Betyárt avattak tisztté a szlovákok

A szlovák történészek viccnek hitték az újsághírt, amely szerint a távozó szlovák védelmi miniszter, Frantisek Kasicky „in memoriam” őrnaggyá léptette elő Juraj Jánosíkot, akit 1713-ban „banditakapitányként” ítéltek halálra. Pedig tényleg ez volt a miniszter utolsó napi parancsa.

Juraj Jánosík a szlovák népköltészet és népmesék mitikus betyárja, aki „a gazdagoktól elvette, a szegényeknek szétosztotta” a javakat, s számtalan írót, költőt megihletett legendája. A szlovák történészek szerint nincs is azzal semmi baj, ha Jánosíkról megemlékeznek az emberek, amíg meghagyják őt a legendák és mítoszok világában.
Csakhogy Szlovákiában a jelenlegi kormányzó hatalom az idei esztendőt a „nemzeti öntudat megerősítésének az évévé” nyilvánította, és fittyet hányva minden történelmi kutatás eredményére, Robert Fico kormányfő által még az év elején megüzente a világnak, 1200 éves a szlovákok államisága, mert a Nagy Morva Birodalmat az „ószlovákok” alapították, saját népével pedig azt közölte: a kormány példaképe Juraj Jánosík, ennek megfelelően kormányszintű megemlékezést tartanak január 26-án, születésének 320. évfordulóján.
A történészek levegő után kapkodva jelentkeztek a lapkiadóknál, hogy a napi sajtón keresztül próbálják kordában tartani a „nemzetébresztés” ilyetén folyamatát. Juraj Jánosík 18 évesen II. Rákóczi Ferenc kurucai közé állt, hogy két évvel később, 1708-ban már császári börtönőr legyen. De onnét is gyorsan távozott, miután megszöktette Tomás Uhorcíkot, akit „útonálló rablóvezérként” ítéltek el. Jánosík aztán gyorsan megszöktetett példaképe helyébe lépett, már 1710-ben ő volt a „banditák kapitánya”, aki Liptó, Túróc és Árva megyékben meg a szomszédos lengyel és morva területeken általában a vásárra igyekvő kalmárokat és kereskedőket rabolta ki bandájával. S mindeközben – a történészek szerint – esze ágában sem volt szétosztani a népnek a lopott holmit. 1713-ban a liptószentmiklósi bíróság halálra ítélte, és ugyanazon évben kampóra akasztással ki is végezték.
A történészek igyekezete ellenére a védelmi miniszter, Frantisek Kasicky egyenesen fellelkesült a híren, hogy Jánosík kapitány, azaz százados volt. Leváltása előtti utolsó napi parancsában „in memoriam” őrnaggyá léptette elő. A történészek azzal vigasztalják magukat, semmi különös nem történt, csak legendába illő lett a legendák betyárjának utóélete: a kuruc és császári börtönőri múltú útonálló egy NATO-tag ország őrnagya lett. Napjaink legendájára az a tény némi árnyékot vet, hogy a kinevező miniszter többmilliárdos korrupció gyanújába keveredett, ezért kellett távoznia posztjáról.