Tél tábornok

A globális felmelegedés elleni küzdelemért 2007-ben Albert Gore megélhetési meteorológus Nobel-békedíjat kapott. Javasolom, vegye át ismét – ezúttal a hófödte Bukarestben. Már látom is, amint fagyhalott hajléktalanok néma vigyázzállása közepette szólásra emelkedik, és megerősíti: igen, a globális felmelegedés a legnagyobb veszély.
Valamikor a szerkesztők azt mondták: a papír türelmes. Hát a levegő is türelmes. A legkönnyebb dolog légvárakat építeni. A légvár menedéket nyújt. Amíg áll a légvár, addig se kell természetvédelemmel foglalkoznunk. A légvár nagy, a vízibolha kicsi. A vízibolhák élőhelyéért küzdeni bolhacirkusz, a klímaváltozás ellen meddő küzdelmet folytatni: minisztérium. De mi történik akkor, ha egyszer homokvárként összeroskad a klímaváltozási légvár? Akkor mi lesz? Hogyan tovább?
Az idei tél ismét kemény. Tél tábornok újra támad. Románia, Bulgária, de még a mediterrán Spanyolország is nyög a hó alatt, a fagy baltája suhog Európában, Iránban, Észak-Amerikában. Sok a halott. Városok bénultak meg, repülőjáratokat töröltek. Érdekes módon ilyenkor a klímakórus hallgat, és az amatőr klímadalárdások sem ismételgetik, hogy bezzeg gyerekkoromban mekkora volt a hó. Amikor az igazság megnyilvánul, a hazugok hallgatnak. Persze lehet, hogy az idei kemény tél csak anomália. Lehet, hogy a tendencia valóban az időjárási hidegháború olvadása, egyfajta enyhülés, détente, felmelegedés felé mutat. Most épp. Jó. De tételezzük föl, hogy tíz év múlva megfordul a trend. Hogy tíz év múlva ismét hűlni kezd a földi légkör, a számításoknak és jóslatoknak ellentmondva. Beismernék-e a kudarcot a megélhetési váteszek? Amikor az igazság megnyilvánul, a hazugság hallgat. Mi vajon kire hallgassunk?
Az amerikai katonák, ha minden igaz, egy ideig még Irakban maradnak. Hogy miért is mentek oda, senki se tudja. Iraki vegyi fegyverek nincsenek. Voltak valamikor, de már nem voltak akkor. Szaddám Huszein valóban bevetette a vegyi fegyvert ártatlan kurdok ellen, de később, úgy tűnik, felhagyott vegyifegyver-programjával. Ezért persze nem kell szeretnünk. Hitler sem használt vegyi fegyvert a második világháború során, az első világháborús yperni katasztrófából okulva, de a tény ettől még tény marad. Az Egyesült Államok által hivatkozott casus belli, háborús ok az adott pillanatban nem volt igaz.
Felülről gerjesztett és alulról építkező féligazságok, áligazságok közt kell, kellene tájékozódnunk. Sokszor azt látjuk, hogy a legfelsőbb vezetők is megvezethetők, az ötven, száz évre zárolt anyagokról pedig utóbb többnyire az derül ki, hogy nem képeztek valódi titkos tudást, a szó magasabb értelmében semmit sem tettek hozzá a világ átlagember számára is megismerhető viszonyaihoz, arányaihoz.
Egy elvből visszakozni szinte lehetetlenség. A rendszer, legyen akár politikai, akár szellemi természetű, létrejötte pillanatától kezdve presztízskérdés. Rendszer volt az iraki vegyi fegyverek léte, és rendszer volt a békeharc is. A klímaváltozás elleni küzdelem éppígy rendszer.
Figyelemre méltó párhuzamok mutatkoznak a békeharc – az atomháború elleni küzdelem – és a klímaváltozás elleni küzdelem között. A politikai show résztvevői is részben ugyanazok: békepapok, baloldali értelmiségiek, jogvédők. Albert Gore szenátor az egykori Louis Aragon szerepét játssza el, a konferenciáról konferenciára járó vándorprédikátorét.
A globális felmelegedés ötlete történetileg egyébiránt épp a nukleáris tél elméletéből eredeztethető. A nyolcvanas években népszerű volt az a tétel, miszerint egy nukleáris világégést atomtél követne, afféle hirtelen lehűlés, mint amilyen állítólag a nagy meteor nyomán a dinoszauruszok kipusztulásához vezetett. 1989-ben kitört a világbéke, s az atomháború veszélyében érdekelt globális értelmiségnek csomagolnia kellett volna, jegelnie a nukleáris tél elméletét. Kitalálták hát, hogy nukleáris tél helyett legyen globális felmelegedés. Ellenkező előjellel minden mehet tovább. A konferenciák változatlanul megtarthatók, csak az atomháború helyett egy másik láthatatlan félreális fantom, a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében.
A nagy Vlagyimir Iljics ugyancsak ellenkező előjelűvé fordítva tartotta fenn a marxizmus intézményét. A marxizmus szerint ugye a forradalomnak a legfejlettebb kapitalista országban kell bekövetkeznie, s ha ott bekövetkezett, világforradalom kell hogy kerekedjék belőle. Lenin csak épp ezt a két alaptételt cáfolta, mondván, hogy a forradalom a legfejletlenebb kapitalista országban – Oroszországban – is végbemehet, és korántsem szükséges végkifejlete a világforradalom. Ez lett a marxizmus–leninizmus. A meteorológia nyelvére lefordítva ugyanez: nukleáris tél helyett globális felmelegedés, fenyegető új jégkorszak helyett fenyegető „új hőkor”.
Az atomháború reális politikai lehetőség, fenyegetés volt valamikor, viszont be nem következve abszolút fikció. A klímaváltozás az atomháborúnál jobban van bekövetkezve, csakhogy ettől még a rá hivatkozó és belőle élő nemzetközi politikai roadshow nem lesz ökológiailag és filozófiailag is igaz.
Ma már tudjuk, hogy a nyugat-európai békeharcot részben a szovjet titkosszolgálat szervezte. Tudjuk, kiknek, kinek állt érdekében visszaélni a nukleáris pokoltól rettegő emberek valódi félelmeivel, de még nem tudjuk, ki szervezi a globális felmelegedés elleni küzdelmet. Még nem tudjuk, kiknek, kinek áll érdekében visszaélni a természet megbolydult rendjéért aggódó emberek jogos félelmeivel. Nem tudjuk, miképp sikerült a közbeszédet ilyen erővel a klímaváltozásra tematizálni. Nem tudjuk, hogy a klímaváltozás mint eszme nemzetközi sikere mögött áll-e valamiféle menedzsment, politikai erő vagy gazdasági érdekcsoport. Egy tény, a felhasznált utópisták legalább annyira közveszélyesek, mint az öntevékeny haramiák.