Paks az atomenergia barátságos arcát mutatja – olvasható az egyik legbefolyásosabb német lap, a Die Welt hasábjain egy, az atomenergia használatának európai megítéléséről szóló cikkben. Az összeállítás és hangneme kiválóan illeszkedik abba a sorba, amely alapján megállapítható: még ha a német politika csak az óvatos tapogatózásnál is tart, a közvélemény egy része ismét kezd szimpátiával viseltetni az országban egyébként évtizedeken át használt, és korábban nagyon is megbecsült technológia iránt.
Ennek egyik legkézenfekvőbb oka, hogy a valóság előbb-utóbb mindig szembejön, leginkább a havi villanyszámlában. Legyen szó egy átlagos német háztartásról vagy egy gyárról, a villamos energia magas ára újra és újra elgondolkodtatja a németeket, mennyire volt jó ötlet a még évtizedeken át működőképes atomerőműveiket leállítaniuk.
Hazudtak maguknak, piszkáltak bennünket
A Die Welt európai körképében kiemelten foglalkozik Magyarországgal. A cikk arra az itthon ismert tényre mutat rá, hogy a paksi atomerőmű blokkjai a Magyarországon megtermelt áram közel felét biztosítják, az atomenergia pedig a környék gazdasági életének meghatározó eleme. Hozzáteszik, hogy a két új nukleáris áramtermelő egységnek otthont adó Paks II beruházás már épül, és úgy fogalmaznak: az atomenergia globálisan reneszánszát éli, különösen látványosan Európában.
Szakértői vélemények szerint ugyanis Európa rájött, hogy hazudott magának az energetikai átállással kapcsolatban; ráadásul a nukleáris ágazatba történő befektetés növeli a kormányok mozgásterét, vagyis erősíti az energiaszuverenitást.
Érdekes tíz év távlatából visszatekinteni arra az időszakra, amikor a német sajtó még a Paks II projektet illető kritikáktól volt hangos. Akkor, 2015-ben zajlottak a projekttel kapcsolatos nemzetközi közmeghallgatások. A Münchenben megtartott kétnapos fórumról szóló sajtóbeszámolók még minden tekintetben keresték a fogást a beruházáson, egészen odáig, hogy kifejezetten egy A380-as utasszállító esetleges becsapódásának hatásaira szerettek volna számításokat látni. Persze, a fő problémájuk az volt, hogy a Paks II által olcsón megtermelt villamos energia majd versenyhátrányt okozhat a többek között Magyarországra is eladandó megújulóiknak.
Kiút a politikai alapú elutasításból
Németország az atomenergiát politikai okokból elutasító álláspontjával lassan egyedül maradt, de legalábbis egy csökkenő létszámú csoport tagjának érezheti magát. De jelenleg már az önvizsgálat időszakában tart, hiszen, ahogyan a cikk is érezteti,
Európa többi állama e tekintetben elszalad Németország mellett: máshol már nyitnak az atomenergia használata felé, nukleáris erőművek számára alkalmas helyszínek keresésében vannak, lehetséges partnerekkel tárgyalnak, a gyorsabbak pedig már építkeznek.
A magyar projekt németországi megítélése azért is érdekes, mert annak egyik legfontosabb beszállítója az a Siemens, amelyik ugyan korábban már bejelentette, hogy kiszáll az atomiparból, pár év elteltével azonban épp ott tart, hogy a paksi bővítéshez a budapesti részlegük szállítja majd az irányítástechnikai berendezéseket. Nyilván a német cégóriás sem akar kimaradni az iparág egyre biztosabbnak látszó európai jövőjéből.
Nyugatra is elért az energiaszuverenitás eszméje
Az írás felidézi az elmúlt évek energiaipari kihívásait az ellátási zavarok, a szankciók, az alternatív beszállítók kétségbeesett keresése, a gáz-, olaj- és áramárak drasztikus emelkedése kapcsán. Konklúzióként pedig megállapítják, hogy ezek mind hozzájárultak az európai szemléletváltáshoz. „Egy ipari gazdaság nem függhet az időjárástól, rövid távon nem lehetséges teljesen megújulókra átállni.”
„Azok az országok, amelyek erőteljesen fektetnek a nukleáris energiába, olyan országok, amelyek függetlenül tudnak cselekedni” – idézik a szakértőket.
