Zsákutcában a tankönyvkiadás

Zsákutcába jutott a magyar tankönyvkiadás Kárpátalján, az illetékesek pedig – a kijevi oktatási minisztérium és a lembergi Szvit Tankönyvkiadó – egymásra mutogatnak, a másikra hárítva a felelősséget. A tankönyvkiadó ungvári magyar szerkesztőségének két tűz között őrlődő munkatársai pedig kilincselnek, leveleznek és reménykednek, noha egyelőre nem sok okuk van a bizakodásra.
A tankönyvkiadás körül kialakult állapotokat jól jellemzi a magyar szerkesztőség helyzete is. Az 1945 óta működő fiókszerkesztőség, amely az egykori Szovjetunió idején tizenhárom munkatárssal és különálló, mintegy 150 négyzetméter alapterületű épülettel rendelkezett, ma kénytelen beérni három fő- és két félállású munkatárssal, valamint egyetlen, mindössze 17 négyzetméternyi szobával, mivel a lembergi kiadó csupán ennyinek a bérleti költségeit hajlandó vállalni. Az ungvári szerkesztőség vezetője, Varga Béla szerint azonban nem is ez a legnagyobb gond, hanem sokkal inkább az a bizonytalanság, amely évek óta a magyar nyelvű tankönyvkiadás körül kialakult.
A problémák pedig 1993-ban kezdődtek, amikor a magyar szerkesztőség a kijevi köztársasági tankönyvkiadó fennhatósága alól a nemzetiségi iskolák könyvkiadására szakosodott lembergi Szvit Kiadóhoz került. Ha ugyanis addig a szerkesztőség öt évre tervezett és pontosan látta előre, mikor, mire és mennyire lesz szükségük az iskoláknak, ma a teljes esetlegesség jellemzi tevékenységüket. A tankönyvkiadást semmiféle jogszabály nem szabályozza, aminek egyenes következménye, hogy minden évben kemény harcot kell vívni a magyar tankönyvek megjelentetéséért. Varga szerint jelentősen rontott a helyzeten az is, hogy a kárpátaljai magyarságnak nincs parlamenti képviselője, aki lobbizni tudna az oktatási tárcánál a tankönyvek ügyében. A pályázati rendszer ugyan működik, ám a betervezett kiadványok finanszírozása sok esetben mégis a minisztériumi tisztviselők hozzáállásán és jóindulatán, illetve a személyes kapcsolatokon múlik. A magyar szervezetek – elsősorban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) – ugyancsak folyamatosan bombázzák leveleikkel a minisztériumot, amelyet a Kárpátaljai Megyei Tanács is külön határozatban szólított fel a nemzetiségi iskolák tankönyvellátása körüli bizonytalanság megszüntetésére, ám eddig nem sok eredménnyel.
Tovább bonyolítja a helyzetet az oktatási rendszer fokozatos átalakulása, a tizenkét éves oktatásra való áttérés, ami külön terheket ró a tankönyvkiadókra, mivel évente egy-egy osztály teljes könyvállományát le kell cserélni. Tavaly a hetedikesek tankönyvei voltak soron, de mivel a minisztérium nem tudta vagy pedig nem akarta vállalni teljes egészében azok finanszírozását, először fordult elő, hogy alaptantárgyaknak számító kiadványok – a Biológia, a Világföldrajz és az Ukrajna története című tankönyv – nem jelenhettek meg. Varga Béla elmondása szerint ennek oka elsősorban az, hogy a minisztériumban egyre inkább az az elképzelés uralkodott el, hogy semmi szükség nincs az anyanyelvi oktatásra. Nyíltan ugyan nem hangoztatják, de a négyszemközti beszélgetésekben elmondják: szerintük az alaptantárgyak oktatásában, kivéve az anyanyelvet és irodalmat, a nemzetiségi iskoláknak is át kell térniük az ukrán nyelvre. Diszkriminatívnak tartja az ungvári szerkesztőség vezetője azt az eljárást is, hogy amíg az ukrán és az orosz tannyelvű iskolák növendékei egy-egy tantárgyból háromféle tankönyv között is válogathatnak, addig a nemzetiségi iskolák tanulóinak be kell érniük eggyel, mi több, a szovjet birodalom felbomlása óta a magyar iskolák számára semmiféle segédanyag (példatárak, szöveggyűjtemények, földrajzi és történelmi atlaszok, munkafüzetek, szemléltetők stb.) nem jelent meg.
A jövő vonatkozásában az ungvári magyar szerkesztőség munkatársai, akik tavaly egy teljes fél évet voltak munka nélkül, minden tekintetben sorsdöntőnek tekintik az idei esztendőt. Eldől ugyanis, hogy engedélyezik-e az emelt szintű anyanyelvi érettségizést, ami nemcsak a felsőfokú oktatási intézményekbe való felvételizésre jogosítaná fel a végzősöket, hanem megerősítené azt is, hogy van jövője a magyar tannyelvű oktatásnak és egyben a tankönyvkiadásnak is Kárpátalján.