Sasadi lakos lévén – mint nyugdíjasnak – az 53-as busz a fő közlekedési eszközöm. A minap megdöbbenéssel láttam a buszról, hogy a Bocskai út és a Fehérvári út kereszteződésénél felállított kerítés mit takar: a mögötte nagy robajjal folyó építkezés nem is építés, hanem bontás. Bontják a 2003 decemberében befejezett (és nagy hírveréssel átadott) új állomás Bocskai úti szárnyát. Ezt az állomásrészt mintegy 15-20 méter hosszú, 30-40 cm falvastagságú, erős vasalással kialakított vasbeton falszerkezeti elemek és a lépcső alkotta, amelyet az állomás Bocskai úti lejárójaként építettek meg és a tervek szerint természetesen díszburkolattal is elláttak (lásd a 4-es metró állomásainak honlapját)! Egy ideig lezárva, üresen és használaton kívül állt, majd az elmúlt évi építkezések idején részben átadták a forgalomnak is. És most, amikor végre városszerte megindult a metró építése, megkezdték a bontási munkáit.
Jómagam, aki több mint harminc éven keresztül tervezőmérnökként dolgoztam a Mélyéptervnél, utolsó munkáim között büszkén emlegetem, hogy nekem adatott meg az akkor meginduló tervezési folyamatban a DBR4-es metróra vonatkozó környezeti hatástanulmány szakértői munkái koordinálásának, összeállításának megtisztelő feladata. Két évvel később, már mint nyugdíjas – a hatósági észrevételeket figyelembe véve – egy további kiegészítő kötetet is készítettünk az addigi három kötet mellé. (Többek között kedves emlékeim közé tartozik, hogy a szakvéleményező botanikus szakértőnk külön foglalkozott annak a két vastag törzsű platánfának a kivágásával vagy meghagyásával – ez utóbbit szorgalmazva! –, amelyek az azóta megépült vásárcsarnok bejárata és a metrólejáró közelében vannak. Azóta valahányszor elmegyek mellettük, a szememmel mindig megsimogatom ezt a két fát.)
Azóta aktív nyugdíjasként gyakran megkérdem a volt kollégáimat: Mit gondoltok, fogok én még a 4-es metrón valaha is utazni? Hol ez, hol az a válasz, de bizonyosság nincs, csak a remény. És most még azt is lebontják, ami már végre elkészült belőle! Akkori tanulmányaim és Lenin elvtárs jut az eszembe: két lépés előre, egy lépés hátra. Hát így épül ma Budapesten a 4-es metró.
Eddig az emlékek és az élcelődés, most fordítsuk komolyra a szót. Szokták mondani, hogy következmények nélküli országban élünk. Ez valóban így lenne? Valaki kitalálhatja, hogy építsünk tíz- (száz-) millióért egy állomást, aztán ugyanaz, vagy másvalaki kitalálhatja, hogy romboljuk le és vessük a szemétre egy részét? Ki fizeti ezeket a költségeket, és ki vállalja ezekért a felelősséget? És akkor azon csodálkozunk, hogy a korábban 370 milliárd forintos beruházás költség-előirányzata ma már meghaladja az 500 milliárdot. Most, amikor a gazdaság ilyen rossz helyzetben van, és azokra a tíz- (száz-) milliókra bizony több helyen is nagyon nagy szükség lenne.
Valami itt valóban nincs rendben. Még jó, hogy az a két évszázados platán a Bocskai út sarkán él és virul. Az meg, hogy én, és az a sok-sok dél-budai lakos, aki várva várja, hogy befejezzék már azt az építkezést és végigutazhassunk az új metróvonalon, megérjük-e ezt, az kit érdekel?
Zarándy László okl. mérnök,
a Mélyépterv nyugdíjas osztályvezetője
Az ukrán politikusok gyermekei nincsenek besorozva, ők külföldön vannak
