Elakadt a demokráciaexport?

Mulatságos és kevésbé mulatságos idézetek a demokráciáról
A demokrácia olyan eszköz, amely biztosítja, hogy ne kormányozzanak bennünket jobban, mint ahogyan megérdemeljük.
G. B. Shaw

Ha az egyik demokráciát kínál neked, a másik pedig egy zsák búzát, az éhezés mely fázisában választanád a búzát a demokrácia ellenében?
Bertrand Russell

A demokrácia az az ismételten visszatérő sejtés, hogy az emberek több mint felének az idő több mint felében igaza van.
E. B. White

Ha meg akarod érteni a demokráciát, tölts kevesebb időt a könyvtárban Platónnal és többet a buszon az emberekkel.
Simeon Strunsky

A demokrácia annak művészete, hogy a cirkuszt a majomketrecből irányítsuk.
H. L. Mencken

A demokrácia elleni legjobb érv egy ötperces beszélgetés az átlagos választóval.
Sir Winston Churchill

Annak az országnak, amely a modern háborút politikai eszköznek tekinti, centralizált, mindenre kiterjedő végrehajtói hatalommal kell rendelkeznie – emiatt abszurd arról beszélni, hogy a demokráciát fegyverrel védjük meg. Az a demokrácia, amely modern, tudományos háborút indít, vagy ilyenre készül, szükségszerűen megszűnik demokratikusnak lenni.
Aldous Huxley

Itáliában a Borgiák alatt volt háború, terror, gyilkosság és vérontás, de megszületett Michelangelo, Leonardo da Vinci és a reneszánsz. Svájcban volt testvéri szeretet, ötszáz év óta van demokrácia és béke, de mi született meg? A kakukkos óra.
Orson Welles

Egészen a legutóbbi évekig úgy tűnt, megállíthatatlan a demokrácia térhódítása a világban. Míg 1975-ben mindössze harminc országban tartottak szabad választásokat, addig 2005-ben már 119 államban nyílt erre lehetőség. Az elfogulatlannak egyre kevésbé nevezhető Freedom House 2007-ről szóló jelentésében kilencven országot tartott szabadnak, ötvennyolcat részben szabadnak, negyvenötöt pedig nem szabadnak – legalábbis ezt fogalmazta meg a szervezet legutóbbi idevágó elemzésében.
A száraz statisztikák nem szólnak azonban a hagyományokról és a kulturális különbségekről, így a számok alapján nehéz különbséget tenni például a nyolcvanas–kilencvenes években rendszerváltozáson átment közép-európai országok szabadságvágya és mondjuk egy féldiktatórikus, ám ezzel együtt is prosperáló és boldog ázsiai állam attitűdje között. A Freedom House vizsgálataiban a legszembetűnőbb Oroszország értékelése volt, Putyin elnök hazája ugyanis a szervezet szerint a „nem szabad” kategóriába került, szemben például a részben szabad Afganisztánnal, Kirgizisztánnal vagy a teljesen szabad Malival és Beninnel.
A részben szabad minősítésnek valószínűleg nem örültek Törökországban sem, ám meglepetésként a Washington által gyűlölt Chávez Venezuelája is csupán sárga jelzést kapott, vagyis nem sorolták a „leggonoszabbak tengelyéhez”.
Azért, hogy ne legyenek kétségeink, a The Christian Science Monitor című napilap a Freedom House főigazgató-helyettesével készült 2007. november 21-i cikkében Vlagyimir Putyint és Hugo Chávezt is az „olajpénzekből meggazdagodott autokrata” jelzővel illeti, akik Thomas Melia szerint „újra akarják értelmezni a demokráciát, hogy elnémíthassák”. A demokráciaértelmezésben aztán a John Hopkins Egyetem professzora, Michael Mandelbaum siet segíteni a Foreign Affairs tekintélyes külpolitikai folyóirat hasábjain, szerinte ugyanis a demokrácia legfőbb kritériumai közé a népek szuverenitása és az egyéni szabadság fúziója tartozik. Meglehet, ezt a meghatározást sem lenne könnyű alkalmazni mondjuk a Közel-Keleten.
A The Christian Science Monitor írása szerint kedvezőtlen jelenségeknek lehetünk tanúi főként az olajban gazdag, de nem demokratikus országokban, mint például Venezuela, Kazahsztán, Irán, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Angola, amelyeknek kormányai a viszonylagos vagy teljes jólét biztosításával betömik a szabadságért kiáltó emberek száját.