Az egyre mélyülő európai energiaválság közepette a Paks II projektet ellenző hazai balliberálisok mélyen hallgatnak. Meg is van minden okuk rá. A két új paksi blokk megépítését folyamatosan támadó baloldali politikusok és „szakértőik”, köztük az osztrákok által pénzelt Energiaklub és a baloldali média évek óta azzal traktálta a közvéleményt, hogy a Paks II projekt soha sem fog megtérülni, mert a két új blokk üzembe helyezéséig csak minimálisan fognak emelkedni az áramárak vagy akár csökkenni is fognak, mert egyre több „olcsó” megújuló lesz a rendszerben. Ezek az előrejelzések körülbelül akkora szakmai kompetenciáról tanúskodtak, mint amekkorával a momentumos Fekete-Győr András rendelkezik az energetikai kérdésekben, aki szerint „a napelem az tulajdonképpen atomerőmű”.

Vegyük csak  szigorúan a tényeket! A köztudottan külföldi országok és szervezetek, köztük az osztrák kormányszervek által is támogatott szervezet, az Energiaklub egy 2015-ös tanulmányában azt írta:

A villamosenergia-árra vonatkozó nemzetközi előrejelzések figyelembevételével magas a valószínűsége annak, hogy a Paksra tervezett új erőmű nem fogja tudni elérni az önálló piaci működéséhez szükséges értékesítési árakat, és tartósan állami támogatásra szorul.

A tanulmány legvalószínűbb forgatókönyve szerint az áremelkedés maximum 25 százalékos lesz (ekkorra 30-40 euró/megawattórás árak domináltak), és ennek köszönhetően a hitel-visszafizetés időszaka alatt több mint kétezermilliárd forint lesz a veszteség. Ebben az időszakban olyan németországi előrejelzésekre is hivatkoztak, hogy 2021-re, azaz idénre csak 32 euró/megawattóra árak várhatók. Nos, ma Németországban ennek a háromszorosa a nagykereskedelmi áramár!

Jó, ha tudjuk, hogy Márki-Zay Péter, a baloldal miniszterelnök-jelöltje antinukleáris aktivistákra, nem pedig szakemberekre bízná a környezetvédelmi és energetikai kérdések irányítását. Jávor Benedeket és Szél Bernadettet nevezte meg lehetséges tárcavezetőként. 

Azt a Jávor Benedeket, aki Budapest pénzén Karácsony Gergelyt képviseli Brüsszelben. Korábban EP-képviselőként ő is azzal házalt Brüsszelben, hogy a paksi bővítés soha nem fog megtérülni, mivel a villamos energia ára az elkövetkező évtizedekben az unió által is támogatott „zöldítésnek” köszönhetően folyamatosan csökken. Egyenesen „árzuhanást” vizionált:

Az árzuhanás sokkal gyorsabb, mint amire számítottunk, és még messze nem állt meg. Hosszú távon átlagosan is 20 euró/megawattóra körül lehet a megújulók költségszintje, és döntően ez fogja meghatározni az árszinteket.

Szél Bernadett pedig korábban épp a Magyar Idők hasábjain (Nukleáris mítoszfaragás, 2017. március 20.) próbált oktatni engem, hogy „a hosszú távú piaci prognózisokból az derül ki, hogy az áram európai átlagára tartósan a mai szint körül marad”.

Ezzel pont ellentétes folyamat zajlik napjainkban, az energiaárak az egekben vannak. Ennyit a szakértelmükről. És mit mondott a szakértő? Mártha Imre volt MVM-vezérigazgató (aki 2009-ben még az új paksi blokkok építése mellett tett hitet) ma már azt próbálja bizonygatni, hogy rossz boltot kötött Magyarország a Paks II projekttel.  Például 2017-ben arról beszélt, hogy „az európai irányadó áramtőzsdén mostanában 31-40 euró/megawattóra között vannak a piaci jegyzések, igaz, ezek csak a húszas évek elejéig mutatják az irányokat, de ha mértékadó elemzőket olvasunk, ők a 40-es évek után is inkább árcsökkenést várnak a megújulók terjedése miatt. Nem látom, mitől emelkedne duplájára, triplájára a piaci ár pár éven belül.” 

Fekete-Győr Andrásnál pártja sem sokkal kompetensebb. Idén áprilisában is még úgy vélte a Momentum, hogy „akárhogy is nézzük, valószínűtlen, hogy az áram piaci ára duplázódni fog, főleg az egyre kompetitívebb megújulók mellett. Paks II nem fog megtérülni, a termelt áram árát támogatnia kell majd az államnak, hogy eladható legyen.”