven éve hajtották végre, s Brusznyai miközben a bitó felé haladt, a fagyban meztelen felsőtesttel a Himnuszt énekelte.
Brusznyai Árpádot a rendszerváltozáskor rehabilitálták, megtörtént újratemetése is. Ekkor követett el öngyilkosságot Papp János, az akkori MSZMP Veszprém megyei első embere.
Sólyom László tegnap hangsúlyozta: Brusznyai Árpád ellenezte a Dunántúlon megalakítandó ellenkormányt, az egyetemisták közötti fegyverosztást és az ávósok meglincselését. Eszményekben és a forradalom igazságában hitt.