Szél Bernadett pedig korábban épp a Magyar Idők hasábjain (Nukleáris mítoszfaragás, 2017. március 20.) próbált oktatni engem, hogy „a hosszú távú piaci prognózisokból az derül ki, hogy az áram európai átlagára tartósan a mai szint körül marad”.

Ezzel pont ellentétes folyamat zajlik napjainkban, az energiaárak az egekben vannak. Ennyit a szakértelmükről. És mit mondott a szakértő? Mártha Imre volt MVM-vezérigazgató (aki 2009-ben még az új paksi blokkok építése mellett tett hitet) ma már azt próbálja bizonygatni, hogy rossz boltot kötött Magyarország a Paks II projekttel.  Például 2017-ben arról beszélt, hogy „az európai irányadó áramtőzsdén mostanában 31-40 euró/megawattóra között vannak a piaci jegyzések, igaz, ezek csak a húszas évek elejéig mutatják az irányokat, de ha mértékadó elemzőket olvasunk, ők a 40-es évek után is inkább árcsökkenést várnak a megújulók terjedése miatt. Nem látom, mitől emelkedne duplájára, triplájára a piaci ár pár éven belül.” 

Fekete-Győr Andrásnál pártja sem sokkal kompetensebb. Idén áprilisában is még úgy vélte a Momentum, hogy „akárhogy is nézzük, valószínűtlen, hogy az áram piaci ára duplázódni fog, főleg az egyre kompetitívebb megújulók mellett. Paks II nem fog megtérülni, a termelt áram árát támogatnia kell majd az államnak, hogy eladható legyen.”

Nos, ennyi be nem vált jóslat után maradjunk továbbra is szigorúan a számoknál! Anno, 2015 végén a magyar kormány nyilvánossá tette a Rothschild-bankház által készített elemzést, amely szerint 57 euró/megawattóra áramár esetén a beruházás első évétől az erőmű bevételei az összes költségre fedezetet fognak nyújtani. A kormányzati nyilatkozatok szintén hasonló számokról szóltak: Paks II termelési egységköltsége a teljes, hatvanéves üzemidőre számolva mintegy 55 euró/megawattóra körül lesz. A projekt megtérülését az Európai Bizottság lezárult vizsgálata is alátámasztja, hiszen az eredmények szerint a két új blokk visszahozza a befektetett tőkét és jelentős profitot is fog termelni a tulajdonosnak, a magyar államnak. Ezen elemzés közzététele előtt, 2014 februárjában a Világgazdaság című lapban publikált számításaim szintén hasonló eredményre vezettek. 

A felelős kormányzati kommunikáció és szakértői nyilatkozatok az elmúlt években következetesen arról szóltak, hogy az áramárak szükségszerűen növekedni fognak. Nos, ez mára bekövetkezett! Aktuális adatok szerint októberben a villamos energia havi átlagos nagykereskedelmi ára csaknem 200 euró/megawattóra volt, de egyes órákban megközelítette a 430 eurós értéket is! Hol van ez a balos „megmondóemberek” húszeurós vízióitól?!

Európa-szerte ilyen árakkal szembesülnek a fogyasztók. Ez abból adódik, hogy pontosan (a zöldek által is sürgetett) klímavédelmi célok elérése miatt várhatóan a szén-dioxid-kvótaárak magas szinten maradnak, miközben a következő években, évtizedekben éghajlatvédelmi és egyéb okok miatt hatalmas termelőkapacitás fog kiesni az európai rendszerből, ami borítékolhatóan szintén növelni fogja az árakat. Ez is azt mutatja, hogy bőven megtérül a Paks II atomerőmű felépítése és biztonságos üzemeltetetése. 

Jávor Benedek, Szél Bernadett, Fekete-Győr András és az Energiaklub kénytelenek azzal szembesülni, hogy állításaikkal szemben az „olcsó” megújuló energiaforrások valójában – a megnövekvő menetrendtartó igény miatt is – csak egy, a mainál drágábban üzemeltethető energetikai rendszerbe integrálhatók.

Nem árt, ha a víziók mellett a „szakértő” politikusok rendelkeznek némi műszaki ismerettel is. Különben könnyen valósággá válnak a német és osztrák katasztrófavédelem által bemutatott képsorok.

És egy ilyen tartős áramkimaradás hatását Európában sajnos mindenki meg fogja érezni.   

A szerző atomenergetikai szakértő

Borítókép: A Paks II. Zrt. logója. Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba