A Magyar Nemzet 2008. január 28-i számában megjelent Trianon fájdalma az ablakokban (10. o., szerző: Huth Gergely) című cikket már a címe miatt is nagy érdeklődéssel kezdtem olvasni, amely érdeklődés csak fokozódott a lillafüredi Palotaszálló képe láttán. Azonban elszomorodtam némely, szerintem pontatlanság, ha nagyon keményen fogalmaznék, valótlanság miatt. Nem kell mélyen a zsebbe nyúlnia annak, aki ki akarja próbálni a szállodát, pusztán számolnia kell, mivel a cikk tartalmazza, hogy két fő részére, három éjre hétköznap félpanziós ellátással 82 800 forintot kell fizetni, vagyis kb. 14 000 forint/fő/nap. Ez igen messze van más négycsillagos szállodák áraitól.
Most már minden év elején néhány napot eltöltök a szállodában, nekem megfelelő volt az ágy keménysége, kifejezetten örülök a régi parkettának, összehasonlítva akár a szőnyegpadlóval, akár a laminált parkettával, s a vacsora kínálata és finomsága – számomra – az egyik legfőbb vonzerő. A másik az udvarias, figyelmes kiszolgálás, a vendégek feltétlen tisztelete. Pihenni megyek a szállóba, nem tévét nézni, de mindenképpen túlzásnak tartom a csatornakínálat kapcsán következtetni a tulajdonosok politikai hovatartozására. Egy polgári lap meglátásom szerint ennél finomabb ízlésű!
Szívből ajánlom, hogy töltsenek el néhány napot a szállóban, hallgassák a kellemes muzsikát akár reggeli, akár vacsora közben, üldögéljenek a kandalló előtt, amelyben ölfák ropognak, olvasván a Magyar Nemzetet (természetesen a Népszabadság is olvasható), sétáljanak nagyokat a környéken, tekintsék meg a nemrég felújított Hermann Ottó Múzeumot, és remélem, ugyanolyan elégedettek lesznek, hogy élvezhették a Palotaszálló vendégszeretetét, mint én.
Sepsey Tamás
e-mail
embercsempész
Az ukrán politikusok gyermekei nincsenek besorozva, ők külföldön vannak
