Hazacsábítja a szülőföld az erdélyieket

Egyre több, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején külföldre – elsősorban Magyarországra – vándorolt magyar család költözik vissza Erdélybe – adja hírül a romániai magyar sajtó. A hazatelepültek döntésében elsősorban a romániai életszínvonal növekedése, a gazdasági élet fellendülése játszik szerepet, de sokakat a szülőföld iránti honvágy csábított haza.

Bukaresti stratégia. Stratégiát dolgozott ki nemrégiben a bukaresti kormány a külföldön dolgozó román állampolgárok hazacsalogatására. Bukarest elsősorban az Olaszországba és Spanyolországba kivándorolt, szakképzett munkások hazahívásában bízik, tekintve, hogy csak a romániai építőiparban százezer főre tehető a munkaerőhiány. Paul Pacuraru munkaügyi miniszter közölte: február végén Rómában rendeznek állásbörzét, a külföldi vendégmunkásokat alkalmazó romániai munkáltatók pedig állami kedvezményben részesülnek. (R. Sz.)

Miközben statisztikai adatok szerint folyamatosan növekszik, és már a hárommilliót is meghaladja a külföldön munkát vállaló román állampolgárok száma, az Erdélyből kivándorolt magyarok közül egyre többen látnak megoldást a hazatelepülésben. A kolozsvári Krónika napilap minap megjelent ankétjából kiderül: az utóbbi időben tucatnyi, körülbelül két évtizeddel ezelőtt külföldre települt család döntött úgy, hogy hazaköltözik. Többségüket érdekes módon ugyanaz motiválja, mint kivándorlásuk idején: a megélhetés. Például az 1989-es romániai forradalom előtt néhány hónappal a Ceausescu-diktatúra elől a zöldhatáron Magyarországra szökött Benedek Lukácsot, aki hazatérése óta panziót, vendéglőt, sípályát és lovardát működtet a Székelyudvarhely melletti Homoródfürdőn. „Az első fél év nehéz volt: piaci zöldségesnél árultam reggeltől estig, és nagyon keveset kerestem. Aztán 1990-ben feleségem és két fiam utánam jött, bérbe vettünk két lerobbant üzlethelyiséget az egyik piacon, élelmiszer- és hentesüzletet nyitottunk, a kemény munka pedig meghozta gyümölcsét: autót vettünk, télen sízni jártunk, nyaranta a tengerre” – számolt be élettörténetéről a Krónikának Benedek. A székely férfi szerint hazaköltözésüket az indokolta, hogy az anyaországban üzleti szempontból már nem látott fejlődési esélyt, emiatt otthon nézett befektetési lehetőségek iránt. Benedekék esetében a legnehezebb feladatnak a Magyarországon felnőtt gyermekek „hazaszoktatása” bizonyult, ám a vendéglátó-főiskolát végzett, Nyugatot is megjárt két fiú végül jelenleg szaktudásával, munkájával járul hozzá a családi vállalkozás fejlődéséhez.
„Mindennap honvággyal ébredtem, és honvággyal tértem nyugovóra” – foglalja össze tömören a szintén székelyudvarhelyi Jánosi András, miért költözött haza több mint 25 évnyi kanadai távollét után 2007 telén szülővárosába. A Romániából 1982-ben öccsével együtt a Dunát átúszva Jugoszláviába menekült férfit akkoriban a román hatóságok „irredenta magaviselet” miatt hurcolták meg. Kanadában számítástechnika szakon szerzett egyetemi oklevelet, családot alapított, de egy pillanatig sem érezte otthon magát az óceánon túl, amiben közrejátszott, hogy voltak időszakok, amikor évekig nem volt kivel magyarul beszélnie. „Beleborzongtam, amikor egy székelyföldi rendezvényen tele torokból énekelhettem a székely himnuszt, amely miatt a nyolcvanas években menekülnöm kellett” – magyarázza Jánosi András, akit régi barátai olyan szeretettel fogadtak, mintha el sem ment volna. A szatmárnémeti Szilágyi László 15, Németországban töltött év után telepedett haza feleségével és gyerekeivel az észak-erdélyi városba. „Rájöttünk, hogy nem szeretünk ott élni. A német társadalom roppant távolságtartó, családon belül sem létezik meghitt viszony, a nagyszülők például nemigen törődnek az unokáikkal. Másfél évtized alatt egy barátot sem tudtunk szerezni, ezért eldöntöttük, nem ott neveljük fel a gyerekeket, ahol képtelenek megtanulni, milyen egy befogadó közösségben élni” – nyilatkozta az erdélyi napilapnak a Németországban nyereséges vállalkozást működtetett Szilágyi, aki hazatérése után az építkezési üzletágnak vágott neki Szatmárnémetiben. Szintén Szatmár megyébe tért haza nemrég az a fiatal házaspár, amely évekkel ezelőtt azután választotta az anyaországi egzisztenciateremtést, hogy a Fidesz-kormány jelentősen megemelte a pedagógusok fizetését. Visszatérésük oka az, hogy a magyarországi tanügyben azóta nem volt számottevő béremelés, nem sikerült beilleszkedniük a hazai társadalomba sem, így most egy vidéki településen szórakozóhelyet működtetnek. Gyermekként, szüleivel távozott Kecskemét mellé, és felnőttként tért vissza Marosvásárhelyre Ráduly Emőke, aki azután határozott a hazatelepedés mellett, hogy idegenforgalmi főiskolai gyakornokságát a turistaparadicsomként közismert Szovátán töltötte.