Ez a végletek kiadványa. Nem osztom az ízléses, de rengeteg elütéssel, központozási hibával díszített címlap (íme, az első talány) reklámkiáltását, miszerint „zene, látvány és tehetség tökéletes harmóniája” volna, amit elénk tálal a kiadó.
Pedig a Megasztárban (is) vokálozó Balássy Betty vagy a tehetségkutató műsorban messze jutó Varga Feri hangi kvalitásához kétség nem fér. Látvány viszont nincs – így a beígért show is egyetlen táncbetétre korlátozódik –, a zene pedig felemás élményt ad. Gyűjtöttem további ellentéteket: míg a bónuszként kínált három klip abszolút professzionális, sőt az Ébredni valakiért című újra meri játszatni kettejük – Feri családelhagyása miatt igen necces – találkozását, addig ennyire béna koncertkezdést még életemben nem láttam! Erőtlen ritmusalapra bizonytalankodik Feri, miközben Bettyje színpadra termett, sugárzó lány, akivel egy efféle félszeg srácnak minimum közösen kellene torkon ragadnia a Thália Színház közönségét. Így ez nem keresetlenség, csak esetlenség.
Dicséretes viszont, hogy jó muzsikusokkal szerelkeztek fel: nekem még azt is jólesett látnom, hogy a régi rockos „motyó” is képes árnyaltan szólni. Kábelek mindenhol, a hangzás sem steril, de ha élőnek hirdetik a bulit, én erre szavazok. Arra, ahol még bőven emberi tényező kezeli az instrumentumokat. (Apropó, nem volt tudomásom róla, hogy Feri elfogadhatóan dobol! Ha a technikás Szántó Sándorral vívott dobpárbaját nem a majrézós véletlen alakította nagy triola dominált, eltolt ritmuskombinációvá, akkor pláne ügyes.)
És megint a sötét oldal. Betty első ruháját Cserháti Zsuzsa és Eva Herzigova is viselhette volna, mert mindketten beleférnének, csakhogy egyikőjüknek se állna jól ez a narancs borzalom. Bettynek se: bevallom, még sose vártam így, hogy egy díva végre átöltözzön…
És a fekete tüll, a szmoking elhozza mindkettejük legjobb perceit is. A színpadot eluralja a rádióból kiakolbólított Stúdió 11 (ha már dobosoknál tartunk, Dörnyei Gábor elképesztő ízesen püföl!), és akkora bigband szól, akkorát énekel a két szólószámban és az It takes two-ban a pár, hogy leesik az állam. És mit ad Isten, a Have You Met Ms. Jonesban már Feri se szemlesütve áll: átjárja a zene, megmozgatja, előadóművésszé varázsolja. Jobb ebben, mint legutóbbi retrolemezein az öreg Rod.
A helyükben nem is tennék mást, csak e popduettek és szvingek perceit nézném vissza rendszeresen. Ott látható az a két szimpatikus művészpalánta, akinek sürgősen be kell törni a párospiacra. S ha már ott vannak, tegyék meg azt a szívességet, hogy süllyesztőbe küldik ennek a ritka férfi-nő műfajnak az ezeréves papírsárkányait.
(Hangjegyesek – Balássy Betty & Varga Feri, Magneoton DVD, 2007.)
Keresztrejtvény
Napi sudoku
