Elsejétől csak numizmatika

Ha lehet, minél előbb (de legkésőbb március elsejéig) érdemes megszabadulni a nálunk lévő egy- és kétforintosoktól, mert azok onnantól legfeljebb numizmatikai értéket képviselnek. Nem kell nagy gazdasági szakembernek lenni ahhoz, hogy kikövetkeztessük: nemzeti valutánk nagyjából annyit ér, mint Gyurcsány Ferenc szavainak hitele. Most azon megy a vita, hogy a meglévő árakat március 1-je után merrefelé kerekítsük. Nagy lesz itt a balhé, megmondom… Először is ott vannak a pénztárgépek, amelyek adatai alapján a kerekítések miatti tényleges hiányt vagy többletet képtelenség megállapítani. A masinákat ugyanis nem lesz egyszerű átállítani. A lefelé kerekítő, jóindulatú kasszás kisasszonyok nehéz helyzet elé néznek, záráskor ott lesznek a mínuszban, a másik oldalt viszont anyázni fogja a pénztárnál sorakozó lakosság.
Emlékszem még, amikor az Antall-kormány minisztere, Bod Péter Ákos megálmodta a még forgalomban lévő egy- és kétforintosokat, mekkora átkokat szórtak rá: túl kicsik, túl jelentéktelenek a fémbankók, sokkal többet érdemel a nemzet forintja. Aztán eltelt bő másfél évtized, és kiderült, a fikarcnyi fémdarabka a saját maga árát sem tudja behozni. Meg aztán a világ is változott valamelyest – nem a forint előnyére.
A két fémcsöppség visszaadja lelkét a teremtőnek.