Várdai István ma este fél nyolckor Carl Philipp Emanuel Bach A-dúr gordonkaversenyét játssza a jubiláló Liszt Ferenc Kamarazenekarral, amely emellett a hangversenyen Weiner Pastoral fantázia és fúga című művét, illetve Schubert „A halál és a lányka” vonósnégyesének Mahler által készített zenekari átiratát szólaltatja meg. A fiatal csellistát decemberben már hallhattuk az együttessel muzsikálni, és maga sem tapasztalatlan a kamara-zenekari munkában: Németországban tagja egy szólistákból álló „hobbizenekarnak”, a Mendelssohn kvartettnek és a Jörg-Wolfgang Jahn profeszszor által vezetett Musizijahnjának. – Amit a legjobban értékelek a Liszt Ferenc Kamarazenekarban, az a munkához való hozzáállásuk. Náluk a próba, a zenélés nem erőfeszítés, hanem inkább közös rejtvényfejtés, és ettől olyan felszabadult a játékuk – vallja a próbák alatt tapasztaltakról Várdai István. A fiatal csellista elmondja: a tavalyi Csajkovszkij-verseny sokat változtatott az életvitelén, annyi felkérést kapott ennek kapcsán, hogy az idén a csellóirodalom nagy részével színpadra áll. – Fokmérő volt, egy indítópont – foglalja öszsze a verseny hozadékát.
Várdai István Budapesten Mező Lászlónál, a Bartók vonósnégyes tagjánál tanult, Bécsben pedig a német származású Reinhardt Latzkónál. – Rajta keresztül ismertem meg a német mentalitást, a művekhez és a munkához való hozzáállást. Az a legnagyobb különbség az itthoni és a nyugati zeneakadémiák között, hogy ha az ember bekerül egy nyugati egyetemre, például Bécsbe, akkor amennyiben szorgalmasan dolgozik, az intézmény szinte garantálja, hogy diploma után el tud helyezkedni, ösztöndíjpályázatokkal hozzájárul ahhoz, hogy a diákoknak ne legyenek napi anyagi gondjaik, és hogy legyen miből táplálkozniuk mentálisan is – meséli az alapvető különbségeket. Mint mondja, Nyugaton a diákok egy életre készülnek fel, Magyarországon pedig sokan éppen az anyagi gondok miatt inkább csak át akarják vészelni a nehézségeket, nevetséges összegekért rengeteg haknit kell elvállalniuk ahhoz, hogy fenntartsák magukat. – Ez egy általánosabb társadalmi értékválság következménye, a kultúra meg nem becsüléséből fakad, és sokkal súlyosabb, mint aminek tűnik. Külföldön azért lett és lehetett önfenntartó a kultúra, mert az emberek felmérték, hogy ennek mekkora a jelentősége, azonban nem jutottak volna el idáig, ha az állam ezt nem úgy helyezi be a köztudatba, mint létszükségletet – mondja.
Várdai István a sokszor értéket egyáltalán nem hordozó számokat sugárzó, tehetségtelen, mesterségesen felépített „sztárokat” futtató rádiók, tévék és az iskolai ének-zene oktatás szerepének fontosságát is hangsúlyozza, hiszen mint fogalmaz, nem ugyanazt a zenét hallgatjuk gyerekként, kamaszként és felnőttként, és nagyon sok múlik azon, milyen irányba fejlődik a zenei ízlésünk. – A kultúrát szerető, tisztelő és a kultúrával élő társadalom munkájának a hatásfoka sokkal nagyobb, hiszen egy ilyen társadalomban az emberek nem kilátástalanul, egyik napról a másikra élnek, hanem célt nyer az életük, van választási lehetőségük, és így helyreállhatna az egyensúly a popularitás és az értékek között – teszi hozzá.
origo.hu
Mutatjuk, mit kell tennie annak a szerencsésnek, aki megnyerte a hatos lottó főnyereményét
