Essl Award: mit jelent a tradíció?

A Bécs melletti Klosterneuburgban másodszor rendezték meg az Essl Award című nemzetközi kiállítást, amelyen a hasonló nevű díjat elnyert fiatal alkotók művei láthatók. Az Essl Múzeum a magyar, szlovák, szlovén, horvát és cseh képzőművészeti egyetemekkel együttműködve szervezte meg a pályakezdést jelentős mértékben segítő bemutatkozási lehetőséget.

Két évvel ezelőtt született meg az Essl Award, amelyet 2005 után 2007 őszén adtak át második alkalommal Klosterneuburgban, ahol a díjat alapító Essl házaspár Európa-hírű gyűjteménye található. Az Ausztria leggazdagabb polgárai közé tartozó házaspár kezdeményezése nagy figyelmet keltett, hiszen a pályázat országonkénti nyertese négy-, második helyezettje háromezer eurót kap. A nyertesek a pályázaton részt vevő tíz-tíz legjobb munkát kiállító hazai tárlat után ősszel Klosterneuburgban közös kiállításon vesznek részt, az anyagot angol és német nyelvű katalógusban is publikálják.
A tavaszi országonkénti bemutatók után nyílt meg a klosterneuburgi múzeumban a tíz díjazott és hét meghívott fiatal alkotó műveiből rendezett kiállítás. A művek arra a közösen megélt világra is utalnak, amelyet az egykori Osztrák– Magyar Monarchia polgárai, majd a keleti tömb polgárai megéltek. Ahogyan a szlovák Veronika Sramatyová kapubejáratokat ábrázoló, megtévesztésig fotónak tűnő, ám valójában akvarellsorozata mutatja: Budapesttől Zsolnáig, Brnótól Vukovárig egyformán arctalanra formálták a közvetlen emberi környezetet a szocialista évtizedek. Jogos tehát a kérdés: Mit jelent a tradíció posztkommunista társadalmunkban? Ezt a problémakört feszegetik az első díjas cseh Tomás Dzadon művei, a rusztikus falusi házakat, gazdasági épületeket szimbolizáló falfelületei (amelyekre a kérdést angolul felírta). Első díjat kapott a magyar Albert Ádám is, akinek műveit részben a házfalakon lévő utcanévtáblák, részben a botanikai kertek magyar és latin növényneveket hordozó táblácskái inspirálják új üzeneteket hordozó piktogramjai elkészítésében.
Magán- vagy közügy a kortárs művészet? Erre a kérdésre is válaszol a szlovén Velibor Barisic PPP BoX Museum című munkája: a falra szerelt fehér dobozokba egy-egy kis kerek ablakon át pillanthatunk be, s minden dobozban más-más múzeumi termet, de ha úgy tetszik, színpadképet, jelenetet vagy éppen életszeletet láthatunk. Akár az utcára is kivihető a mű, példázatként is arra, hogy a kortárs művészet nem feltétlenül valami különös, ember nélküli terekbe zárva megjelenő dolog, hanem még a legfontosabb közügyek közé is sorolható. A díjazott művek kiállításán ez az igazság akár közhelynek is tekinthető, a hazai viszonyok ismeretében azonban figyelmeztetésnek is vehetjük.