A tárgyak mágiája

Immár három éve annak, hogy grafikai kiállítást rendezett a Ráday utcában Zemlényi Csaba. A nyomatok többsége rézkarc, litográfia volt, amely a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek alkotóközössége Ráday utcai közös műhelyében készült. A grafikák akkor jelezhették, hogy alkotójuk tevékenysége igen sokfelé ágazó volt élete különböző periódusaiban. Mindeközben, mindezek előtt festő volt és maradt máig. Az Art 9 Galériában szereplő első művek a hetvenes évek elején készültek, a diktatúra felé haladó Romániában. Talán éppen a szabadság relatív voltának, a közelgő krízisnek a megérzése ösztönözte a szilárd fogódzó keresésére, keltette föl benne a tárgyakban rejlő személyesség iránti igényt. A korai kisméretű képeknél a hordozóanyag megválasztása is igen fontos volt, a fatábla, amelyre festett, maga is a tűnő idő megragadásában segített, a személyesség érzetét erősítette.
Mint a középkori kincstárakba, wunderkammerekbe került különlegességek, olyan távoli világokat, ismeretlen értékeket idéznek a többnyire egynemű háttér előtt megjelenő tárgyak, ötvösmunkák és csigaházak, poharak, kupák és fegyverek. Mintha nem is szempillantással felfogható alakjukat akarná megidézni, hanem azt a különleges atmoszférát, amely belőlük árad, amely együttesüket egykor körülvehette. Ízlelgeti, tapintja tárgyait, hogy megérezze, valódi-e az anyag, amelyből készültek, taktilis formában fejezné ki a csönd fogalmát.
Azt is látnunk kell azonban, hogy szüntelen érzékelteti, nagyon is tudatában van a létező és a teremtett világ közötti kibékíthetetlen ellentétnek, s annak, hogy nem léphet ki a saját korából. Az éppen félig hámozott citrom mintha legurulna a polcról, a szörnyecskék szabadon lebegnek a polc előtt, s a visszatérő motívum, a pisztoly is mintha legyőzné a nehézségi erőt. Apropó, fegyver… Ha Csehov-darab díszletét tervezné, alighanem kutyaszorítóba kerülne Zemlényi Csaba, a csehovi dramaturgia szerint ugyanis annak a fegyvernek, amely a dráma kezdetén a színpadon látható, a darab befejezéséig el kell dördülnie. Ez a megoldás azonban távol áll tőle, nem gondolja, hogy van kezdete és vége, határozott forgatókönyve annak a színjátéknak, amelynek magunk is részesei vagyunk. Hamis anamorfózist készít, nem akarja elhitetni, hogy kerekké áll össze a világ, ha megfelelő nézőpontból szemléljük az ábrázolást. Abban azonban bizonyos, hogy a magunk módján megélhetjük, újraélhetjük a múltat és a jelent, s így talán mássá válik a belénk kódolt jövő is, mint amilyennek a logika szigorú törvényei szerint ígérkezik. A tárgyak mágikus szépsége időben és térben távoli utakra kísér el bennünket. Segít, hogy minél közelebb kerüljünk önmagunkhoz.
(Zemlényi Csaba festményei, Art 9 Galéria, február 25-ig.)